Itt a nyár! Kötelező a „kötelező olvasmány”?

Megszereti a gyerek az olvasást?

Végre itt a nyári szünet, sok kisiskolás szüleinek okoz komoly fejtörést, hogy elolvassa nyáron a gyermek a kötelező olvasmányt, vagy inkább teljesen kapcsolódjon ki. Megszereti a gyerek az olvasást ha olvasnia kell bizonyos műveket, vagy éppen megutálja? Hiszen a cél pontosan az, hogy megszerettessék az olvasást a diákokkal, hogy szókincsük bővüljön és megtanulják kifejezni magukat.

Mindjárt ötödik osztályban Molnár Ferenc a Pál utcai fiúk című regényen kell átrágnia magát a tanulónak. Van olyan is hogy az egész családnak, hiszen sokszor fordul az elő, hogy a szülő, vagy nagy testvér olvassa fel a gyereknek a regényt. Iskolánként eltérő a számonkérés módja. Van hol elegendő csupán egy olvasónapló elkészítése, de van olyan oktatási intézmény is, ahol minden fejezetből külön dolgozat, vagy felelet van. De akad olyan suli is, ahol egyetlen témazáró dolgozat elegendő bizonyíték az adott kötet elolvasására.

Több újság is foglalkozott a kötelező olvasmányok témakörével az elmúlt években, hiszen a 2020-ban megjelent kerettanterv megjelenése okot adott erre.

Még a pedagógusok véleménye is eltérő azzal kapcsolatban, hogy vajon a mai digitalizált világban élő gyermek érti e Jókai és kortársai nyelvezetét. Fontos kérdés, hogy elég izgalmasak e ezek a régi regények, a videojátékokhoz szokott mai fiatalok számára.

De nem is a kötelező olvasmányok nyelvezetével van a baj és nem is azzal ha túl vastag az adott regény. Hanem inkább a számonkérés módjával. Hiszen fontos lenne ha a gyerekek elmondhatnák a többieknek, hogy milyen hatással volt rájuk az amit elolvastak, vagy mi tettszett illetve nem tetszett az adott regényben, vagy melyik szereplő bőrébe bújnának szívesen. De ezek helyett sok helyen jön a lélekromboló, aprólékos számonkérés. Kérdések olyan részletekről, melyek nem maradnak meg feltétlenül az emberben első, de lehet hogy még a sokadik olvasásra sem.