Életének 72. évében elhunyt a diósgyőri labdarúgás egyik legnagyobb legendája, Tatár György.
A DVTK a honlapján szombaton azt közölte, hogy az egykori kiválóságot a klub saját halottjának tekinti.
Tatár György a DVTK saját nevelésű játékosaként tagja volt a kétszeres kupagyőztes, valamint bajnoki bronzérmes csapatnak, és 11 mérkőzésen öt gólt lőtt a magyar válogatottban, valamint szerepelt az olimpiai válogatottban is (8 mérkőzés, 3 gól). Az NB I-ben 247 mérkőzésen 51 gólt szerzett, az NB II-ben pedig 26 találkozón kétszer volt eredményes.
Pályafutását a spanyol másodosztályban, a Castellonban fejezte be.
A DVTK – DVSC mrékőzés előtt gyászszünettel emlékeznek rá, a klub a Diósgyőri Szurkolói Koordinációs Irodával együtt a következő napokban közös megemlékezést fognak tartani, amelynek részleteiről hamarosan beszámolnak a honlapjukon.
Tatár György Miskolcon született 1952-ben, és itt kötelezte el magát örökre a labdarúgás iránt. Gyerekként a stadiontól 500 méterre laktak, az apja rendező volt a klubnál, így nagyon hamar megismerkedett a diósgyőri közeggel. 1964-ben lett a klub játékosa.
A katonai szolgálat alatt a miskolci Honvéd Papp József SE gárdáját erősítette a kitűnő középpályás. Ennek letöltése után nem sokkal az NB I.-ben is bemutatkozott 1973. szeptember 4-én a DVTK – Ferencváros mérkőzésen. Az ifjú titán Kiss Tibort váltotta a pályán.
„A Ferencváros, a régi nagy Fradi ellen játszottam első NB I-es meccsemet. Preiner Kálmán félidőben küldött be, azzal, hogy nekem kell fognom Albert Flórit. A nagy igyekezetben rögtön fölrúgtam, ráadásul még rá is estem. Nem is hagyta szó nélkül! – Szállj le rólam öcsi, förmedt rám – mert nyakon talállak csapni!
Iszonyú zavarban voltam, alig mertem ezután a közelébe menni. Ki is kaptunk 4-1-re, de mondom, az egy nagyszerű Ferencváros volt, Branikovics Lacival, Páncsics Mikivel, Szűcs Lajossal, Juhász Pistával.”
(Posch Ede: Félistenek – Tatár György: Tatár, akivel mindig történik valami, 223.)
Tatár bemutatkozása idején nem úgy alakultak a csapat eredményei, ahogy szerették volna – a Ferencváros ellen 1-4, az Újpesti Dózsa ellen 0-7 -, ez azonban nem vette el a kedvét. Sőt, még az sem, hogy az idény végén a másodosztályban találták magukat Preiner Kálmán tanítványai.
A fáradhatatlan középpályás az NB I./B-ben bejátszotta magát a csapatba és mivel a hosszú bajnokság végén bajnoki címet ünnepelhetett a vasgyári együttes, a fiatal játékos ismét élvonalbeli labdarúgónak vallhatta magát.
Gyakorlatilag ezzel a feljutással kezdődött a DVTK aranykora, melyben tevékeny részt vett Tatár György is. A következő években Szabó Géza irányításával sikert sikerre halmozott a csapat.
1977-ben sporttörténelmet írt a vasgyári gárda a Magyar Népköztársaság Kupában. Ebben az évben érdekes volt a lebonyolítási rendszer az MNK-ban. A négy közé jutott csapatok három nap alatt megmérkőztek egymással. A DVTK először az Újpesti Dózsa ellen győzött Gyöngyösön (4-1, az első gólt Tatár szerezte), majd vereséget szenvedett a Ferencváros ellen (0-3) Egerben. Az eredmények azonban úgy alakultak, hogy a Vasas elleni utolsó találkozó döntött a kupagyőztes kilétéről.
Forrás: mti.hu, dvtk.eu
A bahir.hu oldalán folyamatosan talál sporthíreket, információkat is!
