Az elmúlt 24 órában az egyik legnagyobb beszédtémája az olimpiának Hámori Luca következő ellenfele, az algériai Iman Khelif. Az erősen férfias külsődleges tulajdonságokkal rendelkező bokszoló 43 másodperc alatt győzte le olasz ellenfelét, aki elmondása szerint még életében nem kapott ilyen erős ütéseket. Khelifet egyébként a tavalyi világbajnokságról kizárták a testében lévő túlzott tesztoszteron-szint miatt.
Az esetből – és egy másik hasonló versenyző szerepléséről – a legtöbb portálon komoly kommentháborúk indultak, köztük az én közösségi oldalamon is, ami miatt azt éreztem, hogy muszáj klaviatúrát ragadnom és összefoglalnom a pró és kontra érveket, és, hogy hogyan alakult ki ez a szituáció, és mitől ennyire megosztó.
Röviden, ami történt
Khelifet – aki a 2022-es vb-n súlycsoportjában ezüstérmes lett – a tavalyi világbajnokság előtt a tornát szervező Nemzetközi Bokszszövetség (IBA) kizárta, mondván, hogy az elvégzett nemi teszt eredménye, nem hozott megfelelő eredményt, a tesztoszteron szintje is túl magas, vagyis biológialag férfi, ezért nem szerepelhet a női vébén.
Az olimpiai ökölvívótornát viszont már Tokióban sem az IBA szervezte, hanem a Nemzetközi Olimpiai Bizottság ami azt is jelenti, hogy Khelif az olimpián a NOB szabályai alapján a női versenyben indulhat. Így lehetséges, hogy valaki, aki a VB-n nem vehetett részt, az olimpián igen.
Nem LMBTQ propaganda
A legtöbb komment nem pontos annak kapcsán, hogy itt miről van szó. Sokan beszélnek transznemű sportolóról, férfinak született, magát nőnek valló versenyzőről, vagy átoperált versenyzőről. Valójában ezek egyike sem igaz.
Khelif nem a mai szóhasználattal élve „transznemű” személy, hanem szexuális fejlődés zavara (DSD) van, ami miatt XY kromoszómái vannak és a vérének tesztoszteronszintje jellemző a férfiakéra.
Ez két szempontból árnyalja az ő helyzetét. Egyrészt, mert ő maga nőnek született (tehát nem is indulhatna férfiak között), másrészt, mert abszolute nem tehet a kialakult helyzetről.
Nem most ismerkedtünk meg vele
Amit még sokan felhoznak Khelif mellett, hogy nem most ismerkedtünk meg vele. hiszen 6 éve aktív bokszoló és nemzetközi versenyekre jár, előtte meg focizott (nők között). Tehát miért tavaly óta merült fel nála ez a kérdés.
Itt csak találgatunk, de véleményem szerint ennek van egy nagyon prózai oka. Míg a Nemzetközi Bokszszövetség doppingteszteket gyakorlatilag minden versenynél hivatalból készít, addig nemi teszteknél ez egyáltalán nem általános és csak különösen indokolt esetben történik meg.
Mivel Khelif korai sportolói szakaszában nem ért el számottevő eredményeket – vélelmezhetően a technikai képzetlensége miatt, hiszen elég későn kezdte a bokszolást – ezért senki nem érezte szükségét ezeknek a vizsgálatoknak. Azonban most, hogy Vb-n döntőn vett részt és több kontinentális eredményt elért, már a vizsgálatok kereszttüzébe került. E mellett azt sem zárom ki, hogy a testfelépítés-beli különbségek 24-25 éves korára jobban kijöttek, mint 19-20 éves korában. Így amíg korábban csak furcsán néztek rá, most már jogi lépéseket is tettek az ügy érdekében.
De ettől még nem tisztességes
Mindezeket azonban csak azért írtam le, hogy azt a rengeteg gyűlölködő kommenttel szemben, amit olvastam, kicsit más megvilágításba helyezzem és árnyaljam a történetet. Mert ettől függetlenül nem gondolom azt, hogy ami most megy, az belefér a sport szellemiségébe és a fair play elveibe.
A nők és a férfiak testfelépítése és szervezeti felépítése között olyan különbség van, így egész egyszerűen nem korrekt engedni biológiai és testfelépítésben inkább férfinak tekinthető embert női versenyeken indulni.
Egyrészt azért is, mert ezzel nagyon durván vissza lehet élni – innen már tényleg csak egy lépés a bemondásra indulás lehetősége – másrészt gondoljunk bele azoknak a nőknek a helyzetébe, akik egy olimpiai érem reményében érkeznek egy versenyre, és kiesnek a korai szakaszban, mert egy olyan ellenfél győzi le őket, aki egyébként – nagyon helyesen – a legtöbb versenyen nem is indulhat! Talán elképzelni sem tudjuk, hogy nekik ez így milyen érzés.
Különösen igaz ez a küzdősportokra, ahol nem véletlenül vannak súlycsoportok. Hiszen egyrészt csak ily módon lehet biztosítani a nagyjából fair küzdelmet, másrészt ezzel garantálható a versenyzők viszonylagos biztonsága.
Nagyon nagy előny
Persze fel lehet hozni érveket a mellett, hogy Khelif így is verhető, hiszen láttuk, hogy korábban is többen győzték le. Önmagában véve ez igaz, de azt gondolom, hogy ez egyre nehezebb lesz. Valószínűleg akik őt legyőzték, elsősorban azért tudták megverni, mert technikailag képzettebb, tapasztaltabb bokszolók voltak, mint ők.
Csakhogy amíg a technikát és a tapasztalatot meg lehet szerezni, addig ezt a fajta fizikális előnyt – ami véleményem szerint nagyobb, mint a súlykülönbség – maximum szteroidok és doppingszerek révén, ami aligha hiszem, hogy a cél lenne. Márpedig ez jelentős előny. Hiszen a nyolcaddöntőben Kheliftől vereséget szenvedő Angela Carini azt nyilatkozta, hogy ilyen ütésekkel még sosem találkozott a ringben. És azért mégiscsak 108 mérkőzés van mögötte…
Kicsit eszembe jut erről az úszásnak a cápadresszes korszaka. Ott is volt néhány olyan úszó – köztük a mi Cseh Lacink – akik az első néhány versenyen cápadresszes ellenfelekkel szemben is tudtak jó eredményeket elérni. De mégis egyértelmű volt egy idő után, hogy aki tényleg el akar érni jó eredményeket, annak muszáj használnia. Ez végül tiltólistára került épp azért, mert a reális teljesítménynél lényegesen jobb eredményeket lehetett elérni általa.
Konklúzió
Fontos, hogy egy ilyen ügyben ne az érzelmeink, hanem a racionalitásunk alapján mérlegeljünk. Hiszen lássuk be, Khelif helyzete sem lenne egyszerű. Mivel nőnek született, ha engednék is a férfiak között versenyezni, ott valószínűleg óriási hátrányba lenne. Így viszont igen vitatható előnyben van. Nincs igazán jó megoldás.
Ezzel együtt is azt gondolom, hogyha egyszer már megállapították, hogy nem indulhat női versenyeken, akkor hiba volt, hogy a mostani szervezők ezt a döntést felülbírálták, mert egyrészt ezzel az egész döntéshozatali folyamatba vetett bizalmat gyengítették, másrészt, ha esetleg Khelif megnyerné az olimpiai aranyat, akkor sem hiszem, hogy lenne benne öröme a felerősödő gyűlöletcunami miatt.
Igazából szerintem meg kellene vizsgálni azt, hogy vajon mekkora realitása van a hasonló problémákkal élő embereknek külön versenyt rendezni. Szerintem jó üzenet lenne, mert egyrészt valóban megoldást jelentene, másrészt még az is elképzelhető, hogy ezzel olyan emberek útját nyitnák meg a sportolás felé, akik eddig féltek ettől, vagy nem éreztek motivációt. Én biztosan ebbe az irányba indulnék el.