Nemrégiben jelentette be a TV2, hogy október 14-től két régi műsor új évaddal fog elindulni a csatornán. Az egyik a Kőgazdag fiatalok, a másik a Séfe séfe. Előbbit még kommentálni sincs kedvem, minősíthetetlen műsornak gondolom, egyszer láttam belőle 15 percet, ez elég is belőle egy életre. Hanem a Séfek séfe egy olyan műsor, amit nagyon szívesen nézek a mai napig.
Vagy legalábbis néztem. Jelenleg is fut kisebb csatornákon az első évad ismétlése, amit nagyon nagy örömmel nézek meg újra például munka közben, miközben cikkeket írok. Viszont például az utolsó évad ismétlései elé egyszerűen nem vagyok hajlandó leülni. Ezért gondoltam, hogy írok egy rövid vélemény-cikket arról, hogy szerintem miben változott a műsor, és nem az előnyére.
Sokkal gyengébb csapatok
Sokszor volt az az érzésem, hogy az első adástól az utolsóig gyengébb a felhozatal versenyzők terén. Oké, az első évadban is voltak önkritika nélküli szakácsok, vagy nagyon izguló amatőrök, akik elrontották a kaját. De azért az, hogy magukat influenszernek nevező kisgyerekek mennek be mindenféle komolyabb perspektíva nélkül főzni (vagy szórakozni), az nálam kicsapja a biztosítékot. És néha azt érzem, hogy nem csak nálam, hanem 1-2 séfnél is (leginkább Vomberg Frigyesnél). Ezek olyan műsorok, amiknek a komolysága abban rejlik, hogy egy jó szereplésben lehet némi perspektíva, akár egy jövőbeli szakmaépítés is. Nekem nagyon nem tetszik, hogy ez influenszerekkel és celebekkel cseszik el.
E mellett az utolsó hét mezőnyében is hatalmas különbséget érzek. Az első évadban az első 6 versenyzőt nagyon hasonló képességűnek éreztem és tényleg nem tudtam volna megmondani, hogy melyikük nyer. Ellenben, főleg az utolsó 1-2 évben, már eléggé egyértelmű volt, hogy melyik 2-3 versenyzőből kerül ki a győztes.
Érthetetlen feladatok
Az első évadban a feladatoknál – főleg az egyéni feladatoknál – éreztem azt, hogy tartalmaznak szakmai kihívást, de mégis érdekesek, és tényleg tesztelik a kreativitást és a képességeket. Az utolsóban viszont már rengetegszer gondoltam azt, hogy ezt már csak imitálják.
Gondolok arra, amikor fél órával a főzés vége előtt derül ki, hogy a kajájukba be kell építeni egy készétel-konzervet vagy annak egy részét. Azért legyünk őszinték: egy szakács a valóságban sose kerül ilyen helyzetbe. Nyilván azt le lehet vele tesztelni, hogy valaki mennyire fagy le a feladattól, de ezt az egy dolgot leszámítva semmit, mert nem egy valós élethelyzetet tesztelnek. Ugyanez igaz arra, amikor bikapéniszt kellett használni, vagy amikor vasalóval és hajszárítóval kellett főzni. Ha egy ilyen feladat lenne az évadban, azt el tudnám fogadni, de ennyi felesleges.
Állandó viszályok, ármánykodások
Az első évadnál azt éreztem, hogy a feladatok meg a műsor is főleg a főzésről és a feladat-megoldásokról szól. Oké, volt 1-2 show-elem, meg vita, de igazából Pop Melitta néha görcsös küzdelmén a legjobb női címért és Váradi Rolandnak a séffel való konfliktusán kívül nem sok ilyet éreztem. Wolf András csapatában konkrétan nem is emlékszem konfliktusokra. Ezenkívül egymás ételeihez is gratuláltak, örültek egymásnak, ha visszajöttek.
Az utolsó (vagy inkább utolsó két évadban) néha már nehezen tudtam eldönteni, hogy egy főző-vetélkedőt vagy egy dél-amerikai szappanoperát nézek. A lányok közötti cicaharc, egymásnak odaszólása, a másik ételének lefikázása ment állandóan, néhány olyan emberrel, akinek a személyisége abszolute alkalmatlan csapatmunkára.
Ilyenkor persze kérdés, hogy ebből mennyi az emberek valós személyisége és mennyi a forgatókönyv. De ezzel együtt is szerintem rossz, hogy ez a műsor ilyen irányba indult el.
Mindezek ellenére meg fogom nézni az új évadot, az elejét legalábbis biztosan, de azért őszintén remélem, hogy a műsor visszavesz a show-elemekből és amit látok, az jobban fog emlékeztetni az első évadra, mint az utolsóra.