Ezen a zimankós november végi péntek estén nem csak a hóesés tartott premiert. A Komlói Színházban minden jegy elkelt, a színfalak mögött az öltözőkben és a nézőtéren közös izgalom lett úrrá, kicsik és nagyok egyszerre várták a varázslatot.
A jövő évben alapításának 15. évfordulóját ünneplő kozármislenyi Szigeti Oktávia Táncművészetért Alapítvány 2024. november 22-én este a Komlói Színházban telt ház előtt mutatta be Gyerekekkel gyerekeknek előadás sorozatának harmadik produkcióját, a Dzsungel könyve című előadását.
Az egyfelvonásos táncjátékot színpadra álmodta, rendezte és koreografálta Szigeti Oktávia a Magyar Táncművészeti Egyetem docense, Harangozó Gyula díjas, a Táncpedagógusok Országos szövetségének Táncművészetért, továbbá Debrecen város nívó díjasa, Kozármislenyért érdeméremmel kitüntetett táncművész, táncpedagógus és koreográfus.
A vadászok táncát a szintén kozármislenyi Horváth Gábor koreografálta, a rendező asszisztense Berkes Anna volt.
Narrátorként közreműködött Füsti Molnár Éva, Déryné-, Jászai Mari- és Szendrő József-díjjal kitüntetett pécsi színművész.
A több mint féléves készülés és a rengeteg próba nem volt hiába való! A nézők az első pillanattól az utolsóig el tudták feledni, hogy a színpadon kisgyermekek vannak és nem hivatásos művészek!
Az alapítvány növendékei természetes gyermeki tisztasággal, ugyanakkor a tőlük még el nem várható profizmussal és fegyelemmel keltették életre a színpadon a legendás szereplőket: Mauglit, Balut, Sir-Kánt, Bagirát, Ká-t az óriáskígyót, a kis „majmócákat”, a farkas falkát, a pillangókat és megannyi más élőlényt, hogy az minden elismerést kiérdemelt.
A Józsás „vadászok” is kitettek magukért a néptáncosok dinamikájával és játékos humorával járultak hozzá az előadás sikeréhez!
Csodás díszletek, fantasztikus világítás, lenyűgöző látvány ragadta el a közönséget, elrepítve őket a dzsungel varázslatos világába. A közel egy órás előadás erős érzelmi töltetet adva, csodálatos koreográfiával és fantasztikus szereplőgárdával tette teljessé ezt az estét, méltán kiérdemelve a nézők elismerését.
Hosszú percekig zúgott a jól megérdemelt vastaps, többször visszacsalva a szereplőket egy újabb meghajlás erejéig.
Mivel a Komlói Színház befogadóképessége is véges, azért a nem csekély 338 ülőhelyet elfoglaló javarészt kozármislenyi lakos, rokonok, barátok és családtagok együtt ünnepelték a jól megérdemelt sikert a közel 60 fős szereplőgárdával, és a színházi stáb többi tagjával.
Az előadás után több néző azon óhajának adott hangot, hogy milyen jó lenne, ha többször játszanák ezt a darabot, mert sokan szeretnék még látni, akiknek ezen a november végi alkalomkor már nem jutott színházjegy.
Azt is sokan megjegyezték, hogy milyen jó lenne ha a komlóihoz hasonló színház épülne itthon, és ilyen színvonalas előadásokat tudnánk fogadni Kozármislenyben is.
BaHír: Az előadás után a nézők között sikerült Oktáviával pár szót váltanom, és rákérdeztem a további terveire az előadás kapcsán?
Szigeti Oktávia: „Nagyon örülök, hogy ilyen nagy sikert aratott az előadás, rengeteg munka van mögöttünk, és miután a jövőbe én sem látok bele, természetesen szeretném, ha még többen látnák ezt a darabot, hiszen az elmúlt fél év munkájának gyümölcse még csak most kezd beérni.”
BaHír: Kozármislenyben nem tervezed bemutatni az előadást?
Szigeti Oktávia: „Nagyon szeretném, de sajnos jelenleg a művelődési ház színpadára egy ilyen sok szereplős darabot lehetetlen színpadra állítani, nem beszélve az egyéb színpadi hang és fénytechnikák hiányáról. De kisebb részleteket próbálunk majd bemutatni ebből a darabból Kozármislenyben is!”
Köszönöm, és gratulálok, és további sok sikert kívánva elbúcsúzom sietve, mert Oktáviának már mennie kell, várják a szülők, a gyerekek, és a díszleteket is el kell még pakolni, szállítani. Többeknek még nem ért véget a munka, számukra hosszú lesz még ez az este.
A nézők, és a szereplők még napok múlva is az előadásból hazavitt emlékeiken elmerengve várják a folytatást az újabb Kozármislenyi sikertörténetet, ezúttal nem a sportpályákon, ha nem a színházban, a művészetek világában, a „világot jelentő deszkákon”!
Ki tudja egyszer még talán „itthon Kozármislenyben”.
Fotó: Bezdán Katalin
