Hét évig vezette a siklósi várat, majd a tavalyi önkormányzati választásokon Pécs polgármester-jelöltjeként mérettette meg magát. Azóta kicsit kevesebbet hallunk Szentgyörgyváry Péterről, pedig most is fontos munkát végez. Április óta a Kozármislenyi Művelődési Központ igazgatója.
– A tavalyi önkormányzati választásokon nem érte el a kitűzött célját, és a siklósi vártól is elköszönt. Hogy élte meg ezeket a történéseket?
– Hét évet szolgáltam a várat, a siklósiakat, és a városba érkező vendégeket. Nagyon szerettem, és maga a vár még most is hiányzik. A keret, ami átszőtte az utolsó időszakban, az viszont nem. Eldöntöttem, hogy váltok, és szerettem volna a szülővárosomért, Pécsért dolgozni. Az önkormányzati választásokon saját erőből – tehát háttértámogatás nélkül – elértem egy nagyon szép eredményt, de ez sajnos nem volt elég.
– Mindent egy lapra tett fel?
– Igen. Nagyon szerettem volna dolgozni gyönyörű szülővárosomért, mert szerintem ráfér a segítség, de ez nem sikerült. Ha képviselőnek is indultam volna, akkor jó eséllyel most testületi tagként dolgoznék a pécsiekért. Egyébként Pécsen minden úgy alakult, ahogy én azt prognosztizáltam a videóimban, amikor arról beszéltem, hogy mi lesz, ha nem egy független jelölt nyer.
– Ami nem jó a városnak?
– Azt sem mondom, hogy jó, azt sem, hogy rossz. Az tény, hogy sokszor nem együtt a város érdekében, hanem sajnos egymás ellen küzdenek a felek és erre rengeteg energia megy el. De nem mondok senkire rosszat, mert én mindegyik féllel jóban vagyok. Egész egyszerűen én azt látom, azt tapasztalom – tisztelet a kivételnek, mert van, nem is egy – hogy amint a jelöltek pozícióba kerülnek, elfelejtik, hogy ők szolgálatra jelentkeztek. Ez persze nem csak Pécsre igaz. Én várkapitányként minden nap a siklósiakért, a vendégekért és a várért dolgoztam, aki ott volt, az látta, hogy mindig foglalkoztam a látogatókkal, a vár marketingjével, takarítottam is, ha kellett, húzattam magam lóval stb. Ebben a szellemben, ezzel a lendülettel szerettem volna Pécsnek is segíteni, de ez a terv most nem jött össze.
– Mi történt azután?
– Ha már így alakult, úgy döntöttem, hogy egy kis alkotói szabadságra megyek, két-három hónapra. Aztán észrevettem egy felhívást a Kozármislenyi Művelődési központ igazgatói pozíciójára. Megpályáztam – három pályázó volt – és engem választottak meg. Április óta vezetem az intézményt. Ez kicsit más jellegű munka, de minden részét élvezem.
– Milyen intézményt, milyen közösséget örökölt meg?
– Kozármislenyről igaz az, amit hallunk róla. Egy fiatalos, fejlődő, barátságos, és lehetőségekkel teli településről van szó. Akkor érkeztem ide, amikor éppen befejeződött egy belső ellenőrzés, és az akkor feltárt – nem nagy, de kijavítandó – hibákat helyre kell hozni. Ezeket elkezdtem rendbe tenni, közben pedig kiépítettem a saját kis csapatomat, itt öt munkatársam van. Ezzel párhuzamosan már szervezni kellett a majálist és a gyermeknapot. A gyereknap annyira sikeres volt, hogy azt mondta az egyik kitelepülő, aki tíz éve részt vesz a programon, hogy ennyi gyereket még nem látott itt. Ehhez hozzá kell persze tenni, hogy nagyon szép idő volt, de valóban nagyon jól sikerült a rendezvény. A szépkorúak hála Istennek nagyon aktívak Mislenyben, mert jók a vezetőik, ez példaértékű, tehát ezt a vonalat tovább visszük, de nyitottunk minden korosztály felé. A korábbiaknál több rendezvény van a családoknak és a gyerekeknek. Szeretném mindenképpen kihasználni azt az adottságot, hogy az ország második legnagyobb óvodája itt van, emellett itt van Baranya vármegye legnagyobb iskolája is (idén négy első osztály indult kozármislenyi gyerekekkel). Ebben a városban 36,5 év az átlagéletkor, és minden negyedik lakos 18 év alatti személy.
– Mik a távlati tervei?
– Nagyon szeretek itt lenni és dolgozni, itt is megvan az a miliő, amitől jól érzem magam. Rengetegen szeretnek, és én ebbe a munkába is ugyanúgy beleteszem a szívem-lelkem. Nyilvánvalóan az itteni munkám más, itt – egyébként tudatosan – nem a nagyvilág felé kommunikálok, hiszen míg a siklósi vár egy turisztikai központ volt, ott az egész országot kellett megszólítani, hogy “gyertek, gyertek”, ez egy közművelődési intézmény, ahol kifejezetten a kozármislenyi közösségépítésre koncentrálok. Ha valakit érdekel a munkásságom, ha valakinek hiányoznak a kis videóim, akkor a Kozármisleny Művelődési Központ Facebook oldalán megtalál mindent. Az intézményre vonatkozó terveim között szerepel itt is egy játszóház kialakítása (ahogy a siklósi várban a Játékország is az ő vezetése alatt jött létre – a szerk.) és az épület energetikai korszerűsítése, de ezekhez nyilván pályázati forrás és önkormányzati támogatás is kell. A későbbi távlati terveim között változatlanul szerepel, hogy egyszer majd Pécsért is dolgozhassak.
– A családja hogy fogadta a változásokat?
– A feleségem megszokta, hogy örökmozgó vagyok, elviseli a jövés-menést. De egyébként megfordítom a kérdést, mert én mindig mindenhova, mindegyik munkahelyemre úgy megyek oda, hogy nekem a család az első. Amikor annyi a feszültség, hogy az kezd a családommal való időtöltésre hatással lenni, akkor váltok. Emiatt volt tudatos a Siklósról való távozásom is.
– Több lett a szabadideje, amióta Pécsről nem Siklósra, hanem csak a szomszéd városba utazik nap mint nap?
– Egyáltalán nem. Itt is rengeteg időt kívánnak a mindennapi teendők. Sok mindent magam intézek, szaladok, amerre kell, nem az irodában ücsörgő típus vagyok. Ehhez hozzá kellett szokniuk a munkatársaimnak. A feladat is más, mert ugye nem turisztikai, hanem kulturális terület. Maximalista vagyok, folyamatosan dolgozom, hiszen eredményeket csak így lehet elérni. Szabadidőm akkor volt, amikor pihentem egy kicsit a választások után. Akkor sikerült feltöltődni, újratöltődni. Aki megteheti, annak javaslom ugyanezt. Nagyon jót tesz néha egy kis szünet az embernek.