Ma van Gyertyaszentelő Boldogasszony napja, amikor a néphagyomány szerint az ébredő medve a saját árnyékát keresi.
A tavasz utáni várakozás meghatározta a korábbi évszázadok emberének téli életét. A kinti munkák megkezdése, a termés mennyisége és minősége évszázadokon, évezredeken keresztül élet-halál kérdése volt. Így aztán rengeten olyan hagyomány terjedt el, amelyek az időjárás megjóslására vállalkoztak. Ezekből az egyik legismertebb február 2-án, Gyertyaszentelő Boldogasszony napján a téli álmot alvó állatokhoz kapcsolódik. Hazánkban ez leginkább a medve lett, még akkor is, ha mára nincs bizonyíték arra, hogy akár egyetlen barnamedve is itt töltené a telet. Már persze az állatkertekben lévő egyedek kivételével.
Azt is hozzá kell tenni, hogy az állatkerti medvék általában nem alszanak téli álmot. Ettől még a legtöbb helyen tartanak különböző rendezvényeket, ahol rábízzák a jóslást a medvékre. A Nyíregyházi Állatpark Facebook-oldala például elsőként számolt be két medvéjük, Félix és Taquka végül sikertelen jóslásáról. A két állat decemberben a saját maguk ásta 3 méter széles 1 méter magas üregben pihentek le. A néphagyománnyal azonban a legkevésbé sem foglalkoztak, mivel vasárnap sem bújtak elő barlangjukból, így idén a jóslásuk elmarad.
A hagyomány szerint tehát február 2-án a medve kijön a barlangjából. Ha süt a nap, meglátja az árnyékát, amitől „megijed” és azonnal visszamegy aludni, tehát sokáig tart még a tél. Ha viszont nem, akkor kint marad, így rövidesen itt a tavasz.
A hiedelem egyébként Erdélyből származik, nem csoda, hiszen ott még a mai napig élnek szabadon medvék. A 24.hu cikke szerint Jókai Mór közvetítésével vált közismertté, aki az Új földesúr című művében számol be a szokásról.
A mai nap időjárása azért összességében inkább a korai tavasznak kedvez. Bár a fél országban havazik és a másik felében sincs napos idő, ez épphogy jót jelent a tavaszt váróknak. Hiszen ha valamelyik medve elő is bújik a barlangjából, az napsütés hiányában nem fogja meglátni a saját árnyékát.