Tavasszal és kora nyáron egyre többen találkoznak magányosnak tűnő, földön üldögélő madárfiókákkal a parkokban, kertekben vagy akár a városok utcáin. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület azonban arra figyelmeztet: a legtöbb esetben ezek a fiókák nem árvák, és nincs szükség megmentésre.
A szakemberek szerint hamarosan elkezdődik a fészekelhagyási időszak, amikor a fiatal madarak még röpképtelenül, de már a fészken kívül tartózkodnak. Ilyenkor a környék bokraiban, aljnövényzetében rejtőznek, miközben szüleik a közelben maradva etetik őket. Bár első ránézésre védtelennek és elhagyatottnak tűnhetnek, valójában ez a fejlődésük természetes része.
Az MME hangsúlyozza: a legnagyobb hiba, amit ilyenkor elkövethetünk, ha hazavisszük a fiókákat. Az emberek ugyanis nem tudják megtanítani számukra a túléléshez szükséges viselkedést, ráadásul a nem megfelelő táplálás akár maradandó károsodást is okozhat.
Nemcsak a madaraknál fontos ez a szabály. Hasonló a helyzet az erdőben talált őzgidákkal, nyúl- vagy mókuskölykökkel is: a szülők legtöbbször a közelben vannak, és visszatérnek a kicsinyeikhez. Ezeket az állatokat ráadásul nem is szabad megérinteni, mert a szagunk miatt a szülők akár el is hagyhatják őket.
Mit tegyünk, ha mégis találunk egy fiókát?
Ha a madár veszélyes, nyílt helyen van, óvatosan megfoghatjuk, és a közelben egy bokor alá, sűrű növényzetbe helyezhetjük. A madarak szaglása gyenge, így az emberi érintés nem jelent problémát számukra. Ha pedig egy fészek sérült meg, például vihar miatt, egy egyszerű vesszőkosárba helyezve és ágak közé rögzítve segíthetünk a szülőknek tovább gondozni a fiókákat.
A legfontosabb tehát: ne avatkozzunk be feleslegesen – sokszor azzal segítünk a legtöbbet, ha hagyjuk, hogy a természet tegye a dolgát.
