A mai napon egy fergeteges Retró-bulin vehetnek részt az érdeklődők a Sétatéren, melyet az Első Emelet zenekar biztosít. A koncertet megelőzően a zenekar oszlopos tagja, Berkes Gábor szerkesztőségünk rendelkezésére állt és egy interjú keretében mesélt a zenekarról és a jövőbeli tervekről.
Van-e Önnek vagy a zenekarnak pécsi kötődése?
Családi kötődésünk nincs, viszont nagyon jó koncertjeink voltak a nyolcvanas években Pécsett és a környező településeken. A legkorábbi időszakban, 82/83-ban is jártunk itt, nagyon jó bulik voltak, így nekünk nagyon kellemes emlék a város.
A jelenlegi zenekart három olyan tag alkotja, aki gyakorlatilag a kezdetektől jelen van és három fiatalabb tag. A fiatalok elsősorban a tagok pótlása miatt kerültek be, vagy zeneileg is jelentettek újítást?
Ez azért ennél egy kicsit összetettebb kérdés, ugyanis a zenekar összetétele folyamatosan változott. A 2000-es évek elejére úgy alakult, hogy egy időszakban csak a Bélával (Patkó Béla, Kiki – szerk.) ketten akartunk újra játszani. Kisszabó Gábor egy darabig velünk volt, de aztán ő nem akart tovább játszani – nem emberi okokból, egyszerűen más elfoglaltságai miatt – Bogdán Csabi meg hasonló okokból nem csatlakozott, ezért kellettek új tagok, akikkel együtt tudtunk játszani. Így mondhatjuk, hogy folyamatosan alakult ki ez a csapat és formálódott a felállás. Aztán egyszer csak a Michel (Szentmihályi Gábor – szerk.) is úgy döntött, hogy visszatér a zenekarba, így most már harmadik éve ő is velünk van.
Hogy a kérdés második felére is válaszoljak: igen, zeneileg ez egy kicsi változást jelentett, mert a fiatalok kicsit mást játszanak, mint mi, máshogy gondolkodnak, de ebből kifolyólag inspirálódunk is egymásból. Így ez a vérfrissítés jót tett a zenekarnak.
A visszatérés motivációját Önnek az Első Emelet adta, vagy csak így hozta a sors, hogy ezzel a formációval lehetett újrakezdeni a zenélést?
Nyilván az is benne volt, hogy így alakult, hiszen ha az ember csapatjátékos, akkor legyen csapat, akivel játszik, és az Első Emelet egy remek csapat. De ennél azért többről volt szó. A Rapülők igazából egy egy évre kitalált project volt Geszti Péterrel, és az 13 hónap után meg is szűnt. Aztán az Emberek zenekarral nagyon jó lemezeket adtunk ki, de nehezen prosperálódtunk, mivel Miller Zolinak a színházi szerepei nehezítették a közös munkát és nekem is voltak más tevékenységeim akkor, így ez a zenekar is a sikeressége ellenére viszonylag rövid éltű volt. Így nekem volt jó pár évem, amikor nem tudtam kivel koncertezni, hiányzott is a fellépés. Így az Első Emelet kézenfekvő volt, mint az első nagy siker. És 2008 óta immáron 15 éve kisebb-nagyobb megszakításokkal, de megint folyamatosan működünk.
Kik alkotják jelenleg a közönségüket?
Nagyon érdekes a közönség összetétele, igazából három kategóriára lehet őket osztani. Vannak az Ős-Emelet rajongók, akik minden koncerten jelen vannak, hozzák a zászlókat, kazettákat, bakelit-lemezeket aláíratni. Van az a réteg, ami a mi generációnk körüli életkorú, illetve annál kicsit fiatalabb, aki ismerte az Első Emeletet, de nem volt rajongó, viszont szívesen eljön egy-egy koncertre. És ami számunkra hatalmas öröm és meglepetés, hogy van egy harmadik réteg, a tizen- illetve huszonévesek, méghozzá elég szép számmal. Ez már egy másodvirágzás a részünkről, mert ők nem is éltek akkor, amikor elkezdtünk zenélni, tehát vagy a szülőktől kapták meg az inspirációt, vagy az Internetről. De rengeteg fiatal tűnik fel, akik ismerik a dalokat és éneklik őket.
Egyébként azt is látom, hogy ahogy formálódik az emberek zenei ízlése, úgy visszajönnek a régi dolgok. De nem csak a zenékre igaz ez, egyre többször előfordul, hogy huszonéveseket régi motorokkal vagy trabantokkal, zsigulikkal látok közlekedni. Úgy érzem, hogy őket most elérte a 70-es, 80-as évek retró érzése.
Több mint 40 éves pályafutás van a hátuk mögött. Hogy lehet egy ekkora repertoárból egy 90 perces koncertet összeállítani? Van erre valami koncepció?
Annyiban könnyebb a helyzetünk, hogy vannak olyan dalok, amik a maguk korában sikeresek voltak, húsz évesen jópofának tartottuk őket, de hatvan év felett már nem biztos, hogy illenek hozzánk és azokat akarjuk játszani. A Benő, a hős például tipikusan egy ilyen sláger. A régi dalokból próbáljuk azokat preferálni, ahol a szövegek olyanok, amit a mi generációnk fel tud vállalni. Van 7-8 olyan slágerünk, aminek a lejátszását a közönség várja a koncertjeinken, azok semmikor nem maradhatnak ki, és van pár olyan dalt is, amit azért teszünk be, mert mi szívesen játsszuk. illetve 1-2 dalt azokból is lejátszunk, amik nem a nyolcvanas években, hanem mondjuk 2010 után születtek.
Van-e Önhöz közelebb álló vagy kedvenc Első Emelet sláger?
Hangulattól függő, hogy éppen mit szeretek, mi a kedvenc. Ezt a korszakot az életemből nagyon szeretem, ahogy azokat az embereket is, akikkel ezt együtt csináltuk, és azt az életérzést is, amit az Emelet nekem jelentett. Ezt nem tudom dalokra lebontani, ez egy komplett csomag.
Mik a jövőbeni tervek? Készül-e esetleg új dal?
Konkrét terv nincs, inkább csak tervezgetés van. Az új dal egy nagyon jó kérdés, mert mindig szóba kerül, de egy retró zenekarnál ez mindig nehéz. Milyen legyen az új dal? Folytassuk ott, ahol abbahagytuk? Vagy próbáljunk valami mást, ami a kor szellemét megfogja? Nehéz kérdés. Ennek ellenére szeretnénk 1-2 új nótát és ez már régóta benne van a levegőben nálunk, többször elhatároztuk, de aztán nem került megvalósításra. De nem kizárt, hogy a következő évben már lesz 1-2 meglepetés a rajongóink számára.
Köszönöm szépen az interjút!