A tetoválás mára nemcsak önkifejezési forma, hanem egyre inkább művészeti ággá válik. Ahogy nő az igény az egyedi, személyre szabott alkotások iránt, úgy kerülnek előtérbe azok a művészek, akik nemcsak a technikát, de az emberi történeteket is mesterien kezelik. Hegyi Márk pécsi tetoválóművész, fiatal kora ellenére már másfél évtizede dolgozik a szakmában, és noha sokat elért, úgy érzi, még csak most kezd igazán kibontakozni.
Márkkal a műhelyében beszélgettünk hivatásról, családról, alkotásról és a tetoválás jövőjéről.
– Mi volt az első impulzus, ami erre az útra vitt?
– Gyerekkorom óta foglalkoztatott az alkotás, a képzőművészet. Mindig is lekötött. Mindent ki tudtam élni általa. Amióta eszemet tudom festettem és rajzoltam. A tetoválással középiskola 10. osztályában találkoztam először, egy ismerősömnek volt egy tetováló eszköze, akkor fogtam elsőként gépet a kezembe és tetováltam. Ebben az időszakban meg se fordult a fejemben, hogy majd később ezt üzletszerűen végezzem, egyszerűen csak új volt, tele sok tapasztalással és kihívással. Pár évvel később jött az egész hogy ebből szeretnék megélni. Az életem felét a tetoválással töltöttem, mégis úgy érzem, még az út elején járok.
– Pécs nem egy tipikus tetováló művészeti központ, mégis itt dolgozol és élsz. Mit jelent számodra ez a város művészként és családapaként?
– Alapjáraton nem is szándékoztam máshol dolgozni, legalábbis hosszútávon mindenképp a szülővárosomban terveztem. Kipróbáltam magam egy két helyen Európában, de a szívem mindig vissza húzott, Pécsen érzem magam otthon. Ezért már az elején is a fókusz volt, hogy itt építem ki a vendégkört magamnak. Megpróbáltam minél messzebb eljuttatni a munkámat. Mára már számtalan országból érkeznek hozzám tetováltatni. Sokszor én is meglepődöm milyen sokat utaznak hozzám. Másrészről itt nőttem fel, itt történtek meg azok a impulzusok, ami miatt ott tartok, ahol. Mai napig nagyon sok meghívást kapok vendégtetoválónak, de most már a család is ide köt. Jelenleg még nem, de majd később jó érzéssel fog eltölteni, hogy minden utcáról, térről tudok majd történeteket mesélni a gyermekemnek.
– Hogyan tudod összeegyeztetni az intenzív alkotói életet a családi mindennapokkal? Segít vagy inkább kihívás a két világ?
– Ez az elején nagyon nehéz időszak volt. A gyermekem születése előtt a munkám körül forgott a világom. Teljesen átrendezte az életemet. Egy addig jól működő rendszert újra kellett tervezni. Nem számított meddig dolgozom és mikor, ez megváltozott, szerettem volna otthon minőségi tartalmas időt tölteni. A kérdésedre a válasz jelenleg a legnagyobb töltődésem az otthonlét. De nehéz határt húzni a kettő között, mert itthon is dolgozom, elvégre minden vállalkozásnak van egy háttérmunkája. Az időpont kiosztások, anyagbeszerzések és a vállalkozást menedzselni. De rövid idő alatt megtaláltam az arany középutat.
– A tetoválás most reneszánszát éli, egyre többen keresnek egyedit. Te hol húzod meg a határt a művészet és a „tömeggyártás” között?
– Ez a munkám legnehezebb része. Egyrészt szolgáltatok, másrészt ahogy te is fogalmaztad, nem szeretnék az embereknek “tömegcikket” gyártani. Mindenképp mindenkinek személyre szabott tetoválást készítek, akár legyen szó a képalkotásról vagy az elhelyezésről. Évekkel ezelőtt bevezettem, hogy a klienseimmel együtt tervezünk. Egyrészt fel tudom venni a rezgésüket, a kép hangulatát, tudunk beszélni a tetoválás hátteréről. Általában azt kérem hogy, mondják meg mi számukra az üzenete a motívumnak, mit szeretnének megjeleníteni és ha van egy két kép, hogy milyen ábrázolásban gondolkozunk. Innen már tudom a dolgom. Sokszor egy pillantásból felismerem, hogy jó úton járunk. Nekem a tervezéshez rendkívül fontos, hogy a ügyfél jelen legyen. Így tudom elérni, hogy mindenkinek személyre szabott egyedi tetoválást készítek.
– A stílusod nagyon karakteres, mégis változatos. Hogyan alakult ki a saját vizuális nyelved, és hogyan fejlődik most?
– A saját stílusom több tényezőből alakult/alakul ki a mai napig is, szerintem ahogy a személyiségem is folyamatosan változik tapasztalatok által, úgy a stílusom is. Közben mindig építek, minden nap monitorozom az épp aznap készített vagy akár fél, egy éve készített munkám. Mit és hogy lehetne jobban csinálni legközelebb.Első körben már a karrierem elején is az elsődleges szempont az volt, hogy hosszú távon tartós tetoválásokat alkossak meg. Elvégre ez lenne a célja, egy életen át viselhesse az illető a lehető legjobb minőségben. Másod körben, ahogy a vendégeim is ismernek, én fekete szürke tetoválásokat részesítek előnyben. Mivel ennél a stílusnál nagyon nincs lehetőségem lenyűgözni az embereket, a különböző színárnyalatokkal és színekkel, ezért megpróbálom a lehető legnagyobb kontraszttal és minél több textúra megjelenítéssel érdekessé tenni a koncepciót.
– Milyen típusú megbízások, motívumok vagy történetek inspirálnak leginkább egy-egy új munka előtt?
– Leginkább az érzelmi töltöttség, amik igazán megérintenek. Szeretem ha egy készülő tetoválásnak egyfajta lelki támasz az alapja. Gondolok itt akár egy kis kedvenc portréjára, amit különösképp szeretek elkészíteni. Emellett már számos kliensem úgy érkezik, hogy megad egy adott témát és az én stílusomban nézőpontból készítsem el. Nagyjából ezek azok, amik a kreativitásomat meg tudják mozgatni.
– Van olyan alkotásod vagy történet egy vendégeddel kapcsolatban, ami különösen mély nyomot hagyott benned?
– Nagyon sok meghatározó történettel találkoztam az évek során. Különösen emlékezetesek számomra az emléktetoválások, amikor valaki elhunyt szerette tiszteletére kér egy mintát. Ezek mindig mély érzelmeket hordoznak, és számomra is különleges élményt jelentenek, mert ilyenkor érzem igazán, hogy a munkám túlmutat a rajzoláson: segítek egy fontos emlék megőrzésében. Persze akadnak örömteli alkalmak is, amikor valaki egy új kezdetet vagy sikert ünnepel tetoválással – ezek szintén inspirálóak, de az emléktetoválások hagyják a legmélyebb nyomot bennem.
– Mit gondolsz, merre tart a tetoválás világa? Lesz még újabb áttörés, vagy most épp a letisztulás időszaka jön?
– Jelen pillanatban azt érzem a letisztulás jön. Az elmúlt időszakban robbanás szerűen megnőttek a tetoválók. Így egyre nehezebb úgymond a “piacon” maradni. Míg 5-10 évvel ezelőtt elég volt, hogy valaki jó minőségű tetoválást készít, majdhogynem garantált volt a vendégkör és ezzel a megélhetése. Manapság már nem így van. Rengeteg kollégámmal beszélek, akik szakmailag kiemelkedő eredményeket érnek el és nagyon tehetségesek, mégis instabil ügyfélkörrel rendelkeznek. Most már nem elég szimplán jó munkát csinálni. Rengeteg energiát és időt kell beletenni a social médiába. De igen, lesz áttörés, iszonyatosan tehetséges művészek kezdenek bele a tetoválás szakmába és ez nagyszerű érzéssel tölt el.
– Ha visszanézel az eddigi utadra, mit tanácsolnál a fiatal, kezdő tetoválóknak, akik most vágnának bele ebbe a szakmába?
– Legelső sorban alázatot, legalábbis én a munkámat mindig mindenek elé helyezem, ez a mozgató rugója az életemnek. Önfegyelem és folyamatos tanulás, állandó fejlődés.