A hétvégi Geresdlaki Gőzgombóc Fesztivál egyik fellépője a Karthago zenekar. A csapat immáron 45 éve szórakoztatja a közönségét, gyakorlatilag változatlan felállásban. A zenekar alapító tagjával, Szigeti Ferenccel beszélgettünk a zenekarról, a fellépésekről és a jövőbeni tervekről.
A zenekar alapító tagjaként milyen érzés megélni, hogy immáron 45 évesek vagytok?
Ez nagyon felemelő érzés. Amikor indultunk 1979-ben, akkor még senki nem gondolta, hogy 45 év után is együtt fogunk muzsikálni. Volt ugyan néhány év kihagyásunk, amikor én hanglemez-kiadó igazgató voltam a Polygramnál meg a Universalnál. De ekkor is tartottuk a kapcsolatot. Mi adtuk ki a Takács Tamás Blues Band lemezét, és Kocsándi Miki szólólemezét is, tehát mindenkinek igyekeztem segíteni közben.
Aztán 1990-ben ünnepelte a Petőfi Csarnok – aminek anno mi voltunk a megnyitó zenekara 1985-ben – az ötéves jubileumát, amikor is felhívott minket az akkori igazgató, hogy mi lenne, ha újra összeállnánk az évforduló alkalmából. Jó ötlet volt, összeszerveztem a srácokat, összeállítottuk a dalokat, próbáltunk. És amire büszke vagyok, hogy a Csarnok szabadtéri színpadán soha se előtte, se utána nem volt annyi ember, mint ezen a koncerten. Erre nagyon büszke vagyok.
Ami még büszkévé tesz, hogy egyáltalán nem lehet manapság olyan zenekart találni, ami ilyen hosszú ideje együtt van, ugyanazokkal a tagokkal. Örülök, hogy nálunk ez így van. Szerintem ez a csapat hitelét és erejét erősíti.
A 2000-es években jelent meg neked is több szólólemezed. Milyen indíttatásból készítetted ezeket?
Igen, több spanyol gitáros lemezt készítettem. Nagyon szeretem az akusztikus gitárt, ezért kitaláltam, hogy szép magyar lírai slágereket dolgoztam fel akusztikus gitárral. Szerették az emberek, többet közülük még ma is játszanak a rádióban. Illetve most Karácsonykor az Erkel színházban lesz egy karácsonyi műsor, melyben felkértek két karácsonyi dal gitározására.
2022-ben egy rendhagyó albumotok jelent meg. Máté Péter dalait dolgoztátok fel a saját stílusotokban. Honnan jött ez az ötlet?
2021-ben kaptunk a Magyar Államtól egy magas szintű kitüntetést, a Máté Péter-díjat. Ennek a díjnak a története érdekes. A korábbi kulturális miniszter, Balogh Zoltán találta ki ezt a díjat a komolyzenészek nyomására, mert nem értették, hogy az elismert rockzenészek, illetve popzenészek miért Erkel Ferenc-, illetve Liszt Ferenc díjat kapnak, miközben semmi közük a komolyzenéhez. A miniszter úr ezért hajlott arra, hogy a könnyűzene műfaj képviselőinek egy ugyanolyan fajsúlyú, de más nevű díjat adjanak.
Szerintem nagyon jó lett a névválasztás, Máté Péter kiváló zenész volt, személyesen is ismertem, a Karthagoval is dolgoztunk együtt, de a korábbi zenekarommal is nagyon sokszor kísértük őt, volt, amikor hetekig együtt turnéztuk. Amikor a Requiem-et kivittük Villachba a Nemzetközi Táncdalfesztiválra, őt kértük fel, hogy készítsen a dalhoz egy nagyzenekari hangszerelést, mert erre is szükség volt a Fesztiválon. Ő ezt megcsinálta, akkora sikerrel, hogy meg is nyertük a Fesztivált, aminek köszönhetően több nagylemezünk megjelent Ausztriában és Nyugat-Európában, a Requiem pedig aranylemez lett Ausztriában.
Visszatérve a kérdésre, miután megkaptuk a díjat, nekem jutott eszembe, hogy mi lenne, ha feldolgoznánk Máté Péter néhány szerzeményét, megfelelő tisztelettel, de a saját stílusunkban. Először azt hittem, hogy a fiúknak nem fog tetszeni az ötlet, de mindenki belement. Úgy változtattuk a dalokat, hogy a szöveghez és a dallamhoz nem nyúltunk, de a hangszerelés abszolút „Karthagós”-s rockzene lett. Végül lemez is lett belőle, és egy-egy dalt minden koncerten eljátszunk.
Ha már erről beszélünk: milyen szempontok szerint válogattok dalokat egy koncertre? Hiszen óriási mennyiség áll rendelkezésre.
Elsősorban az idő, ami ezt behatárolja. Általában 90-100 perc szokott lenni a koncert. Vannak olyan ikonikus dalai a Karthagonak, mint a Requiem, az Apáink útján vagy az Áruló, ami kell a közönségnek, és amit nem lehet kihagyni. Ezenkívül vannak standard, 6-8 perces dob- és gitárszólóink, amik szintén nem maradhatnak ki, – a közönség ezeket is nagyon szereti. A többi dalon változtatni szoktunk. Amikor elindul egy turné, összeírok egy javasolt sorrendet, azt elviszem a zenekarnak, megvitatjuk, van, amikor el is próbáljuk. Azután a koncerteken látjuk meg igazán, hogy működik, jó-e a sorrend, nem „ül-e le” valahol a buli. Ez egyébként nem olyan egyszerű, mint ahogy elmondom, egy koncerten nagyon oda kell figyelni arra, hogy meglegyen a műsor sajátos íve és a hangulat fennmaradjon.
Ha már az időről beszélünk, elmesélnék még egy történetet: a tavalyi jubileumi 45 éves koncertünket a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon tartottuk. Ez Budapest területén belül van és Budapesten van egy csendrendelet, ami alapján 22 óra után már nem lehet hangoskodni. A Színpad igazgatónője lelkünkre kötötte, hogy ezt be kell tartani. Összeállítottam úgy a programot, hogy mi 22.00-ra tényleg abbahagytuk. Csakhogy amiről megfeledkeztünk, hogy a közönség ezt nem tudta, és amikor mi már eltettük a hangszereinket, meg elkezdtünk levetkőzni, akkor ők még mindig visszatapsoltak minket, várták még a ráadást! Ekkor ránéztünk az igazgató nőre, hogy mi legyen, és ő mondta, hogy jó, akkor menjünk vissza egy számra, és majd megoldják, ha lesz valami gond. Így negyed 11-után lett vége a koncertnek, de a közönség még vagy 11 óráig ott volt és állva tapsolt.
Van-e valami jövőbeni tervetek?
Szeretnénk csinálni Budapesten egy nagykoncertet decemberben vagy január elején, ez még szervezés alatt van. Nyilván felmerül a kérdés, hogy a 45. évfordulós koncert után miért pont most akarjuk ezt. Azért, mert ahogy mondtam, a Jubileumi Koncertet a Szabadtéri Színpadon adtuk, ami egy nagyon jó ötlet volt, gyönyörű a hely, fergeteges a hangulat, és egy nagyon jó buli lett belőle. De, ami ennek a helynek a különlegessége, hogy ez tulajdonképpen egy szabadtéri színház rögzített ülőhelyekkel. Játszottunk már ilyen körülmények között többször kultúrházakban, és szeretjük is, mert egész másfajta siker az, amikor a közönség egy színházban ül és minden szám után 3-4 perces vastapssal tisztelegnek a dalnak. Ez nagyon meleg érzéssel tölti el az embert.
Viszont ezeknek a fellépéseknek más a közönsége, mint a hagyományos koncerteknek, ezért szeretnénk egy olyan igazi őrjöngős Karthago bulit is, ahova az „álló” közönségünk a színpad előtt tud csápolni és pogózni.
De addig is nagyon sok tematikus rendezvényre hívtak minket fellépni az ősz során. Az egyik ilyen lesz a hétvégi geresdlaki Gőzgombóc fesztivál is, ahova mindenkit várunk sok szeretettel!
Köszönöm szépen az interjút!
Magáról a Fesztiválról, amelyre holnap kerül sor, itt írtunk.
