Mély fájdalommal és megrendüléssel tudatta a Pécsi Tudományegyetem, hogy Prof. Dr. Illei György, emeritus főiskolai tanár, életének 91. évében elhunyt. Professzor úr az orvostudomány és az egészségtudományok területén végzett páratlan munkássága által több egészségügyi dolgozói generációra is nagy hatással volt.
Személyében nemcsak egy kiváló tudóst és oktatót, hanem egy mély emberi értékekkel bíró tanítót, mentort is elvesztettünk. – olvasható a PTE Egészségtudományi kar oldalán.
Illei György 1932. július 10-én született Baján. 1956-ban a Pécsi Orvostudományi Egyetemen általános orvosi oklevelet szerzett. 1955 és 1972 között a POTE Anatómiai Intézete orvosgyakornoka, majd 1956-tól a Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán gyakornok, 1958-tól segédorvos. 1960-ban szülész-nőgyógyász szakvizsgát tett, a következő évben kinevezték a klinika osztályvezető egyetemi tanársegédévé, 1966-ban lett egyetemi adjunktus; 1967-tól az orvostudományok kandidátusa. 1973-tól a Vas megyei Tanács Markusovszky Kórház–Rendelőintézetében főorvosi beosztásban dolgozott, 1977-től főigazgató főorvos helyettes volt. 1995. július 1-jén a Pécsi Tudományegyetem Egészségügyi Kar Főiskolai Kar Pécs Képzési Központi Ápolástudományi Intézet tanszékvezető főiskolai tanára, kutatási és fejlesztési főigazgató helyettes. 1962-1963-ban a londoni egyetem Nőgyógyászati Klinika Endokrinológiai Kísérleti Laboratóriumának vendégkutatója volt.
A professzor számos új műtéti eljárást vezetett be, de jelentős endokrinológiai és immunbiológiai elméleti kutatást is vezetett. Két alkalommal egy-egy évet Londonban töltött, hogy ezen ismeretek pontosabb megértésének szentelje. Több mint másfél évtizedig látta el a főigazgató tudományos helyettesi teendőket. Az orvoskar kifejezett kérése ellenére 1994-ben – következetes magatartását bizonyítva – nyugdíjba ment. Több évtizedes oktatói és tudományos tapasztalatát a továbbiakban a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán kamatoztatta, kezdetben Szombathelyen majd Pécsett, főleg a diplomás ápoló- és szülésznőképzés terén országos kisugárzású szakmai sikerek bemutatásával. Több szakkönyvet írt illetve szerkesztett. Számos kitüntetés birtokosa volt, „Kiváló orvos”, a „Pro Facultate Scientiae Sanitatis”, de életművéért 2003-ban megkapta a „Magyar Köztárasági Érdemrend Tiszti Keresztje Polgári Fokozatát”- is. Puritán életet élt, vagyont nem gyűjtött, magánrendelése nem volt, szigorúan ellenezte a „klinikai magángyakorlatot” is.
