Az RTL Árulók c. műsorát szerintem sokaknak nem kell bemutatni. A versenyzők egy kastélyban élnek együtt, ahol vannak közöttük ártatlanok és gyilkosok. Az ártatlanok feladata, hogy a napok végén kiszavazzák a gyilkosokat. A gyilkosok pedig éjszakánként számolnak le 1-1 ártatlannal. Eközben különböző feladatokkal pénzt lehet gyűjteni, amit a végső nyertesek között osztanak el. A játékot eddig csak ismert emberekkel játszották, de ha minden igaz hamarosan jön a 3. évad civil emberekkel.
Aki azonban át akarja élni a játék hangulatát, azoknak egy új lehetőség nyílik erre Alan Connor könyvében, aki maga is átélte a játékot. A könyv egy átalakított szerepjáték-könyv. Az egyik szereplőként kell részt vennünk a játékban. Mi magunk döntjük el, hogy kivel beszélgetünk, mit árulunk el magunkról és miként taktikázunk, miközben megpróbálunk a játékban minél tovább eljutni.
Számomra maga a játék sem ismeretlen. Havonta egyszer összejövünk az ismerősökkel, és egy délutánon keresztül játszunk egy hasonló játékot (picit bonyolultabb szabályokkal). Éppen ezért tökéletesen átérzem azt, hogy milyen az, amikor 1-1 elcsúszott mondatnak az a következménye, hogy kiszavaznak minket, vagy a gyilkosok célpontjává válunk.
Ezt a könyv nagyon jól visszaadja. Oda kell figyelnünk, hogy az információnkat, amiket szerzünk, mikor, milyen ütemben használjuk ki. És nem csak azt kell tudni, hogy ki a potenciális áruló, hanem, hogy ki az a labilis személy, akire ráterelve a gyanút mi magunk megmenekülhetünk. De a játék egy szakaszában akár mi magunk is árulóvá válthatunk.
Külön érdekessége a könyvnek, hogy a próbák helyett olyan interaktív játékokat ír le, amiket akár csapatban le is játszhatunk, vagy különböző foglalkozásokon gyerekekkel is érdekesek lehetnek. Így ilyen szinten egy kis extrát a könyv.
Sajnos azért rendelkezik a kaland jópár – véleményem szerint – hibával is. A legjobban az zavar, hogy a könyv az esetek többségében előre meghatározza, hogy végül kire szavazunk. Az még nem lenne gond nekem, hogyha a szavazatunknak nem lenne súlya, mert – és ezt aki a játékot ismeri, tudja – az esetek többségében ez tényleg így van. De a döntéssel, és annak következményeivel lehetne játszani.
E mellett nekem eléggé zavaró, hogy a pénzgyűjtés folyamatát teljesen ignorálták a játékból. Van pár rejtvény, de azok súlytalanok. Szerintem sokkal izgalmasabb lett volna valódi rejtvényekkel megtölteni, amivel befolyásolható a végén megszerzendő pénz mennyisége is, pici versengésre is ad ez lehetőséget, hogy ki a legügyesebb. Nekem ez nagyon hiányzott.
A könyvről majd fogok írni egy hosszabb kritikát a blogomra. Egyelőre azt mondanám, hogy összességében egy érdekes kaland, de a szerzőn azért érződik, hogy nem a játékkönyvek a fő profilja. Túl óvatos az egész, és bár a lapozgatós könyv műfaja eléggé lekorlátozza egy ilyen sokrétű játék, annyira azért nem, amennyire szűk szegmensét mutatta be ez a könyv ennek a játéknak. Amit bemutatott, azt remekük tette, de amit nem, amiatt van hiányérzetem. Elsősorban a műsor rajongóinak tudom ajánlani a könyvet, de az ilyen típusú könyvek kedvelői is tehetnek vele egy próbát.