A napjaink embere egy dolgot biztosan tud a Nagyszombatról, mégpedig azt, hogy ezen a napon ér véget a negyvennapos böjt.
Valóban így van, hiszen a húsvéti feltámadási szentmise és a körmenet után az otthonaikba hazatérő családok ünnepélyesen elfogyasztják a nagyrészt sonkából és tojásból álló húsvéti vacsorát.
A Nagyszombat a húsvéti ünnepkörben egy gyásznap, amit a hívők a Krisztus szenvedésére és halálára való elmélkedéssel töltenek, a nagyszombati napon nincs szentmise sem.
Nagyszombat a kétnapos húsvéti ünnepet megelőző nap. A Biblia szerint Jézus Krisztus ezen a napon holtan fekszik a sírjában. A Nagyszombat az áhítatos várakozás napja is, hiszen a nagyszombatról húsvét vasárnap hajnalára virradva támadt fel Jézus a halottaiból.
Nagyszombat estéjén kezdődik a húsvéti örömünnep, mikor is ezen az estén kezdődik a tűzszenteléssel a remény, a fény születésével, majd folytatódik a keresztvíz-szenteléssel.
A húsvéti ünnepek előestéje a nagyszombati este, ez után az este után kezdődik az igazi húsvéti ünneplés.
Nagyszombat napján arra a napra emlékeznek a hívők, hogy ezen a napon Krisztus holtteste a sziklába vájt sírjában feküdt, de harmadnapra, azaz húsvétvasárnap hajnalára feltámadt. Ekkor van a tűzszentelés, amelyet a húsvéti gyertya- és keresztvízszentelés, majd a vigília mise követ. A tűz Krisztus jelképe, akinek feltámadásával a remény, a fény születését ünneplik a keresztény egyházak. A misén már az Üdvözítő feltámadása fölötti öröm nyilvánul meg, a Gloriára ismét megszólalnak a harangok, és felhangzik az Alleluja. Estefelé pedig megtartják a feltámadási körmenetet.
A húsvéti ünnepeket megelőző nagyhét legfontosabb napjai: a nagycsütörtök, a nagypéntek és a nagyszombat. Nagycsütörtökön elhallgatnak a harangok, és legközelebb csak nagyszombaton szólalnak meg: „a harangok Rómába mennek. Ettől kezdve a húsvéti vigília Glóriájáig sem harang, sem csengő, sem orgona nem szól”
Elődeink Nagyszombaton egykor az első harangszóra kiszaladtak a kertbe és megrázták a gyümölcsfákat, hogy a régi rossz termés lehulljon, ne legyen férges az új. A tűzszentelés hamuját, parazsát megőrizték, gyógyításra használták; tettek belőle a jószág ivóvizébe, szétszórták az istállóban, a házban és a földeken.