Fedák Sári Beregszászon született 1879-ben, Rákosi Sziditől tanulta a színészmesterséget. A huszadik század első két évtizedében Budapest legismertebb színházaiban játszott (Magyar Színház, Király Színház, Vígszínház), nevét az egész ország megismerte. A Tanácsköztársaság támogatásáért egy darabig csak külföldön léphetett fel, később a második világháború után nyolc hónapot töltött börtönben, amiért a háború folytatása mellett állt ki. – írja a port.hu
1899-ben Pozsonyban kezdte pályáját, majd a budapesti Magyar, a Víg-, 1902-től a Király Színház tagja. Ezután Berlinben, Bécsben, Londonban, Párizsban lépett fel. 1909-1914 között a Király, 1915-1919 között a Magyar, illetve a Vígszínház művésznője. A Tanácsköztársaság alatt a forradalmi eszmék mellett állt ki, ezért 1919 után Bécsben játszott, majd társulatával az USA magyarlakta részein turnézott. A húszas évek közepén hazatért és szinte az összes budapesti magánszínházban fellépett, legtöbbször a Vígszínházban játszott. 1940-41-ben a Magyar, 1942-1944 között az Új Magyar Színház tagja volt. 1944-45-ben a bécsi Donausender rádióban szerepelt, ezért 1945-ben a Népbíróság előbb két évre, másodfokon nyolc hónapi börtönre ítélte. Büntetésének letöltése után kitelepítették és Nyáregyházán élt.
Hosszas együttélés után 1922. október 11-én hozzáment Molnár Ferenc íróhoz, akitől 1925-ben elvált.
Szerepelt az első magyar filmben az 1901-es A tánc-ban. Több némafilm női főszerepét játszotta. Hangosfilmen idősebb, határozott asszonyokat formált meg. 1933-ban saját írásából, vagyona nagy részének feláldozása árán egy nagyszabású, de mérsékelt sikerű irredenta hangvételű filmet készített (Iza néni), amelynek címszerepét is ő játszotta. – olvasható a hangosfilm.hu oldalon.
Fedák Sári elhunyt 1925 május 25-én Budapesten.