A Pécsaktuál oldalon jelent meg egy pécsi tanár, név szerint Pintér Ábel levele, a tanár-diák tüntetésekről. Pintér tizennégyéve tanít, a Facebook oldalán elérhető bejegyzések alapján pedig nem nehéz kitalálni, hogy szimpatizál a kormánnyal és a Fidesszel, már csak emiatt is érdekes a levele és a gondolatai a mostani tüntetésekről. Sajnos azonban féligazságokkal, vagy ha úgy tetszik csúsztatásokkal van tele, amit most szeretnék tételesen megcáfolni.
Pintér szerint nem így kéne tüntetni, hiszen ez az egész nem más, mint egy „Orbánozás, stadionozás, Lölőzés” majd hozzáteszi, hogy 2008 óta van a pályáján, és szerinte már akkor sem volt rózsás a helyzet. Utóbbi igaz, azonban ne feledjük: 2008-ban egyfelől pénzügyi világválság volt, másfelől mindössze a negyedik évünket töltöttük az Unióban, összehasonlíthatatlanul kevesebb forrást kaptunk akkoriban, mint 2010 után. Szerinte ha „hat stadionnal kevesebb épült volna, akkor sem lehetett volna megoldani a problémát”. Ez talán az első – komolyabb – csúsztatás, vagy tévedés a szövegben. 2010 óta az Orbán-kormányok ezermilliárd forintnál is többet költöttek professzionális sportra, csak a Puskás Stadion több, mint 200 milliárd forintba került, hat stadion árából gond nélkül lehetett volna rendezni a pedagógusok bérhelyzetét, ráadásul azt se felejtsük el, hogy ezeknek a stadionoknak nem csak a megépítése volt nagyon drága, hanem évenként minden egyes létesítményre százmilliókat kell elkölteni, ennyibe kerül az üzemeltetésük. Pintér úgy fogalmaz, mintha a stadionokra, vagy épp Mészáros Lőrincre elköltött ezermilliárdok csak mellékes szálai lennének a történetnek, holott éppen ezek az összegek azok, melyek nagyon hiányoznak az oktatásból, Mészáros Lőrinc ötszázmilliárdos vagyona (és ő csak egy, a sok oligarcha közül), vagy a stadionokra elköltött száz, de talán ezermilliárdok bizony megoldották volna a probléma anyagi jellegét.
Pintér szerint 2010 óta többször is emelkedtek a pedagógusi bérek, ami részben igaz, azonban ne feledjük: az átlagbérhez képest sokkal kisebb ütemben növekedtek a tanárok fizetései, ráadásul a reálértéke is csökkent ezeknek a béreknek. Ráadásul a pécsi tanár ügyesen felmondja a kormánypárti propaganda szövegét akkor, amikor „háborús inflációról” beszél, holott a negyedik Orbán-kormány 2022. február elsején a magas infláció miatt vezetett be árstoppot, akkor, amikor még nem volt háború, hiszen az csak február végén tört ki. Az infláció messze Magyarországon a legmagasabb az EU-n belül, súlyos tévedés lenne ezt a háborúra fogni, pláne, hogy az energiahordozókra egyelőre egyetlen szankció sem vonatkozik.
A pedagógus ezen túl úgy érvel, úgy fogalmaz, mintha a diákokat csak belevonnák a tüntetésbe, mintha a magyar középiskolásokat kvázi dróton rángatnák, holott ezeknek a fiatal gimnazistáknak bizony van saját akaratuk, és láthatóan érdekérvényesítési képességgel is rendelkeznek. Szó sincs arról, hogy a tanárok kvázi felbújtóként viselkednének, míg a diákok agymosott idiótákként tüntetnének valamiért, amiről fogalmuk sincs. Ennél – hála az égnek – sokkal jobban tájékozódtak a magyar diákok, akik pontosan értik és tudják, hogy az ő érdekük, hogy végre-valahára rendezzék az oktatás helyzetét ebben az országan. Ahogy azt is tudják: az elmúlt tizenkétévben minden másra is volt pénz, legyen az stadion, oligarchák, vadászkiállítás, templomok felújítása, propaganda, miniszterek és államtitkárok fizetése, csak éppen a tanárokéra nem jutott.
Szép dolog, hogy hivatásként tanít a pályájára Pintér, és ezzel egyet is értek, ugyanakkor ő maga ismeri el, hogy például Budapesten egy kezdő pedagógus sehogy sem jön ki a fizetéséből, ennek okán ha valaki továbbra is tanítani szeretne, jobb híján muszáj tüntetnie, hiszen ne feledjük: a tanárok nagyon sokszor, nagyon sokáig szépen kérték a kormányt, hogy végre-valahára rendezzék a helyzetüket, ez mégsem történt meg. Az pedig egyszerűen érthetetlen, hogy a dübörgő magyar gazdaságnak miért is kell az amúgy gyűlölt, és megállítandó Brüsszel könyöradományára várnia, hogy rendezze néhány tízezer pedagógus bérét. Azt hiszem, egyetlen tanár sem „tolja maga előtt” a diákját, ahogy Pintér fogalmaz, csupán a diákok is tudják, érzik, hogy mindez az ő érdekük is, nekik is fontos, hogy legyen a gimiben kémia meg fizika tanár: az ő jövőjükről van szó.