Még a tavalyi év elején írtam egy összehasonlító cikket a Tettye és a Bagolyvár étterem 1-1 fogásáról. Ott a Bagolyvár főételét erős kritikával illettem a gyümölcsös ételük elsózása miatt. Azóta eltelt több mint egy év, de nem jártam ott (nem emiatt, egyszerűen így alakult). Múlt héten azonban ismételten eljutottam oda, és úgy döntöttem, jöhet a visszavágó.
Erősen gondolkodtam azon, hogy mit rendeljek. Próbáljam megint a gyümölcsös-húsos kombinációt vagy ezúttal menjen valami más, egyszerűbb étel. Végül úgy döntöttem, hogy megadom a lehetőséget a javításra. Így egy hasonló étellel próbálkozom, csak ezúttal kacsával. A választásom egy Rosé kacsamellre esett, cseresznyeraguval, burgonyalángossal.
A várakozási idő nekem picit hosszúnak tűnt ezúttal, de ez ilyenkor, amikor családi vacsorára megyünk, nem akkora gond. Az étel viszont kifejezetten jól nézett ki szemre, és az adag is meglehetősen bőséges. A kóstolást ezúttal is a hússal kezdtem, ami jól készült, nem száradt ki, puha és ízletes és a bőre is nagyon szépen rápirult az ételre.
És aminek nagyon örültem, hogy ezúttal az ételnek az az eleme volt a kedvencem, amit legutóbb egy hasonló ételnél kritikával illettem: a cseresznyeragu ugyanis nagyon ízlett, egyértelműen kiérezhető volt belőle a cseresznye, de jól fűszerezték, így nem jött elő az a gejl érzés sem, ami a gyümölcsös mártásoknál sokszor előjön (ilyenkor szokták kicsit sztereotip módon lekváros húsnak nevezni az ételt), harmóniában volt a hússal. A lángos nekem magában egy picikét száraz volt, de a mártással együtt már ízlett, így ez sem negatív élmény az ételben.
A saját ételemen kívül belekóstoltam édesanyám rántott pontyába is. A halnak ott is jó íze volt, és a hozzá adott aioli is selymes és kellemes ízű. De ami igazán jó benyomást tett rám, az a tökmagos sült saláta. Túl sok tökmagot nem tartalmazott egyébként, inkább egy klasszikus kevert saláta érzését adta. Viszont ami nagyon tetszett, hogy pont annyira lett hőkezelve, hogy az adjon egy kis extra ízt neki, viszont ne vegye el a frissességét. Nagyon bejött.
Kóstoltunk desszerteket, én maradtam a madártejnél, ami múltkor ízlett, és most is nagyon rendben volt, nem ismételném meg, amiket legutóbb kóstoltam. Hanem édesanyám málnás tiramisuja megér egy kis misét, illetve néhány mondatot. Ettem az elmúlt hónapokban két helyen is málnás tiramisut, a Blöffben és a Rum’N’Moreban is. Olyan értelemben itt kapott el a legkevésbé tiramisus érzés, hogy azt a kávés ízt, ami nálam a tiramisu jellegzetes íze, egyáltalán nem éreztem. Ugyanakkor a málna és a mascarpone egyvelege egy nagyon kellemes ízű, de mégis roppant könnyed ízt adott ennek, ami egy tartalmasabb főétel után is nagyon jól eső édesség. Talán még jobb is volt, mint a madártej, amit én kóstoltam, pedig azt is nagyon szeretem.
Összességében azt mondom, hogy a tavalyi kicsit kellemetlenebb élmény után ez most nagyon rendben volt, nem is tudnék igazán hibát találni benne, tényleg csak akkor, ha átmennék szőrszálhasogató stílusban. De azt meg nem szeretném. Szóval egy szó, mint száz, próbáljátok ki ti is, nem fogtok csalódni!
Elérhetőségek:
Cím: Pécs, Felsőhavi dűlő 6/1.
Telefon: (72) 211 333
E-mail: asztal.bagolyvar@gmail.com
A hely Facebook-oldala itt található