„Úgy kell küzdeni az éhezés ellen, hogy közben tiszteletben kell tartanunk az éhezők emberi méltóságát” – hirdette II. János Pál pápa Rómában.
Minden évben március első vasárnapján, a Húshagyókedd előtti vasárnapon, az egyházak imája az éhezés elleni küzdelemért szól, ezzel egyben az emberi méltóságot is védelmezve.
Részlet Ferenc pápa 2018-ban írt üzenetéből, amelyet az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) igazgatójának küldött:
„ A 21. században jelentős lépéseket tettünk előre a technika, a tudomány, a kommunikáció, az infrastruktúrák terén. Ugyanakkor pironkodnunk kell azért, hogy nem értünk el ugyanilyen előrehaladást emberségben és szolidaritásban, amelyek által a leghátrányosabb helyzetben levők elsődleges szükségleteit kielégíthetnénk. (…) Mindenki arra kapott meghívást, hogy túllépjen ezen. Ennél sokkal jobbak is lehetünk és jobbat is tehetünk. Cselekvésre van szükség ahhoz, hogy teljesen megszűnjön az éhezés. Politikai döntések és cselekvési tervek kellenek, amelyeket az az etikai meggyőződés támogat, hogy a személy átfogó javát akarjuk szolgálni. (…)
„Nem az ünnepélyes nyilatkozatok számolják fel az éhezés problémáját. Az éhezés elleni küzdelemhez nagyvonalú finanszírozásra és a kereskedelmi korlátozások eltörlésére van szükség, valamint elsősorban növelni kell a klímaváltozással, a gazdasági válságokkal és a háborús konfliktusokkal kapcsolatos rugalmasságot. (…) Növelni kell azokat a pénzalapokat, amelyek célja a béke és a népek fejlődésének elősegítése. El kell hallgattatni a fegyvereket és meg kell szüntetni káros kereskedelmüket, hogy meghalljuk azoknak a hangját, akik elkeseredetten sírnak, mert az élet és a fejlődés peremén magukra hagyták őket.”
„2030-ra lehetséges egy éhezésmentes világ megteremtése. (…) Lépjünk ki abból a mozdulatlanságból, amely gyakran megbénít és meggátol minket a cselekvésben. (…) Ezen a napon fájdalommal tudatára kell ébredni az éhezés drámájának, milliók aggodalmának és reményeinek, akiknek hiányzik a mindennapi betevő falatja. Merni kell személyes szenvedésként megélni azt, ami a világban történik, és meg kell kétszerezni az erőfeszítéseket azért, hogy senkinek ne hiányozzon a szükséges élelem, sem minőségben, sem mennyiségben.(…)”
„Míg növekszik azoknak a száma, akiknek nincs mit enniük, a nemzetközi szolidaritás kihűlni látszik. (…) A szegények hatékony segítséget várnak tőlünk, ami megszabadítja őket levertségüktől, nemcsak javaslatokat és konferenciákat, amelyek a nyomor okainak részletes tanulmányozása után egyetlen eredménnyel zárulnak: ünnepélyes rendezvényekkel, elkötelezettségekkel, amelyeket sosem valósítanak meg, vagy mutatós kiadványokkal, amelyek a könyvtárak katalógusait gazdagítják.”
Úgy gondolom, hogy ezeknél a szavaknál nem lehetne jobban, okosabban, empatikusabban leírni napjaink egyik legégetőbb problémáját.
Forrás: pecsiegyhazmegye.hu
