Idén lesz az ötödik Pécs Pride, amelyet a Diverse Youth Network a rendőrségi tiltás ellenére megtart október 4-én. A szervezővel, Buzás-Hábel Gézával beszélgettünk.
– Ha visszatekintünk az első Pécs Pride-ra, amely Magyarországon az első vidéki Pride volt, akkor több ezren vonultak. Hogy élte meg a sikerét? Egyáltalán hogy jutott eszébe, hogy vidéken is legyen egy Pride?
– Még távolabbról kezdeném. A mi szervezetünk, a Diverse Youth Network különböző kisebbségekkel foglalkozik, nem LMBTQ szervezet vagyunk, ezt mindig ki szoktam emelni. Emberi jogi szervezet vagyunk, amely különböző kisebbségi, illetve marginalizált közösségekkel foglalkozik. Ennek megfelelően nem csak a többségi társadalom előítéleteit szeretnénk lebontani vagy formálni, hanem a kisebbségi csoportok közötti hídépítésre is törekszünk. Gyakori például, hogy valaki egyik minőségében egy elnyomott közösséghez tartozik, de ugyanúgy elnyomóvá tud válni. Például egy roma ugyanúgy tud homofób lenni, és fordítva: egy meleg ember is lehet rasszista. Ők is ugyanolyan emberek, mint a többségi társadalom, tehát ugyanazok a mechanizmusok működnek náluk is.
Nyolc évvel ezelőtt szerveztünk egy LMBTQ-hetet, s bár az csak egy próbálkozás volt, 150-en vettek részt rajta és azt éreztük, hogy erre van igény Pécsen. Ezzel egyidejűleg a kormányzati retorikában már lehetett érezni, hogy megsokasodtak a transzneműek elleni hangok. Ráadásul a propaganda leginkább a vidéki embereknél ért célba, nem pedig a fővárosban, ezért erre szerettünk volna egy vidéki Pride-dal reagálni. Itt Pécsen már megvoltak az előzmények (az említett LMBTQ hét által), volt egy közösség, akikre lehetett építeni. Aztán amikor bejelentettük, hogy megrendezzük az első Pécs Pride-ot, akkor a helyi sajtó és az önkormányzati kommunikáció is erősen támadta, de végül egy jól sikerült rendezvény lett. Akkor ez egy nagyon kellemes meglepetés volt, főként azért is, mert emlékszem, hogy még a szabadabb gondolkodású civil szervezetek is óva intettek minket attól, hogy ezt megrendezzük. Gyakorlatilag helyi támogató partnerünk sem nagyon volt. Az idei Freedom of My Identity Emberi Jogi Fesztivál közel negyven partnerszervezet együttműködésével valósul meg. Mivel a fesztivál záróeseménye a Pécs Pride, egyértelműen látszik, hogy partnereink nemcsak a fesztivált, hanem a Pride ügyét is támogatják. Ez önmagáért beszél, és jól mutatja, milyen fontos és sikeres eseménnyé vált a Pécs Pride az elmúlt években.
Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a fesztivál nem kizárólag LMBTQ-tematikájú rendezvény. Küldetése, hogy minden marginalizált közösség és kisebbségi csoport teret kapjon értékeinek bemutatására, tapasztalatainak megosztására, valamint arra, hogy láthatóvá tegye az őket érintő kihívásokat és társadalmi ügyeket. A Diverse Youth Network az első magyarországi szervezet, amely stratégiai szinten tematizálja az interszekcionalitást. Ez a társadalomtudományi megközelítés arra mutat rá, hogy egyes embereket többszörös hátrány érhet egyszerre – például ha valaki roma és transznemű, vagy egyszerűen a fővároson kívül, vidéken él. Éppen ez a felismerés volt az egyik legfontosabb kiindulópont a Pécs Pride megszületésében is, hiszen a fővárosi mozgalmak nem mindig képesek hitelesen képviselni a vidéki LMBTQ közösségek sajátos tapasztalatait és ügyeit.
– Éri/érte olyan ,,kritika’’ a budapesti és a pécsi Pride-ot is, hogy nagyrészt külföldiek a résztvevői…
– Általában a Pride-okra szoktak utazni emberek, és ugye nem csak magyarok szoktak jönni, hanem külföldiek is. Akárhogy nézzük, a Pride-nak van egy turisztikai faktora is – nem is kicsi – , és ezt akár ki is lehetne használni a városban, külön piaca is lehetne. Kölnben egyébként többen vesznek részt a Pride-on, mint a város teljes lakossága, ezért sok helyen turisztikai lehetőségként kezelik a rendezvényt. Ezzel együtt az nagyon túlzó, hogy nagyrészt külföldiek vonulnak fel a Pécs Pride-on. Vannak külföldi hangok, persze, hiszen van itt egy 30 ezres egyetem, rengeteg külföldi hallgatóval, köztük is legalább 10-15 százalékos a queer személyek reprezentáltsága. Miért is ne lenne külföldi szó? Itt élnek, itt tanulnak.
– Mivel készülnek az idei Pride-ra?
– A felvonulás útvonala még nem nyilvános, ennek biztonsági okai vannak, főként az ellentüntetők miatt. Bár nem tudjuk, hogy lesznek-e ellentüntetők, az elmúlt években nagyon elenyésző számban voltak. Az első Pécs Pride-on volt a legmagasabb a létszámuk, kicsit több mint két tucatnyian voltak, és nagyon jól el voltak határolva tőlünk. Nekem alapvetően nincs problémám az ellentüntetőkkel, amíg nem fordul elő szélsőséges megnyilvánulás. A fékek és ellensúlyok rendszere őket is megilleti: ugyanúgy joguk van a szabad véleménynyilvánításhoz, mint nekünk.
– Mennyi emberre számít idén?
– Az elmúlt évekhez képest idén valószínűleg többen leszünk, bár kérdés, mennyire jelent majd visszatartó erőt a bírságolás lehetősége. Fontos különbség, hogy a Pécs Pride nem önkormányzati rendezvény, szemben a Budapest Pride-dal. Éppen ezért úgy gondolom, ez lesz az a felvonulás, ahol a közösségnek meg kell mutatnia: van ereje, és nem engedi, hogy elvegyék tőle a demokratikus jogokat. Azt pontosan nem tudom megbecsülni, hányan leszünk, de biztos vagyok benne, hogy ez lesz az eddigi legnagyobb Pécs Pride. Ráadásul négy meghatározó jogvédő szervezet áll mögöttünk: a Magyar Helsinki Bizottság, a Háttér Társaság, az Amnesty International és a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ). Ők már készülnek a szükséges formanyomtatványokkal a fellebbezésekhez. Nagyon fontos üzenet a résztvevőknek: ne fogadjanak el helyszíni bírságot, mert azzal automatikusan elismerik a szabálysértés tényét.
– Miből áll a szervezés?
– A szervezés már fél évvel korábban elkezdődik, amikor az Emberi Jogi Fesztivált elkezdjük összeállítani, ehhez felkeresünk civil szervezeteket, magánszemélyeket, akik egyen open call-on keresztül tudnak csatlakozni valamilyen programmal. A Pride a fesztivál zárórendezvénye, de azt fontos kiemelni, hogy ugyan idén a Pride egy betiltott rendezvény lett, a fesztivál programjaira semmilyen tiltó határozat nincs. Tehát a potenciális partnerek megkeresésével és a forrásteremtéssel kezdődik a szervezés.
– Miből finanszírozzák a rendezvényt, beleértve a Pride-ot?
– Főként kisebb nemzetközi csoportok és magánszemélyek adományából. Ki szeretném emelni, hogy sem állami, sem pedig önkormányzati forrásunk nincs, és nem is volt soha.
– Mit gondol az idei budapesti Pride-ról? Nyilván sokan támogatták az LMBTQ-közösséget, sokan viszont a kormány elleni demonstrációként tekintettek a rendezvényre. Persze a kettő nem zárja ki egymást.
– Valóban nem zárja ki az egyik a másikat, sőt. Van úgy, hogy olyan dolgok válnak a szabadság szimbólumává, amelyeket korábban elképzelni sem tudtunk volna. Nyugat-Európában a Pride már régóta a szabadság jelképe, míg Kelet-Európában ez kevésbé egyértelmű. De Magyarországon az ellenállás és a demokrácia gyakorlásának szimbólumává is vált: ezzel mutatjuk meg, hogy képesek vagyunk élni a jogainkkal.
– Mi a véleménye a gyermekvédelminek nevezett törvényről?
– A kormány a másságról úgy kommunikál, mintha ez egy választott dolog lenne, vagy valami fertőző akármi. Miközben tudományos módszerekkel számtalan tanulmánnyal alátámasztották már, hogy a szivárvány családokban nevelkedett gyerekek nem lesznek homoszexuálisok, hanem ugyanolyanok lesznek, mint bármelyik gyerek. A gyűlölet kommunikáció nagyon ártalmas. Emlékezzünk vissza, hogy 15 éve mekkora szerepe volt a Jobbik kommunikációjának abban, hogy különböző szélsőséges csoportok felhatalmazva érezték magukat arra, hogy megöljék a roma honfitársainkat, csak azért, mert romák. Volt egy politikai kommunikáció, ami ezt az érzést a társadalomban megerősítette. Feltehetjük a kérdést, hogy mikor fogja valaki felhatalmazva érezni magát ugyanerre az LMBTQ-közösséggel szemben, mert most is folyik egy nagyon kemény gyűlöletpolitika a közösség irányába. És ne menjünk el szó nélkül az egyéni tragédiák mellett sem, amelyek ennek a – társadalomra erősen ható – kommunikációnak a következményei: hogy amikor például valaki felvállalja az identitását, a családja azonnal kitagadja. A homoszexuálisok, de főként transzneműek között nagyon magas az öngyilkossági ráta.
– Nagyságrendileg mekkora a pécsi-baranyai LMBTQ-közösség?
– Erre nagyon nehéz válaszolni, sőt talán nem is lehet. A mi szervezetünk főként az egyetemista korosztályt éri el, és ők ugye 5 évente cserélődnek. Ráadásul Pécsen is lehet érezni egy erős elvándorlást, többen mennek a fővárosba vagy külföldre költöznek, mert azt gondolják, hogy ott sokkal szabadabban, könnyebben tudnak élni. Ha az a kérdés, hogy a queer emberek milyen arányban vannak reprezentálva a társadalomban, akkor arról vannak százalékos adatok olyan országokból, ahol nincs tabusítás. Az alapján körülbelül 10-15 százalék a homoszexuálisok, a transzszexuálisok, illetve a különféle nemi és szexuális kisebbségek aránya a társadalomban. Fontos kiemelni, hogy ez egy nem látható identitás, és nagyon sokan bujkálnak, illetve nem keres mindenki közösséget magának.
– Amikor egy Pride rendezvényekkel kapcsolatos cikk megjelenik a közösségi oldalon, akkor a kommenteket háromféleképpen lehet csoportosítani. Vannak az abszolút toleránsak, akik azt mondják, ez egy szuper dolog, vonuljatok, megvédik az LMBTQ-közösséget, vannak a szélsőségesen gyűlölködők, és van egy köztes csoport is (talán ők vannak a legtöbben), akik azt mondják, hogy ,,nekem is van meleg barátom, ismerek nem egyet, és szeretem őket, de minek kell felvonulni, közszemlére tenni, ez csak rájuk tartozik’’. Ez utóbbi álláspontról mit gondol?
– Főként azt, hogy nincsenek ismereteik erről a közösségről, éppen ezért nagyon könnyen sztereotipizálják őket, illetve a sztereotípiákból táplálkoznak. Ha megértenék, hogy miért küzd a mozgalom, akkor lehet, hogy ők is kijárnának a Pride-okra. Az én baráti körömben is vannak olyan emberek – sőt én magam is olyan voltam – akik nem értik, mi a Pride célja és üzenete. Korábban én is azt gondoltam, hogy ez csak valami karnevál, vagy fesztivál, mert ugye rám is hatottak a többségi társadalom sztereotípiái. Aztán egyszer voltam egy nemzetközi roma konferencián Strasbourgban, és épp akkor volt ott a Pride is, amire kimentem. Akkor voltam először ilyen rendezvényen, és akkor kezdtem megérteni, hogy ennek hatalmas emberi jogi üzenete van. Hozzá kell tenni, hogy akkor én a saját magam elfogadásával sem voltam még rendben, és nehezebben tudtam ezeket a dolgokat megérteni, illetve nagyon hatott rám a környezetem is. Olvasom egyébként a kommenteket a cikkek alatt, és az engem mindig megerősít abban, hogy meg kell tartani a Pride-ot, láthatóságot kell adni a közösségnek, hogy lehessen erről a témáról beszélni.
– Hogyan tudjuk megérteni az LMBTQ-közösséget?
– Vannak emberek, akik erre sokkal fogékonyabbak, jobban átlátják a társadalmi folyamatokat, szerencsés helyzetben olyan családi háttérrel rendelkeznek, ahol erről otthon szabad volt beszélni, tehát vannak információik. Akik nem ilyen háttérrel rendelkeznek, azokra az hat, amit a tévéből hallanak. Gyakran akkor tudunk igazán megérteni valamit, amikor azt a saját bőrünkön érezzük, vagy a környezetünkben valaki, akinek adunk a véleményére, el tudja magyarázni. Nagyon fontosak a személyes beszélgetések, hiszen legjobban akkor látunk bele kisebbségek problémáiba, ha megismerjük mögötte az egyént, megismerjük az élettörténetét, a személyes útját, hogy nap mint nap miket él át.
(Kérjük a szerkesztő kollégákat, hogy a téma érzékenysége miatt az interjúból kontextus nélkül ne emeljenek ki részeket. Idézet esetén a forrásoldalt – bahir.hu – megjelölve komplett kérdést és választ közöljenek – Bahír.hu szerkesztőség)