2014-ben három komolyan vehető ellenzéki erő volt: a baloldali összefogás, a Jobbik és az LMP. Hárman együtt 2 575 701 szavazatot kaptak, szemben a Fidesz-KDNP 2 142 142-es eredményével. A Fidesz-KDNP-re akkor levélben 122 638-an szavaztak, az ellenzékre kevesebben, mint ötezren. Ez volt az utolsó év, amikor az ellenzéki pártoknak összevetve több szavazója volt, mint a kormánypártoknak.
Egy hónappal később jöttek az EP-választások, akkor a Fidesz-KDNP 1 193 991 szavazatot kapott, az ellenzéki pártok 1 104 104-et. Ebből 340 ezer volt a Jobbiké, a többi a négy baloldali-zöld párté. A különbség még itt sem volt túl jelentős, de a Fidesz már fordítani tudott, a szavazóik több, mint felét az EP-választásra is meg tudták mozgatni, míg a Jobbik csak a harmadát, a baloldali-zöld pártok pedig nagyjából a felét.
2014 elején még több ellenzéki szavazó volt, mint kormánypárti, de később is fej-fej mellett haladtak, majd következett a menekültválság, és a Fidesz tarolni kezdett.
2018-ra a Fidesz-KDNP jelentősen erősödött: levélszavazatok nélkül is elértek 2 607 990 szavazatot, az ellenzék – a Kétfarkú Kutyapárt nélkül – 2 693 520-ot. A levélszavazatokkal együtt már a Fidesz állt jobban, 2014-hez képest jelentősen tudtak erősíteni, de akkor még úgy, hogy az ellenzék sem gyengült, sőt. A megoldás értelemszerűen a növekvő részvételnek volt köszönhető, mindkét tábor képes volt jól mozgósítani.
Egy évvel később az EP-választásokra a Fidesz 1,8 millió embert vitt el az urnákhoz, akkor az ellenzéki pártok már csak 1,4 milliót tudtak. Az öt évvel korábbi Európai Parlamenti választáshoz képest egészen hihetetlen mértékben, egy millió fővel is többen mentek el szavazni, a Fidesz tábora 630 ezer fővel nőtt, az ellenzéké csupán 300 ezerrel! 2014-ben az EP választásokon a két tömb még egálban volt, 2019-re már itt is jelentős fölénybe került a Fidesz. A Jobbik a 2014-es EP-választásokon még 340 ezer szavazatot kapott, 2019-ben már csak 220 ezret. Ne feledjük, a parlamenti választásokon 2014-ben és 2018-ban gyakorlatilag centre ugyanannyit szereztek, a párt gyengülése egyértelműen Vona távozásával és a DK-hoz való közeledéssel kezdődött meg, aminek ekkor már voltak egyértelmű jelei. Jelzésértékű, hogy a Mi Hazánk ekkor 114 ezer szavazatot kapott, miközben a Jobbik vesztett 120 ezret. A Fidesz ekkori erősödése egyértelműen aránylik a 2014 és 2018 közötti erősödéshez. Amíg 2014-ben a fideszesek és a nem fideszesek nagyjából ugyanannyian voltak, addigra 18-19-re többen lettek a kormánypártiak.
Mi következik ebből? Az, hogy már 2019-ben az EP-választásokkor is érződött, hogy a Jobbik-tábor zsugorodik, ezzel párhuzamosan a Mi Hazánké nő, a Fideszé pedig minimum stagnál. Ahogy a Jobbik elveszítette ikonikus vezetőjét, Vona Gábort, és ahogy elkezdtek közeledni a baloldali és liberális pártok felé, úgy tűntek el fokozatosan a szavazóik, és vándoroltak a Mi Hazánkhoz vagy a Fideszhez.
A 2022-es eredmények ismertek: a Fidesz képes volt megtartani a 2018-as táborát, míg az ellenzék 850 ezer szavazót veszített el. Látható, a folyamatok már jóval előbb elkezdődtek, és a 2019 előtti Jobbik-szavazók többsége soha nem is tartozott igazán az ellenzék ezen térfeléhez, kár volt velük az Összefogás részeiként számolni. Nélkülük viszont egyértelmű: a baloldali és liberális pártoknak 2010 óta egyszer sem volt többsége a Fidesszel szemben, sőt; az olló csak nőtt az elmúlt nyolc évben.