A júliusi Harkányi Fürdőfesztiválon fellépett Csordás Tibor, az egykori Fiesta együttes alapító frontembere. Az énekes nem egyedül érkezett a színpadra, zenésztársaival a forró nyári időben is remek hangulatot varázsoltak. A koncert után pedig szerkesztőségünk rendelkezésére is állt.
Mutasd be kérlek a társaidat! Mióta ismeritek egymást és mióta zenéltek így együtt!
Ebben a trió felállásban körülbelül három éve zenélünk együtt, de mindkettőjükkel régebb óta ismerjük egymást. Czibere Józsit (perca) több mint 20, Nagy Zolit (gitár) közel 10 éve ismerem. Józsival már a zenekar kezdete óta játszottunk együtt, de 2019-től állandó tagja a csapatnak, Zolika pedig helyettesítőként került mellém, de annyira jól szerepelt az első alkalommal, hogy azóta nem engedtük el.
Miért döntöttél a hármas felállás mellett?
Ez a trió felállás, amivel jelenleg fellépünk a legkisebb zenekari opció, létezik ún. nagy zenekaros (7 -12 fős) előadásom is. Maga a trió egy fokozatos fejlődés eredménye, mivel többet szerettem volna nyújtani, mint egy sima félplayback műsor, de ez sem az egyik pillanatról a másikra alakult így. Korábban ketten, a Józsival alkottunk duót, ami már egy lépcsőfok volt, Zolika csak három éve egészíti ki a zenekart. Fontos számomra, hogy időről-időre megújuljon a produkció, hogy ne mindig ugyanazt kapja a közönség. A hangszerek bővülése, a képi világ kialakítása, a dalok újra hangszerelése mind a minőségi előrelépést segítik.
Azt gondolom, hogy a latin zenén belül ez az a két hangszer (gitár és perca – szerk.), ami nagyon emészthető módon kiemelhető a közönség számára. Persze más zenei eszközök is dominálhatnának, de ez a két hangszer jobban működik a közönség szempontjából, jobban szeretik, mint például a basszusgitárt vagy a zongorát.
Természetesen szívesen játszunk a nagyobb felállásban is, sőt, igény esetén szimfonikus zenészekkel is kiegészíthető a zenekar – erre is volt már számos példa -, de a kisebb formáció gyorsabban színpadra tehető, kompaktsága miatt előnyösebb a megrendelők számára. Sokszor fontos az előadók közötti átállási idő, az, hogy az egyes fellépők mennyire gyorsan követik egymást a fesztiválokon, rendezvényeken, bulikon, nincsen mindig idő arra, hogy egy zenekar hosszabban előkészülhessen.
Rockzenekarban kezdted a pályafutásodat, de végül a latin zenével váltál igazán ismertté. Hogyan alakult ez?
Ennek kicsit hosszabb története van.
Azt tudni kell rólam, hogy 71-es születésű vagyok és az én fiatalkoromban nehéz volt nemzetközi lemezekhez jutni, kevesebb zene érkezett hozzánk. A zenei ízlését az akkori fiataloknak az alakította, hogy milyen zenét hallgattak a szüleik, barátaik, ismerőseik. Zenész nagybátyám és édesapám hatalmas lemezgyűjteménnyel rendelkezett, édesapám ausztriai munkájának köszönhetően rengeteg hanglemezt vásárolt. Nálam így lett a rockzene az első szerelem. Megjegyzem, Tamást is a rockzene által ismertem meg (Knapik Tamás, a Fiesta zenekar alapító tagja és gitárosa – szerk.), a Fiesta előtt együtt muzsikáltunk a Szappanos Gyuri punk-rock zenekarában.
A Fiesta megalakulása után többször is jártunk Puerto Ricoban, ahol lehetőségünk nyílt találkozni és együtt dolgozni Grammy díjas latin zenészekkel, lehetőségünk nyílt megvásárolni olyan latin előadók lemezeit is, akiket akkor még csak az ottani közönség ismert (pl.: Fonsi). A latin zene akkor és ott pont olyan arculcsapás volt a számomra, mint tinikoromban a rockzene. Így lett a latin zene a második szerelem.
Hogyan viszonyulsz ma a rockzenéhez?
Ma már kevesebb rockzenét hallgatok, mint régen, de még mindig ugyanannyira élvezem és szeretem, mint korábban.
Sokan nem tudják, hogy a merengue-bombában pont ugyanaz az energia van, mint a legdurvább metálzenében, ugyanaz a feszített tempó, annyi különbséggel, hogy nincsen benne torzított gitár, ellenben más hangszerekkel érik el ugyanazt a kirobbanó érzést.
Zoli: ha mint gitáros, beleszólhatok: a rockzenének van egy vehemenciája, ami miatt szeretik az emberek. Magam is sokszor játszom egy másik projektben gitárosként rockzenét, de azt elmondhatom, hogy annyira ki tudom élni magamat a latin zenében, hogy a végén nincs hiányérzetem. Persze az is jó élmény, amikor az ember megcsapkod egy torzítós gitárt, de valóban olyan energiák vannak a latin zenében is, hogy az ember itt is megélheti az egészet.
Tibi: a rockzenét a mai napig szeretem, rendszeresen döngetjük a turnébuszban is, de azt gondolom, hogy sokkal könnyebben körbe lehet járni, mint a latin zenét. A latin zene a zenei fejlődésemhez többet adott, több tanulnivalót jelent a mai napig a számomra, emiatt már valóban kevesebb hallgatom a rockot, sokkal érdekesebb dolgokat fedezek fel – például a hangszerelésben – egy latin dalban.
Ne értsd félre, nem bántam meg sosem, hogy a rockzenével foglalkoztam, még a Fiesta mellett is volt hobby rockzenekarom, jelent meg rock lemezem, de mára már a latin zene a meghatározó az életemben.
Van-e esetleg valamilyen jövőbeni tervetek?
A menedzsmentemmel együtt van egy másfél-kétéves víziónk, hogy honnan hová szeretnénk, hogy eljusson a produkció, de ennek egy része még nem nyilvános. Amit ebből a vízióból már a közönség észrevehetett, az a folyamatos megújulás, erre néhány gondolattal ezelőtt már kitértem. Próbálunk tudatosan építkezni. A közönség szemmel hallgatja a koncerteket, így próbálunk főként a látványvilágban előrébb mozdulni a kompaktság megőrzése vagy minimális kibővítése mellett.
És majd meglátjuk, mi lesz ebből kivitelezhető, megvalósítható.
Köszönöm szépen az interjút!
Képek forrása: Harkányi Hírek