Fejérvári Zoltán, Liszt Ferenc-díjas zongoraművész ma egy Facebook-oldalán dokumentálta mind azt, amit az elmúlt évek során megtapasztalt. Egyszóval, leírta, hogy: az állami rendszer hiányosságai miatt tragikus helyzetbe került, és hiába próbált segítséget kérni, eddig mindenhonnan elutasították.
Fejérvári Zoltán a ma közzétett Facebook bejegyzésében arról ír: „Nagyon ritkán nyilvánulok meg a közösségi médiában, szinte soha. De most – azt hiszem, a végső tehetetlenségemben (hányszor hittem azt, hogy ez lesz a végső) – megteszem.”
Megkockáztatom azt a kijelentést, hogy olyan helyzetben leledzik a családom, amilyen helyzetet elképzelni, kitalálni a legvadabb, legelvetemültebben kreatív fantázia sem képes. – írja kétségbeesett hangú bejegyzésében a művész.
Ma Magyarországon nagyon-nagyon sok ember van végletesen kiszolgáltatott, reménytelen helyzetben. Szegények, idősek, szegény és idős betegek, hajléktalanok, romák, melegek, bántalmazottak, hadd ne folytassam a sort. – sorolja a kiszolgáltatottak sorát.
De nem csupán ők. Szerető, a gyerekeidért mindent megtevő, relatíve jó módban élő családként is találhatod magad olyan helyzetben, amibe LEGÁLISAN belepusztulhatsz. – írja bejegyzésében Fejérvári Zoltán.
Merthogy lepattansz a rendszerről. – jegyzi meg kétségbeesetten a zongoraművész.
Iskola: „Bocsánat, ezt nem a mi feladatunk kezelni, újra lehet hozni a gyereket, ha beállították a gyógyszert.”
Autista lakóotthon: „Majd felvesszük, ha nem agresszív.”
Pszichiátriai betegek otthona: „Majd felvesszük, ha nem agresszív.”
Egészségügy: „Nagyon nehéz helyzet. Mi minden lehetségest megpróbáltunk, tessék most már hazavinni.”
Mi:”Hová helyeztethetjük? Van rehabilitációs intézmény?”
Pszichiátria: „Hát ez nem a mi hatáskörünk, sajnáljuk.”
Magyarul: törvényesen belepusztulhatsz, csak légy szíves otthon tedd, ne a mi orrunk előtt.
Igen: másfél éve élünk négyen egy lehetetlen helyzetben, egy autista nagykamasszal, aki néha kedves (akkor nagyon), de túlnyomórészt súlyosan bántalmazó. Nincs intézmény. Ami volna, nem fogadja. A szülő és KISTESTVÉR belehalhat. Nem lesz felelős. – sorolja a visszautasításokat Fejérvári Zoltán.
Úgyhogy itt állok jól szituált művészemberként, és tárgyalok a gyámhatósággal, hogy vegyék állami gondozásba a fiamat. Ez az állam vegye. El lehet képzelni, milyen lesz az a gondozás. Ezt úgy hívják: áldozat. Beáldozzuk egy matematikai példa nyomán: vagy 4/0, vagy 1/3. Jó reggelt, Magyarország! – zárja bejegyzésének sorait a művész.