Korábban már írtam egy cikket arról, hogy a VAR rendszert bár sokan a labdarúgás megoldásának tekintették, egyre több panasz is érkezik vele kapcsolatban. Az állandó megállások, vizsgálgatások megtörik a meccs lendületét, és nagyon sokszor ezzel együtt is hoznak olyan döntést, amire az ember húzza a szemét. A Premier League-ben konkrétan már szavazás lesz az alkalmazásáról, és a magyar bajnokság záró fordulójában is komoly vitákat generált a rendszer.
Ezenkívül az elmúlt időszakban merült fel több olyan eset is, ahol azt láttam, még ha betű szerint jogos is egy VAR-ral meghozott döntés, akkor sem tartom igazságosnak és úgy érzem, hogy ez így többet árt a sportnak, mint használ. A továbbiakban nézzünk meg egy konkréta mérkőzést, hogy mire gondolok.
Bár a nemzetközi porondon is jó pár vitás eset született, itthon a legnagyobb indulatokat egyértelműen a Fehérvár-Diósgyőr meccs váltotta ki a záró fordulóban, ahol a Fehérvárnak két gólját is érvénytelenítette a VAR, ezzel pedig lecsúsztak a dobogóról (ami a Puskás Akadémiához került). Most eltekintve a mindenféle összeesküvés-elméletektől, nézzük meg, hogy itt mi történt. Egy videót linkelek, amiben a két eset benne van.
Sigér belül állt, de mi volt a szerepe?
Sok kommentelő amiatt is felzúdult, hogy ha az első gólnál kihívták a játékvezetőt megnézni az esetet, akkor a másodiknál miért nem? Erre egyébként van egy egyértelmű magyarázat: a két helyzetben mást és mást kellett vizsgálni.
Az első szabadrúgásnál nyilvánvaló, hogy Sigér Dávid, ha nem is nagy, de egyértelmű lesen állt. Ugyanakkor a les befújásának az is feltétele, hogy a játékos játékba avatkozzon, Sigér viszont a szabadrúgást követően nem ért labdához, csak később, amikor viszont már egyértelműen hátrébb állt.
Ugyanakkor azt hozzá kell tenni, hogy bár Sigér valóban nem ért labdához, viszont leütközött egy védőt, tehát azt nem lehet mondani, hogy abszolute semmi szerepe nem volt a szabadrúgás és az azt követő események kialakulásában. Viszont ide is jön az ellenérv: Sigér az ütközés előtt visszafelé mozgott, a lesállásból biztosan nem származott előnye. Nehéz helyzet.
Ha szó szerint vesszük a szabályokat, akkor abszolute érvényteleníthető a gól, hiszen megvolt a lesállás, a játékba avatkozás, az összefüggését meg nem kell vizsgálni. Ugyanakkor jogosan merül fel, hogy valóban ez-e a helyes döntés. Más dolog, hogyha ez tovább megy, azért még egy vizsgálat lett volna, hogy vajon Karamoko mozdulata támaszkodásnak minősült-e a fejesnél. De a mi szempontunkból ez már irreleváns.
Centiken múlott…
A fehérvári csapat az utolsó percekben ismét vezetést szerzett…és ismét nem adták meg nekik, ezúttal is les miatt. Nézzük, hogy itt mi történt!
A gól előtt Christensen beadásánál az látható, hogy a pálya hátsó részén az egyik támadó – Stefanelli – lesen áll, de ő nem avatkozott játékba. A kérdés tehát az volt, hogy a gólszerző Serafimov lesen volt-e vagy nem a beadás pillanatában (később már egyértelműen igen, de akkor diósgyőri lábról pattant hozzá a labda, ami nem számít).
Ez messziről egyvonalnak tűnt, szerintem szabad szemmel egész egyszerűen nem lehet megállapítani, hogy mi a helyzet. A technika viszont megállapította, hogy les, ugyanakkor szinte mérhetetlen különbséggel, nem tudták úgy megrajzolni a két vonalat, hogy az ne érjen össze.
És akkor megint tegyük fel a kérdést: ez a cél a VAR-ral? Hogy ilyen szabad szemmel nem is látható eseteket kirajzolgassunk? Ebben a kérdésben én a néhai Puhl Sándor véleményével értek egyet, hogy kétség esetén a támadó futballt kell hagyni érvényesülni. Itt teljesen nyilvánvaló, hogy nem ezen a pár centin múlott a gólszerzés, és így jogos a fair játékot kedvelők kiakadása, hogy itt megint nem született igazságos döntés, akkor sem, ha betű szerint egyébként elfogadható.
Azt persze itt is el lehet mondani, hogy lehet, hogyha nincs VAR, akkor a partjelző intett volna és szabadrúgás kifelé. De mégis azt mondom, hogy nagyon más a két szituáció, ugyanis itt már egy több perces gólörömöt, egyfajta ünnepi kitörést követően percekkel közölték, hogy bocs, mégsem vezettek. Ez pszichésen egy nehezebben kezelhető helyzet, mintha azonnal int a partjelző.
Konklúzió
Mindkét vizsgált esetnél látható hogyha a labdarúgás szabályait betű szerint nézzük, akkor jogos döntés született. Ha viszont kicsit más aspektusból vizsgáljuk, már merülnek fel aggályok. A VAR fő célja az volt, hogy a bírói tévedéseket kompenzálja, de az ilyen eseteknél felmerül, hogy nincs-e túlszabályozás. Mert számos olyan eset van, amikor a videóbíró olyan szituációkban bírálja felül a döntést, ahol szerintem nincs igazából tévedés, hanem valóban jelentéktelen, vagy szabad szemmel nem látható szituációkat vesz észre. Ez viszont szerintem már a spot szellemiségével ellentétes.