Ma és holnap tartják a keresztény kultúrkörben Pünkösd ünnepét.
A pünkösd a húsvét utáni 7. vasárnapon és hétfőn tartott keresztény ünnep, amelyen a kereszténység a Szentlélek kiáradását ünnepli meg. A Szentlélek az Atya és a Fiú kölcsönös szeretetének végpontja, áradása – ez a kiáradás. A Szentlélek ezen a napon áradt ki Jézus tanítványaira, az apostolokra. Ezzel a napot új tartalommal töltötte meg a keresztények számára.
A magyar kultúrában több szokás kötődik a pünkösdhöz.
A magyar nyelvterület nagy részén hagyományosan a május elsejére virradó éjszaka állítottak májusfát. Másik jeles alkalma pünkösd volt. A május elsején állított fákat sokfelé pünkösdkor bontották le.
A középkor óta ismert szokás a pünkösdi király és királyné választása. Ekkor ügyességi versenyen (tuskócipelés, karikába dobás) kiválasztották a megfelelő legényt, aki később a többieket vezethette. Továbbá a pünkösdi király minden lakodalomba, mulatságra, ünnepségre hivatalos volt, a kocsmákban ingyen ihatott. Ez a tisztség egy hétig, de akár egy évig is tartott.
A törökbasázás Nyugat-Magyarország egyes vidékein volt jellemzőek pünkösdkor. Egy kisfiút szalmával kitömött nadrágba öltöztettek társai, török basát utánozva. Házról házra kísérték, az udvarokon pedig pálcával ütötték, hogy ugráljon. Pénzt és tojást kaptak cserébe.
A pünkösdi rabjárók szintén fiúk, akik a lábuknál összeláncolva mennek a lányokhoz körbe a faluban. Azzal a kéréssel jártak körbe, hogy „Segéljék ezeket a szegény katonarabokat.” Ők is ajándékokkal tértek haza.
A borzajárás során körbekísérnek a falun egy fiút, akin bodzából készített köpeny van. Házról házra járnak.