A tegnapi nap során került ismételten képernyőre a Fort Boyard műsora, ezúttal az RTL-en. Ami engem illet, régen nagyon kedveltem a műsort, nem csak a magyar részeket néztem meg, hanem Interneten a francia részek többségét is láttam (ezekből 3 évad szinkronizáltan a DoQ csatornán is ment egy darabig). Éppen ezért nagyon kíváncsi voltam, hogy a magyar részek milyenek lesznek idén, mik azok az elemek, amit átvesznek, és mik azok, amik nem? Végül pedig eléggé vegyes érzésekkel álltam fel a TV képernyője elől.
Ami nyilván azonnal feltűnhetett sokaknak, hogy az erődben lévő szobák megváltoztak, sokkal modernebbek lettek, ahogy az ajtók festései is. Ez ugyanakkor nem magyar sajátosság: 2011 óta folyamatosan modernizálták az Erődöt és a benne lévő kihívásokat, csak így, hogy több mint 20 év után látjuk újra ezt, szembetűnőbb a változás. Hogy ez jó-e vagy nem, arról lehet vitázni, nekem jobban tetszett a régi, de el kell fogadni, hogy minden változik.
Ugyanakkor már most látszódik, hogy a kihívások nem lettek egyszerűbbek. A vizes-metrós pálya kegyetlenül nehéz, de a mosógépes vagy a jégtörős feladat sem éppen egyszerű. Az alapszabály nem változott, kulcsokat kell gyűjteni, hogy a csapatok végül kifoszthassák a kincstárat.
Ami változott, hogy immáron 2 darab négyfős csapat küzd egymás ellen. Magától a játék konstrukciójától ez sem idegen, voltak már olyan francia évadok is, ahol ilyen szabályok mentén játszottak. Ugyanakkor ezzel kapcsolatban már vannak aggályaim, ugyanis egyértelmű, hogy az Erőd alapvetően nem ilyen játékokra lett tervezve.
Már az elején lévő párbajt sem éreztem teljesen korrektnek, mert hiába volt azonos a két pálya, aki lejjebb volt, az egyértelműen előnyösebb helyzetben volt, kevésbé jött elő az esetleges tériszony és könnyebben tudta követni, hogy miként halad az ellenfele. A szobák meg nem azonos nehézségűek egyértelműen, ugyanis amíg a zöld csapat kapott két viszonylag egyszerű feladatot (fülke és fordított konyha), addig a másik csapat mindkét kihívása eléggé nehéz volt, a jégtörős feladatot Franciaországban sokszor még erős férfiak sem tudták teljesíteni.
Az első szakaszban a párbaj után a győztesnek 4, a vesztesnek 2 kulcs megszerzésére volt lehetősége. Ezután egy újabb párbaj – ezúttal egy korrektebb – következett egy kulcsért, és a győztes csapat még egy kulcsszerzési lehetőséget kapott. És szerintem ez a rész volt a másfél óra legjobb része.
A Tanácsban ugyanis egy nagyon egyszerű, ám annál izgalmasabb és feszültebb hangvételű párbaj volt. Ez szintén egy francia átemelés, nagyon sok minijátékkal, amikkel extra időt lehetett nyerni (vagy veszíteni) a kincstárban. Nagyon szeretem ezt a részt, és kicsit sajnálom, hogy csak egy ilyen játék volt, szerintem be lehetne tenni többet, akár egymás ellen is.
Miután mindkét csapat összeszedte a megszerezhető kulcsokat, jön a kincstár, ahol minél több aranyat kell gyűjteni. Összesen 6 kulcs kell ehhez, és mindenki egy időigényes játék keretében szerezheti meg azokat a kulcsokat, amik hiányoznak neki. A győztes csapat teljes létszámban marad, a vesztestől egy játékos távozik.
És itt volt még valami, ami nekem picit inkorrekt volt. Két játékost nevezett meg a vesztes csapat, mint a leggyengébbet. És a legrosszabbnak párbajoznia kellett az Erőd egyik őrével. Ha ő nyer, benn marad és a második leggyengébb esik ki. Számomra ezt azért nem fair, mert így a második leggyengébbnek nincs a kezében az irányítás, ő úgy is kieshet, hogy nem kerül párbaj-helyzetbe. Hogy meddig fogyhatnak a játékosok és mi lesz, ha már csak 1 vagy 2 ember van egy csapatban, az majd a következő napokban kiderül.
Nekem összességében működött a nosztalgia-faktor és a feladatok továbbra is izgalmasak, és szórakoztatóak. Vannak olyan elemek, amiket már nem lehet visszahozni – az Erőd eredeti őrzője, Monsieur La Boule 2014-ben elhunyt, őt muszáj volt valahogy helyettesíteni – de sok minden maradt meg az Erődből, amit szerettünk. Viszont van néhány negatívum, ami mellett nem tudok elmenni.
Leginkább az zavar, hogy a szellemi részét szedték ki a játéknak. A találós kérdések, a jelszó-megfejtés és a logikai játékok azok, amik ebből a részből kimaradtak. Lehet, hogy a következő részekben több ilyen lesz (remélem, hogy így lesz), de elsőre ez nekem hiányzott.
A másik, ami nem tetszik, hogy celebjáték lett. Hozzáteszem, ez sem meglepő, tudtunk róla. De szerintem ez tipikusan az a játék, ami tökéletesen működik civil szereplőkkel, mert maguk a feladatok teszik izgalmassá, nem a személyek. Ez viszont úgy érzem, hogy a műsor komolyságát gyengíti.
Ami meg szintén komolytalanná teszi, az a műsorvezetés. Istenes Bence – vagy legalábbis a mostani stílusa – egyszerűen nem illik ide. Ezek azért olyan feladatok, amikhez kell a koncentráció, összpontosítás, az embernek néha a félelmét kell legyőznie. Ezt mindenféle trollkodó bekiabálással nem illik zavarni. Szerintem egyébként civil versenyzőkkel ezt sem tenné meg. Az, hogy celebek vannak, teszi lehetővé ezt a stílust. E mellett az sem tetszett, hogy rengeteg idő ment el beszélgetésekkel és poénkodásokkal. Az ezredforduló részeiben ennél sokkal rövidebb idő alatt sokkal több szobát bejártak.
Ami pedig még egy picit zavart, az a zene, nem volt erős, nem volt hatásos számomra. Szinte az egész műsor alatt azt éreztem, hogy a régi akkordokra várok. Amikből azért egy kicsit kaptam is a végén.
Mindent egybevetve nem gondolom, hogy vállalhatatlan műsor lett, vannak benne jó elemek, picit visszahoz a régi hangulatból. Viszont van hiányérzetem is. Ennél többet majd akkor fogok tudni írni, ha egy teljes hetet láttam. Talán meg is teszem majd…
