A történelem a jövőnk tükre – fogalmazott Rétvári Bence, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára kedden Budapesten, a kommunizmus áldozatainak emléknapján tartott megemlékezésen. A IX. kerületi Málenkij Robot Emlékhelyen elmondott beszédében hangsúlyozta: Magyarországnak távol kell tartania magát minden háborútól, mert a 20. század tapasztalata azt mutatja, hogy a fegyveres konfliktusok nemcsak pusztítást, hanem újabb tragédiákat és szélsőséges ideológiák térnyerését is magukkal hozzák.
Az államtitkár az orosz–ukrán háború kitörésének negyedik évfordulóján arra figyelmeztetett: a múlt hibáit nem szabad újra elkövetni. Úgy fogalmazott, nem szeretnénk, hogy a 21. században ismét tömegsírok és katonai temetők nyíljanak Európában. Hozzátette, a történelem arra tanít, hogy a háborúk közvetlenül és közvetve is mérhetetlen emberi szenvedést okoznak, családokat tesznek tönkre, és teret nyitnak olyan ideológiák előtt, amelyek hosszú évtizedekre meghatározhatják egy kontinens sorsát.
Rétvári Bence felidézte: az első világháború megrendítette Európa korábbi rendjét, és hozzájárult ahhoz, hogy Németországban és Oroszországban szélsőséges rendszerek erősödjenek meg. Véleménye szerint a 20. század tragédiái – a nácizmus és a kommunizmus térnyerése – szorosan összefüggtek a háborús pusztítással. Kiemelte: a hatalomra jutott diktatúrák összességében százmilliós áldozatot követeltek.
Beszédében kitért arra is, hogy a kommunista diktatúra idején a polgári társadalom szétverésének egyik eszköze az egyház és a hit kiszorítása volt az oktatásból és a nevelésből. Emlékeztetett: magyarok százezreit hurcolták el „málenkij robotra” Szibériába, sok család több hozzátartozóját veszítette el a holokauszt során, és alig akad olyan magyar család, amelyet ne érintett volna az első világháborút lezáró békediktátum következménye.
Az államtitkár hangsúlyozta: „soha nem azok indulnak a háborúba, akik arról döntenek”. Éppen ezért Magyarországnak arra kell törekednie, hogy ne csatlakozzon háborús előkészületekhez, ne fordítson pénzt háborúra, és ne küldjön katonákat harcba, ugyanakkor őrizze meg saját védelmi képességeit és biztonságát.
A megemlékezésen felszólalt Zsigmond Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója is, aki a szovjet fogságba hurcoltak emlékének megőrzését nevezte kötelességnek. Felidézte, hogy a második világháború során és az azt követő években mintegy egymillió magyar katona került szovjet fogságba, mellettük több százezer civilt hurcoltak el kényszermunkára, sokakat koholt vádak alapján politikai elítéltként a Gulág táboraiba küldve. Külön szólt Kovács Béla sorsáról, akit 1947. február 25-én tartóztattak le és hurcoltak el a megszálló hatóságok. A Független Kisgazdapárt főtitkára csaknem kilenc év fogság után térhetett haza, és története az igazságtalan meghurcolás jelképévé vált. Lefoglalt iratai ma is megtekinthetők a Magyar Nemzeti Múzeum állandó kiállításán.
A rendezvényen Horváth Attila alkotmánybíró a jogszerűség kérdéséről beszélt, és arról, miként vezethet a jogállamiság leépülése a diktatórikus rendszerek kialakulásához.
A megemlékezés üzenete egyértelmű volt: a múlt tragédiáinak ismerete nem csupán emlékezés, hanem felelősség is. A felszólalók szerint a 20. század tanulsága, hogy a béke megőrzése nem pusztán külpolitikai kérdés, hanem nemzeti érdek és történelmi kötelesség.
Forrás: MTI