Február 29-én egy zenei estén vettünk részt az Escargo szobaszínházban, melyen a fellépők Kardos-Horváth János és Vincze Lilla voltak. Az estet követően beszéltünk az Escargo Színház vezetőjével, Alapi Tóth Zoltánnal is magáról a helyről, a programjaikról és magának a szobaszínháznak a koncepciójáról is.
Vincze Lilla estéjén opcionálisan vacsorát is kínáltatok a vendégeknek. Ez tudatos koncepció nálatok vagy egyedi eset volt?
Minden egyes előadás így épül fel, abból az alapkoncepcióból, hogy a kultúra része az étkezés is. Ezért nem akarjuk szétválasztani a kettőt, és úgy érezzük, hogy ezzel pozícionálunk valami mást is. Amikor az ember elmegy valahova szórakozni, akkor kapcsolt értékeket rak össze, amikor elmegy például színházba, akkor előtte vagy utána elmegy vacsorázni, vagy eszik egy sütit. Itt ez egy helyen kivitelezhető, és szeretnénk, ha az étkezés közel akkora élményt jelentene a vendégeknek, mint a produkció.
Állandó menükkel dolgoztok vagy a produkciókhoz illeszthetőkkel?
Ez változó, van, amikor a produkcióhoz illeszkedünk, és van, amikor az állandó ételeinket kínáljuk. Vannak produkciók, amik az étkezéssel együtt állnak össze, például lesz márciusban egy Cserháti Zsuzsa emlékestünk, ami az énekesnő pályafutásához illeszkedik, kezdünk a 80-as évekkel, amelyhez egy retró tál illik, majd a desszert már a 90-es évek süteményeiből áll össze.
Milyen rendszerességgel tartotok zenei, illetve színházi esteket?
Egy hónapban 8-14 alkalom szokott lenni. Márciusban 11 estünk van, májusig eddig 18 előadás van lefektetve, de ezek folyamatosan bővülnek még. Előfordul olyan is, hogy azonos produkciót többször műsorra tűzünk, akár egy napon, akár különböző napokon. Ennek az az oka, hogy a Szobaszínházban 50-70 ember fér el és meg akarjuk őrizni az intimitását, így ennél többet nem szeretnénk, de az igény meg lehet, hogy ennél nagyobb.
Ahol most vagyunk, az a színház, egy étterem és egy irodaház is egyben. Kik vannak ezen a helyszínen?
Az Apolló Kulturális Egyesület az egyik legfőbb szervezet, ami 2001 óta jelen van. Az Egyesület fenntart egy művészeti iskolát – ECK Imre Alapfokú Művészeti Iskola – ahol közel 700 diák tanul, valamint egy színházat. 17 telephelyük van és ez a székhelyük, a fő képzési területük a zene és a színjáték. E mellett van az Escargo Színház, aminek az eseményei láthatók itt. Velük nagyon sok színházi előadást hozunk létre, de itt csak egy részük látható, vannak produkciók, amiket iskolákba viszünk, vagy más helyszíneken szerepelnek. E mellett van még 2 egység, aki a vendéglátóegységeket működteti, az itt lévőt az TheArtRoom Kft. E mellett itt van az Escargo Kft. székhelye, ami a kreatív menedzsment cég.
Az étterem állandó nyitva tartású vagy csak a fellépések napján látogatható?
Az állandó, hétfőtől péntekig reggel 8-tól 6-ig van nyitva a nagyközönség számára.
Milyen kínálata van a helynek? Inkább éttermi vagy cukrászati termékeket tartotok?
Elsősorban éttermi, a szakácsunk, Gribicsár Gergő, aki itt dolgozik, korábbi munkahelyén igen rangos Michelin-elismerést, a BIB Gourmand-díjat kapott. Onnan került ide, szóval komolyan vesszük ezt az oldalt is. A mi koncepciónk az, hogy kínálunk menüket ebédre, azonban nagyon törekszünk arra, ami sok helyen hiányzik, hogy menüben is minőségi ételt kapjanak a vendégek egyedi kínálattal. És ezeken a menüételeken változtatunk hetente. Ugyanakkor kezd kialakulni egy állandó étlap, ugyanis vannak olyan ételek, amikért az emberek visszajárnak. A kávés-barbeques oldalasból például hatalmas mennyiséget adunk el, volt, amikor egy ebéd alatt 7 kilo ment el belőle. A jelenlegi heti kínálatunkban 2 leves és 6 főétel van, amiből összeválogathatja az ember a menüjét. Az ételeink közül mindig van valami vegetáriánus, valami nagyon klasszikus, de mindig van valami ázsiai is a kínálatban. Ez ugyanis a város egyik leginkább sokszínű utcája, élnek kínai diákok is, de van arab vendégünk is, illetve kialakult egy dél-koreai vendégkörünk is és az ő ízlésüknek is szeretnénk kedvezni.
Milyen árkategóriában vannak ezek a menük?
2.490 forint egy főétel, 3.000 levessel és 3.500 desszerttel. Ez egy kicsit drágább, mint a hagyományos menüárak, viszont olcsóbbak, mint az átlag éttermi árak. Mi ezzel próbáljuk magunkat pozícionálni, ami a mai pécsi vendéglátásban nem olyan egyszerű.
Van valami jövőbeni terv, amit szeretnétek megvalósítani?
Ami a produkciókat illeti, a már említett Cserháti-est mellett van két különleges produkciónk, amit most állítunk össze. Az egyik a „Mit ivott a magyar az elmúlt 50 évben?”, a másik a „Mit evett a magyar az elmúlt 50 évben?” címet viseli. Ez egy ital- illetve egy ételtörténeti stand up. Ezek négyrészes sorozatból álló estek, melyek külön-külön nagyjából egy órásak, és mindegyik részben az aktuális korabeli ételeket vesszük végig, és kiderül, hogy mi a magyar konyha valódi alapja. Mindez játékosan, stand upos stílusban, kvízekkel egybekötve. Az italtörténetiben én is jelentős szerepet vállaltam, mivel pálinka-szakértő vagyok. 50 különböző helyszín italait kóstoltam meg, mire kiválasztottam a produkcióhoz megfelelőket.
Köszönöm szépen az interjút!
