,A ma éppen 99 éve, azaz 1926. február 4-én született Grosics Gyulára emlékeztek a Szent István Bazilika altemplomában.
„Grosics Gyula labdarúgóként minden létező sikernek a részese volt, kapus poszton pedig újdonságokat vezetett be, hátulról irányította a csapatot, kifutásaival a hátvédeket segítette” – mondta id. Lomnici Zoltán, az Aranycsapat Testület elnöke.
Az Aranycsapat kapusa nemcsak az 1952-es olimpiai győzelem és az 1954-es világbajnoki ezüstérem megszerzésének volt részese. Utána is meghatározó szerepet játszott a válogatottban, szerepelt az 1958-as és 1962-es világbajnokságon is.
Lomnici felidézte, hogy a véletlennek köszönhető ez a hosszú pályafutás. 1940-ben ugyanis egy vasárnap éppen ministrálni készült a templomba a kis Grosics, akit a papi pályára szántak szülei, amikor kiderült, hogy a dorogi labdarúgó csapat Pap nevű kapusa és a tartalékkapus sem állt rendelkezésre. A 15 éves Grosics Gyula a templom előtt mindig kiment a focipályára, ahol kényszerűségből őt jelölték kapusnak. Abból az időből származik az állítólag az egyik játékostól származó mondás: ha nincs Pap, jó a ministráns is.
Lomnici Zoltán emlékeztetett a 86-szoros válogatott kalandos pályafutására, amelyre a politika is rányomta bélyegét.
„Hazaszerető ember volt, a rendszerváltozás után közéleti szerepet is vállalt, hogy segítse az embereket”
– mondta. Lomnici azt is bejelentette, hogy a Fekete Párduc lányával, Edinával egyeztetve megkezdik a felkészülést a jövőre esedékes „Grosics 100” emlékévre.
„Születésnapot ünneplünk, és mégis szomorú esemény. Több, mint tíz éve nincs velünk édesapám, és még ma is fáj az elvesztése” – fogalmazott Grosics Edina. Elmesélte, hogy eleinte nem védhetett a védjegyévé vált fekete mezben, amelyről a Fekete párduc nevet kapta.
„Hazáját szerető sportember volt, aki hitt az emberi értékekben, méltó példa az utókor számára”
– tette hozzá Grosics Edina.
