Megható és egyben felemelő pillanatnak lehettek tanúi péntek este Budapesten, amikor a szakma egyik legnagyobb elismerését, a Borászok Borásza díjat a 2025-ben tragikusan fiatalon elhunyt villányi borásznak, Kiss Gábornak ítélték oda.
Az elismerést édesapja, idősebb Kiss Gábor vette át – csendes méltósággal, egy egész közösség tiszteletétől övezve. A díjat átadó Gál Tibor, a korábbi győztes külön is kiemelte: Kiss Gábor neve évek óta ott volt a legjobbak között, többször az ötös döntőig jutva. Most végül – ha fájdalmas módon is – megérkezett a szakma legnagyobb elismerése.
Egy közösség emlékezete
A díjátadó nem csupán egy szakmai esemény volt, hanem közös emlékezés. A magyar borásztársadalom egy emberként hajtott fejet egy olyan alkotó előtt, aki nemcsak kiváló borokat készített, hanem hitet is adott a mindennapokhoz.
„Amit ez a közösség mutat a pohárban, arra vágyik mindenki: hogy legyen értelme minden nap felkelni” – fogalmazott beszédében Rókusfalvy Pál, aki szerint a bor ma már nemcsak termék, hanem identitás és kultúra is.
Villány számára Kiss Gábor neve több volt egy borásznál. Egy generáció tagja volt, aki továbbvitte a hagyományt, miközben új irányokat is mutatott. Munkájában ott volt a táj szeretete, a családi örökség tisztelete és az a csendes elhivatottság, amely a legnagyobbakat jellemzi.
Örökség, amely tovább él
A Borászok Borásza díj különlegessége, hogy maguk a borászok választják ki a győztest – így ez az elismerés talán minden másnál hitelesebb visszajelzés. Kiss Gábor ezzel a 20. díjazott lett, neve pedig felkerül a budapesti Zrínyi utcában található Csillagok sétányára is.
Az est során más elismerések is gazdára találtak:
- a Jövő Borásza díjat Gajdócsi András kapta,
- a Borászok Barátja címet pedig Szigethy Gábor vehette át.
A díjakat többek között Prőhle Gergely és Demeter Zoltán adták át.
Több mint emlék
Kiss Gábor története nem zárult le. Ott él minden palackban, minden sor szőlőben, minden villányi naplementében. Ez a díj már nemcsak egy szakmai elismerés – hanem egy üzenet is: az igazi értékek túlélnek mindent, és azok, akik szívvel-lélekkel alkotnak, örökre nyomot hagynak.
Villány emlékezik. A szakma emlékezik. És minden pohár, amelyet az ő borai ihlettek, egy kicsit róla is szól.
