Fű alatt került be a Büntető Törvénykönyvbe és az Alaptörvénybe nyáron a „gyermekeket védő” rendelkezés, ami a kiskorúakkal szemben elkövetett bűncselekmények kegyelmi tilalmát szabályozza. Orbán Viktor a kegyelmi botrány után nem sokkal jelentette be az alkotmánymódosító javaslatát, ám a lemondások utáni botrány és Magyar Péter feltörekvése mellett ez az új szabályozás már nem lépte át a hazai média ingerküszöbét. Büntetőjogászként azonban fontosnak gondolom, hogy erről is beszéljünk, ugyanis, bár én már az eredeti tervvel sem tudtam azonosulni, ami történt, az maga a politikai abszurditás. Erről fogok a továbbiakban írni.
Hogyan kezdődött?
Az eredeti szabályozás szerint az került volna az Alaptörvénybe, hogy „A köztársasági elnök a (4) bekezdés g) pontjában foglalt egyéni kegyelmezési jogát a kiskorú személy sérelmére elkövetett szándékos bűncselekmény esetén nem gyakorolhatja.”
A szabályozási tervet már akkor is komoly szakmai kritikák érték. Sokan – köztük én is – magának a szabályozásnak a létjogosultságát is vitatták. A kegyelem mindig egy kicsit jogon felüli intézmény volt, ami akkor (is) használható, amikor egy cselekmény a jog betűi szerint valóban büntetendő, de mégis sérti az emberek igazságérzetét. Ezt a joggal korlátozni nem szerencsés. Másrészt én ki merem mondani, hogy vannak olyan esetek, amikor akár egy pedofil embernél is el lehet gondolkodni a kegyelmen (pl. haldokló rákbeteg és az utolsó hónapjait otthon szeretné tölteni). A mérlegelés nélküli tilalom már ezért is veszélyes.
De magával a szabállyal is számos probléma volt, leginkább annak az aránytalansága. Ez a szabályozás konkrétan azt jelentette volna, hogy aki ellopja egy 16 éves ember biciklijét, az nem kaphat kegyelmet, de aki megöl 50 felnőtt embert, az igen. De más kritikák is megjelentek annak kapcsán, mennyire igazságos ez. Hogy csak egyet mondjak: ha ez a szabály életbe lépett volna, akkor a szinte mindenki által védett Jancsula Dezső sem kaphatott volna kegyelmet, hiszen, amit tett, az is a törvény betűi szerint egy kiskorúakkal szembeni deliktum volt. Így már április végén megjelent egy új tervezet, ami kicsit finomítja a szabályt.
Csak szexuális bűncselekményeknél nincs kegyelem
Az új szabályozás az Alaptörvénybeli rendelkezést annyival finomította, hogy csak a külön törvényben meghatározott bűncselekmények esetén nem alkalmazható a kegyelem.
A részletszabályt meg a Büntető Törvénykönyvbe került:
A köztársasági elnök az egyéni kegyelmezési jogát nem gyakorolhatja azzal az elítélttel szemben, akit
a) tizennyolcadik életévét betöltött személy által tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmény, vagy
b) az a) pontban meghatározott bűncselekménnyel vagy az a) pontban meghatározott bűncselekmény miatt indult büntetőeljárással összefüggő, tizennyolcadik életévét betöltött személy által elkövetett más szándékos bűncselekmény
miatt ítéltek el.
Az mindenképpen pozitív a változásban, hogy már csak a felnőtt korúakra szűkíti a tilalmat, illetve az is, hogy az olyan bagatell bűncselekményeket kiszűri, amikről korábban írtam. Az aránytalanság azonban nem szűnt meg.
Nekem továbbra is problémám, hogy a gyermek sértetteket kiemeli a törvény, miközben védettség szempontjából például az egyedül élő idő nyugdíjasok helyzete sem jobb. De erre lehetett számítani és talán még ez a kisebbik rossz.
De mi annak az oka, hogy csak a szexuális bűncselekményeket emeli ki a javaslat? Racionális magyarázat nehéz van. Ugyanis a jelenlegi szabály konkrétan azt jelenti, hogy ha valaki szexuális kapcsolatot létesít egy 13 éves emberrel – akár mindenféle kényszerítés nélkül – az nem kaphat kegyelmet, de aki megöl egy 13 éves gyereket, az kaphat.
Egy másik jogintézmény a magyarázat
Noha a törvény indoklásából ez nem következik, valójában teljesen nyilvánvaló, hogy miért ez a szabály születetett. Ez pedig egy másik jogintézményre, konkrétan a tényleges életfogytig tartó (továbbiakban: TÉSZ) szabadságvesztésre vezethető vissza.
A jelenlegi szabályozásunk szerint a TÉSZ-re ítéltek felülvizsgálatára 40 év után kerül sor. Ekkor egy 5 bíróból álló kegyelmi bizottság vezette szakmai vizsgálat után a Bizottság megfogalmaz egy véleményt, hogy szerintük az elítélt szabadulhat-e a börtönből. A végső döntést erről a köztársasági elnök hozza meg, aki nincs kötve a kegyelmi bizottság döntéséhez.
A problémát az jelenti, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezménye és a hozzá kapcsolódó bírói gyakorlat kimondja, hogy a szabadulás reményétől nem lehet senkit megfosztani. A magyar rendszerben pedig egy TÉSZ-re ítélt embert egyedül a köztársasági elnök szabadíthat ki. Ha ezt a lehetőséget elveszik, akkor semmilyen szabadulási lehetőség nincs, ezzel pedig nemzetközi szerződéseket szeg meg Magyarország. Mivel önmagában szexuális bűncselekményekért életfogytiglan nem adható, így megmarad a kegyelmi tilalom és a TÉSZ is, és mindenki boldog…
Kivéve az, aki egy kicsit átgondolja a helyzetet. TÉSZ vagy nem TÉSZ, ez a szabályozás így önmagában abszurd, ilyen alapon fej vagy írással is el lehetne dönteni, hogy milyen bűncselekményeknél adható kegyelem és milyenért nem. Másrészről a jelenlegi TÉSZ szabályozásról.
A másik gond, hogy 2017-ben az Emberi Jogok Európai Bíróságra már a jelenlegi szabályunkról is kimondta, hogy az Egyezménybe ütköző, ugyanis a felülvizsgálat és a szabadulás lehetősége nem szakmai alapon, hanem egy személy szubjektív, indokolási kötelezettség nélküli döntésén alapul. Tehát a kormány egy olyan jogszabályt véd, amit amúgy is meg kell változtatni. No comment…
Konklúzió
Összességében van egy egyértelmű véleményem: be kéne fejezni a politikai alapú jogalkotást mind a büntetőjogban mind más jogágakban! Ami februárban történt, az nem a jogszabályok hibájából, hanem Novák Katalin alkalmatlanságából történt. Korábban 30 évig tökéletes volt ez a szabályozás, nyilván azzal van a baj. Önmagában felesleges a változtatás, mert egy alkalmas köztársasági elnök tudja megfelelően alkalmazni a kegyelem intézményét, nem mellesleg a februári ügy média-hulláma önmagában óvatosságra készteti a jövőben az elnököket kegyelem téren.
De ha meg már jogszabályt változtatunk, akkor csináljuk rendesen! Ez a módosítás megadta volna a lehetőséget, hogy a jogalkotó a TÉSZ-szel együtt kezelje a kegyelmi kérdéseket valamilyen vállalható módon. Erre a korábbi beígért szabályt kurtították meg, hogy egy olyan szabályt, ami eleve nem jó, benn tarthassanak a törvénybe. Ehhez csak gratulálni tudok…