Egyre gyakrabban találkoznak a pedagógusok olyan gyerekekkel, akik nem tudják megfelelően kifejezni gondolataikat, hiányos a szókincsük, az új kifejezéseket pedig nehezen tudják befogadni. A probléma mögött különféle okok állnak, ám a szakemberek szerint a beszédfejlődés legfőbb motorja az otthoni beszélgetés, meseolvasás, mondókázás.
„A pedagógusok tapasztalatai és a kutatások is azt mutatják, hogy az óvodába, majd iskolába lépő gyerekek igen nagy részénél fedezhetünk fel olyan zavarokat, amelyek a kommunikációjukon, a beszédükön és a beszéd megértésén is nyomot hagynak” – mondja Dr. Gasparicsné dr. Kovács Erzsébet, a pedagógusokat és segítő szakembereket képző Apor Vilmos Katolikus Főiskola oktatója. Ezek a problémák komoly hatással lehetnek az iskolai előrehaladásra, hiszen az írás és az olvasás elsajátításának alapja a megfelelő beszédészlelés és beszédprodukció.
A nemzetközi kutatások valóban azt jelzik, hogy világszerte növekszik a beszédfejlődési zavarok előfordulása, amelyek messze túlmutatnak a logopédiai zavarokon. „Az óvodapedagógusok többek között azt tapasztalják, hogy a gyerekek egy része nem tudja megfelelően kifejezni a gondolatait, szándékait, nincsenek meg az ehhez szükséges nyelvi eszközei. Gyakran találkozunk az óvodában és az iskolában azzal, hogy hiányos a gyerekek szókincse” – magyarázza a szakember. Az azonos korú gyerekek beszédfejlettsége között akár több évnyi különbség is lehet, ez pedig komoly kihívás elé állítja az óvodapedagógusokat és a tanítókat.
A probléma mögött különféle okok állnak, ám a szakemberek egyetértenek abban: az anyanyelv-elsajátítás a családban kezdődik. Ha egy gyereknél nincs speciális probléma, a beszédfejlődés legfőbb motorja az otthoni beszélgetés, meseolvasás, mondókázás. Vagyis nem mindegy, mennyit beszélgetnek a szülők a gyerekekkel.
Csakhogy arra számos kutatás rávilágított, hogy a megnövekedett képernyőidő csökkenti a családi beszélgetések gyakoriságát és hosszát. Az elmúlt években több nemzetközi felmérés azt mutatta, hogy a szülők naponta átlagosan fél-háromnegyed órát beszélgetnek a gyerekeikkel. Egy korábbi kutatás szerint naponta mindössze 5-6 percben hallgatják és osztják meg egymással gondolataikat, érzéseiket, vagyis folytatnak „valódi” beszélgetést. Egy 2025-ös tanulmány egy másik tendenciára is rámutatott: a brit családok negyede már nem beszélget vacsora közben, helyette az asztalhoz is magukkal viszik a telefonjukat. Pedig a megkérdezett gyerekek 82 százaléka vágyna arra, hogy vacsora közben elmesélhesse aznapi élményeit.
„A hétköznapi kommunikáció mellett óriási jelentősége van az irodalomnak is. A jól megválasztott mesék komplex módon hatnak a gyerekekre, a mondókák és a versek hangzása, a rímek, a ritmus, a dallam, az érdekes vagy éppen egybecsengő szavak, a hangok játékossága pedig megragadja a figyelmüket” – mondja az Apor Vilmos Katolikus Főiskola oktatója.