Pénteken a magyar női kézilabda válogatott 30-22-re vereséget szenvedett Norvégia csapatától. Aminek azonban talán még kevésbé örültünk, hogy ezen a napon Dánia is legyőzte a franciákat, így ismételten Franciaország ellen kellett megmérkőzni az elődöntőben történt vereség után. A franciák a meccs előtt azt mondták, hogy most nem szeretnének szoros meccset játszani a mieink ellen, mi viszont a visszavágásra készültünk.
Ami mindenképpen előrelépés volt az előző meccshez képest, hogy nem engedtük el az elején a franciákat. Bár volt, amikor vezettek, egészen 7-7-ig egyik csapat sem tudott nagyon ellépni a másiktól. Aztán jött az első sikeres széria, de szerencsére a mi oldalunkon, ugyanis 3 gyors góllal 10-7-re elléptünk. A franciáknak ugyan sikerült lefaragniuk a hátrányukat, de egy góllal, 13-12-re így is mi nyertük a félidőt.
A második játékrészben is jól kezdtünk, a játékrész elején elmentünk 17-14-re, ám ezúttal a franciák hoztak egy 3-0-ás szériát és megint X lett az állás. Ezután nem tudtunk újra elhúzni, sőt, egyszer a franciák is átvették a vezetést, de a magyar csapat küzdött tovább, és a közönség is érezhetően a mieink mellett volt. Az utolsó negyed órában pedig Szemerei is visszatalált a debreceni formájára, óriási védésekkel tartotta meccsben a csapatot.
70 másodperccel a vége előtt 24-24 volt az állás, amikor egy már szinte eladottnak hitt labdát Klujber gyönyörűen passzolt a szélre, Lukács pedig nem hibázott, 25-24 ide. Még 50 másodperc és francia időkérés. A franciák járatták a labdát, de nem látszódott, hogy ki akarja ellőni azt a végén. És végül nem lőtte el senki, ugyanis belemenésért elvették a labdát tőlük! Ezután már csak 10 másodpercet kellett kibírni, 3 másodperccel a vége előtt még időt is tudtunk kérni. 3 másodperc alatt meg már tudtak a franciák sem tenni semmit.
Így végül óriási bravúrral, egy góllal legyőzve az olimpiai ezüstérmest, 12 év után szerzett érmet világversenyen a magyar női kézilabda válogatott. Gratulálunk!