Erkel Ferenc Bánk bánjával ünnepelte fennállásának 130. évfordulóját a Pécsi Nemzeti Színház, amely az Operatagozat 65 éves jubileumát is méltó módon köszöntötte. Az este egyszerre volt főhajtás a hagyományok előtt és új fejezet a pécsi színháztörténetben.
Telt ház, elegáns ruhák, izgatott beszélgetések és vibráló várakozás – ilyen hangulat fogadta azokat, akik október 4-én este elfoglalták helyüket a Pécsi Nemzeti Színház patinás nézőterén.
A város szíve ezen az estén együtt dobbant a színházzal. 130 év telt el azóta, hogy Erkel Ferenc Bánk bánja először csendült fel az épület falai között – és most ismét ez a nemzeti opera töltötte be a teret, ugyanazzal a méltósággal, de új szellemiséggel.
A jubileumi díszelőadáson Fejes Szabolcs, a Színház- és Filmművészeti Egyetem fiatal rendezőhallgatója vitte színre a darabot, aki merész, de mélyen tiszteletteljes kézzel nyúlt a klasszikushoz. A rendezésben ott volt a múlt tisztelete és a jelen ereje. Letisztult díszletek, erős szimbolika, és olyan rendezői döntések, amelyek a mai közönséget is megszólították.
A Pannon Filharmonikusok Kocsár Balázs vezényletével új életet leheltek Erkel zenéjébe – a hangzás egyszerre volt monumentális és finoman emberi.
A színház falai között ezen az estén nemcsak művészek, hanem generációk találkoztak. Idősek, akik még emlékeztek a korábbi nagy Bánk bán-előadásokra, és fiatalok, akik most először tapasztalták meg, mit jelent egy nemzeti opera ereje élőben. A közönség soraiban felállva, percekig tartó tapssal ünnepelte az előadást – egy olyan estét, amelyről sokan érezhették: valami különlegesnek voltak részesei.
A gálán Dr. Őri László, Baranya Vármegye Önkormányzatának elnöke, Felföldi László pécsi megyéspüspök, Závogyán Magdolna kulturáért felelős államtitkár és Lipics Zsolt igazgató is köszöntötte a résztvevőket.
Lipics Zsolt beszédében úgy fogalmazott: „Ez az épület nem csupán falak és reflektorok együttese, hanem a város lelke. Itt estéről estére találkozik múlt és jelen, közönség és alkotó, zene és lélek.”
Szavai nemcsak a nézőtéren ülőkhöz szóltak, hanem minden pécsihez – hiszen a színház története a város története is. 130 év alatt rendszerek, korszakok, művészeti irányok váltották egymást, de a Pécsi Nemzeti Színház mindig is ugyanazt a küldetést hordozta: közösséget teremteni művészeten keresztül.
A Bánk bán előadás egyszerre volt klasszikus és modern, letisztult és szenvedélyes.
A látványvilág modern megoldásai, a táncosok mozdulatai és a vetített fények mind azt szolgálták, hogy az üzenet – a becsület, a hűség és a nemzeti identitás kérdése – ma is érthető és átélhető legyen.
A darab végén Bánk tragédiája nem pusztán történelmi drámaként hatott, hanem tükörként is, amelyben a nézők magukra ismerhettek.
A jubileumi este így nemcsak visszatekintés volt, hanem új kezdet is. A tapsvihar, a meghatódott tekintetek és az a bizonyos színházi pillanat – amikor néhány másodpercre elcsendesül minden – arról mesélt, hogy a művészet még mindig képes megérinteni, felemelni, és reményt adni.
130 év után a Pécsi Nemzeti Színház ma is él, lélegzik és tanít: arra, hogy a kultúra akkor marad élő, ha szívvel-lélekkel ápoljuk.
És Pécs ezt tudja.
Forrás, fotó: Pécsi Nemzeti Színház – Rajnai Richárd