„A szokásmagyarázó mondák és az egyházi liturgia szerint emlékünnep: a Krisztusért mártírhalált halt betlehemi kisdedek szenvedéseit jelképezi; „aprószent” minden fiúcsecsemő, akit Heródes király a gyermek Krisztus keresésekor megöletett. A bibliai történet – a templomi prédikációk következményeként – meglepő elevenséggel élt még századunk elején is az aprószentek napja szokásai mögött. A fiúgyermekek megkorbácsolásának szokását a betlehemi kisdedek szenvedéseire vetítette vissza. A korbácsolás rítusa azonban korántsem függ össze a bibliai történettel, hanem pogány termékenységvarázslás és katartikus rítusok halvány emléke, amelyet az egyház úgy erősített meg, hogy a korbácsolásra használt vesszőt felvette szentelményei közé. Az aprószentek napját megelőző estén, általában azonban aprószentek napján a legények vagy fiúgyermekek vesszőköteggel vagy vesszőből font korbáccsal gyengén megcsapkodják a lányokat, asszonyokat szerencsekívánó mondókák kíséretében.
Aprószentek napján a Drávaszögben „odoricsoltak”. A gyerekek a második világháborúig jártak fűzfavesszőből font korbáccsal. Bekéredzkedtek a házakhoz és elmondták a mondókát:
„Ódorics, ódorics,
Egészséges légy,
Beteg ne légy,
Keléses ne légy,
Apádnak, anyádnak szót fogadj
Ahová küldenek, szaladj.”
Ezután fiúpajtásaikat, olykor a felnőtteket is megveregették, amiért diót, édességet, pénzt kaptak.
Vásárosdombón engedélyt kértek: „Szabad-e suprikálni?” Ha engedélyt kaptak, elkezdték:
„Hála Isten, mögértük az
Aprószentek naptyát!
Ággya isten, hogy többeket
Is érhessünk!
Ne illen búvá, bánattá,
Örvendetös napokká!”
A szomszédba „mustármagért” küldött fiúgyereket a háziak veregetik meg. Koronkán a mit sem sejtő kisfiút mustármagért küldték. Mikor ezt elmondta, a háziasszony egy vesszővel „megsuprálta”: „Aprószentek Dávid, Dávid éljen a fiad sokáig!” Ezután megjutalmazták a gyereket dióval, mogyoróval.” – olvasható a Pécsi Néprajzi Múzeum – Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztálya közösségi odalán.
forrás: facebook