A tegnapi nap során ismételten megnyitotta kapuit a Pizza Hut Pécsett. Az ismert étteremlánc 2002-ben zárta be az üzletét Pécsett, így bő 22 év után sikerült a visszatérés. A visszatérés terve ugyanakkor már jóval korábbi. A cég magyarországi market igazgatója, Kozák Miklós elmondása szerint a visszatérést már évek óta tervezték.
„Van egy stratégiánk, amely alapján éttermeket nyitunk Magyarországon és Pécs az egyik olyan város, ahova szerettünk volna visszatérni” – mondta az igazgató – „már korábban is meg akartuk tenni, de a Covid-pandémia keresztülhúzta a számításainkat, illetve most volt lehetőségünk egy olyan helyszínt találni, ahol a márka megjelenése a lehető legelőnyösebb”
Ennek ellenére a Pizza Hut feladata nem lesz egyszerű, ugyanis a környéken nagyon sok az étterem, és pizzériából is található több is. Az igazgató szerint azonban megvannak a maguk fegyverei.
„Elsősorban a minőség miatt érdemes minket választani, nagyon szigorúan ellenőrzött beszállítóktól szerezzük be az alapanyagokat, amelyek többségében magyar, csak az időszakos alapanyagaink azok, amiket külföldről hozunk. Másrészről, ami különlegessé teszi a Pizza Hut-ot, az a PAN-tészta, a vastag tészta, amit máshol nem is készítenek, illetve a sajttal töltött szél.
A nyitónapon a hely számos meglepetéssel kedveskedett. Volt szerencsekerék, Selfie-fal, zene, amit Solymosi Attila szolgáltatott, a gyerekeknek arcfestés. Valamint, a mellett, hogy az étterem étlapjáról is lehetett rendelni, 1000 szelet pizzát osztottak ki a járókelőknek ingyenesen.
A kiemelt napnak megvolt az eredménye is. Nagyon sokan mentek be egy pizzáért vagy másfajta ételért. Volt, aki elvitelre, volt, aki helyben fogyasztva. Azt látatlanban kijelentem, hogyha minden nap lesznek ennyien, akkor nem lesz problémájuk a forgalommal. Ez persze nyilván nem reális, de remélhetőleg lesz a helynek létjogosultsága a pécsi vendéglátásban!
És ha már ott voltam, természetesen kóstoltam is valamit. Végül úgy döntöttem, hogy nem a promóciós pizzát várom meg, hanem az étlapról eszem valamit. Tudtam, hogy így egy kicsit várnom kell, de nem siettem sehová. Nem irigyeltem egyébként a személyzetet, eleve nem egyszerű egy nyitónap, amikor még össze kell szokni a csapatnak. Ha meg sok az ember, akkor nagyobb az esély a hibára. Itt pedig ez a kettő nehezítő körülmény együtt volt jelen. Ehhez képest én azért nagy hibákat nem láttam.
Az étlapról végül egy olaszkolbászos Melts-et választottam, ami tulajdonképpen egy kolbászos-mozzarellás-paradicsomszószos tortilla. Szándékosan választottam az egyik legegyszerűbb változatát ennek az ételnek, azt szoktam mondani, hogy a minőséget az alapételeken lehet a legjobban felmérni. Menüben kértem, amihez hasábburgonya, választható szósz és újratölthető üdítő is dukál. Az üdítő ismert márkák újratöltős verziója, sok extra nincs benne, de az biztos, hogy az újratöltést jövő nyáron a nagy melegben értékelni fogom.
Maga a Melts két dologban nem szűkölködött: fűszerekben és sajtban. Mostanában több pizzás kritikámban írtam, hogy a szósz eléggé jellegtelen, itt szerencsére nem, valóban paradicsomszószt éreztem, jó fűszereset. A tortilla is bejött, jól átsült, ropogós. És az olasz szalámi is finom. Igazából ennek az ételnek nem éreztem, hogy lenne rossz pontja, ez így volt egyben. A kiegészítők közül a fokhagymás majonéz teljesen rendben van, és a csónakburgonya is ízletes. Bár fűszerezésben nem túl intenzív, de az a Melts mellett nem volt baj.
Ez az étel 3.300 forintba fog így mindenestül kerülni azoknak, akik kipróbálják, és szerintem egy olyan adag, ami bőven elegendő egy személynek, de nem kell elcsomagoltatni a felét. Gondolkodtam utána egy desszerten, mert kétféle Crumble is található az étlapon, amit nagyon szeretek, de itt Magyarországon még senki sem tudta olyan jól elkészíteni, mint a kedvenc kolozsvári éttermemben. Próbára akartam tenni a Pizza Hut-ot, viszont azt is láttam, hogy még mindig sok az ember, van, aki várakozik, én meg egyedül elég sok helyet foglalok (nyilván nem ültetnek be mást mellém egy asztalhoz). Ezért végül úgy döntöttem, inkább elnapolom ezt, és átadom a helyet másoknak. De majd legközelebb…
Fotók: Hegedűs Tünde
