Az Összefogás Mecsekszabolcsért Egyesület elnökével, Belányi Lajosnéval beszélgettünk a helyi civilszervezetek közel hét éve tartó küzdelméről. 

2014. évig a helyiek az addigi Szabolcsi út 63-ban tartották összejövetelüket, miután a szabolcsi kultúrházunkból szociális otthont létesítettek. Ezt az ingatlant hasznosították közösségi háznak. Ebben az időben, sikeres közösségépítő tevékenység folyt Mecsekszabolcson. 

2014. évben adták át a helyieknek a volt iskolaépületből kialakított felújított közösségi házat, azzal, hogy a ház a helyieknek épült, hiszen Mecsekszabolcs egy erős közösség, tartalmas kulturális életet biztosítva a területen élőknek.

Majd jött a helyiek számára a meglepetés, miszerint egy 2014 évi közgyűlési határozat szerint a Pécsi Kulturális Központ telephelyeként működteti.

„Az intézménynek közfeladata a helyi közművelődési ellátás, alaptevékenységei között szerepel közművelődési tevékenységek és támogatásuk, közösségi színterek működtetése, kiemelt állami és önkormányzati rendezvények szervezése, szabadidős sporttevékenységtől a képzésekig. A PKK szakmai háttere, munkájának kiterjesztése mindenképpen erősíteni fogja a mecsekszabolcsi városrész közművelődését. A Pécsi Kulturális Központ profi szakembergárdája, vezetője garancia a működésre.”- fogalmazódott meg a határozatban.

2019-ben az új koalíciós városvezetésben bíztak a helyiek, hogy mindenki számára elfogadható megoldás születik a hosszú évek óta tartó problémás működés tekintetében. 

Péterffy Attilát és a városvezetést kérdeztük, hogy mi az álláspontjuk a mecsekszabolcsi civilek ügyével kapcsolatban. Cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ a kérdéseinkre. 

Milyen múltra vezethető vissza a civil élet Mecsekszabolcson?

A mecsekszabolcsi civil élet több évtizedes példaértékű múltra tekint vissza. A területen működik asszony klub, borbarátok klubja, gyermek és felnőtt néptánc és egyéb önszerveződő csoportok, ezen felül több egyesület is alakult Mecsekszabolcson különböző célkitűzésekkel. 

Vannak hagyományt teremtő programok, melyek minden évben visszatérnek, és vannak új kezdeményezések is. Csak, hogy párat említsek Szent György nap, Gyerek nap, Bányász nap, Szent Mihály nap, Télapó és karácsonyi ünnep, kiállítások a helyiek munkáiból, irodalmi nap, egyházi orgona koncert, és még sorolhatnám. 

Minden évben tartalmas programok valósultak meg, amihez nincs is szükség programszervező szakemberre, ezt múltbéli programjaink jól tükrözik, melyet az egyesület oldalán meg lehet tekinteni (videók, fotók), ezen programok nem papírstatisztikán léteznek ez a valóságos, Mecsekszabolcs közösségének együttműködése, mely minden rendezvény sikerének kulcsa. 

Mivel kezdődött a helyi civil szervezetek ellehetetlenítése? 

Az új közösségi ház átadása után szembesültünk azzal, hogy a ház üzemeltetését a PKK központ kapta meg komoly anyagi költséggel. Innen már elindult egy bizonytalanság a jövővel kapcsolatosan.

Próbáltunk beintegrálódni az intézmény rendszerbe, de sajnos helyi közösségeknek ezen intézmény rendszerben való működése idegen, állandó konfliktusokkal kell megküzdeni, így az eddig jól működő helyi programok megvalósulása instabillá vált.

Próbáltunk egyeztetni a helyi igényeket feltárni, kompromisszumot kötni, de sajnos hosszú időn keresztül eredménytelenül. Persze ígéretek voltak, de ezek gyakorlatilag „köddé váltak”

A Pécsi Kulturális Központ profi szakembergárdája, vezetője mely garanciaként lett meghatározva a működésre, messzemenőkig nem váltotta be a hozzáfűzött sikeres működést, sőt nyugodtan kimondhatjuk, hogy csak rombolt a területen, mindezt hatalmas anyagi ráfordítással! 

Még a régi helyünkre sem lenne lehetőségünk visszamenni, hiszen a Szabolcsi út 63 sz ingatlan is a PKK kezelésébe került, melynek állaga mára már úgy leromlott, hogy az épület használhatatlanná vált, beszakadt tetőszerkezet, leomlott mennyezet, se szellőztetés se állagmegóvás, ellehet képzelni, hogy milyen állapotok uralkodnak a gazdátlan épületben és udvarán.

Az oly gyakran használatos közvagyon állagmegóvás, környezettudatosság hová lett, merül fel bennem a kérdés.

Sajnos a táncosoknak évtizedes múltra visszatekintő, gyönyörű ruhái vannak, az épületben, amik eszmei értéket képviselnek, ellehet képzelni, hogy jelenleg milyen állapotban vannak. 

Az új városvezetés hozott valami változást ezzel a helyzettel szemben?

A választás után 2020. januárjában tájékoztattam Péterffy Attila polgármester urat, a kialakult helyzetről és kértem segítségét a mindenki számára megnyugtató megoldásra. 

Mára már szinte minden döntést hozó számára ismeretes Mecsekszabolcson kialakult kulturális élet ellehetetlenülése, úgy a városházán, mint a KKP igazgatóságán. 

Sajnos azt kell, hogy mondjam, a megkeresésünk ez eddig nem hozott eredményt. Amikor olvastam Péterffy Attila polgármester évértékelő interjújában: 

A közösségépítés is kiemelt céljaink között szerepelt, hiszen a helyi társadalom rendkívüli megosztottságot mutatott. Ezt a polarizáltságot próbáljuk értékek és ügyek mentén enyhíteni, ezzel összetartóbbá tenni a közösséget.” 

Azon gondolkodtam, hogy Mecsekszabolcsi közösség miért érzi mégis magát kirekesztettnek, nem hogy összetartóbbá, mint inkább széthullóban vannak a helyi közösségek.
Miért hagyja a város vezetés, hogy ez megtörténjen.
Közel kétezer főt érint az, ha ezek a közösségek megszűnnek, akik azért küzdöttek évtizedeken keresztül, hogy összefogják a helyi kulturális életet. 

Persze megértjük, hogy jelenleg a pandémiás helyzet fontosabb, azt is megértettük, hogy az új városvezetésnek rendezni kell sorait, sőt azt is megértettük, hogy a KKP színterén is változások történtek, de azt már nem értjük meg, hogy gyakorlatilag válaszra sem méltatnak bennünket. 

Közel ezer aláírást gyűjtöttünk, még a pandémiás helyzet előtt, melyhez civil szervezetek, Magyarok Nagyasszonya Plébánia, is csatlakozott, mindezt azért, hogy demonstráljuk a városvezetés felé, hogy milyen széles összefogás, igény van arra vonatkozólag, hogy a helyiek visszakapják önállóságukat a kulturális élet terén, melynek középpontjában a közösségi ház intézményrendszerben való működésének újra gondolása áll.

Itt ismét a polgármester úrra tudnék utalni miszerint Polgármester úr egy Budapesti látogatását követően azt nyilatkozta, hogy „nekem a biodíszlet szerepét szánták” csak bízni tudok abban, hogy Mecsekszabolcson élőknek a városvezetés nem ezt a szerepet szánja. 

Helyben a Pécsi Kulturális Központhoz tartozó Szent Mihály ház használata sokszor feszültséget szül. Ez miből fakad és milyen következményei vannak?

Mint már említettem több területhez köthető civilszervezet tagsága döntött úgy, hogy nem kérnek a folyamatos konfliktusokból, vitákból és kiszervezték magukat. Mostanra lényegében már csak az Összefogás Mecsekszabolcsért Egyesület és tagcsoportjai maradtak helyben.

A ház üzemeltetése tájékoztatásunk szerint éves szinten több mint 20millió forint, igen ez egy komoly összeg, persze a több az lehet 30 is, vagy éppen 21. nem mindegy.

Nem mindegy mert a fenntartási költség egy sarkalatos kérdés, hiszen az ingatlan használata bérbeadással történik jelenleg és ez olyan összeget tesz ki melyet a helyiek, képtelenek kifizetni. 

Nem tisztem mások zsebében turkálni, nem is akarok. De az mégis megfogalmazódik bennem, hogy jóval kevesebb összegből is megoldható a fenntartási költség. Gondolok itt a nyitva tartásra mely a helyi igényekhez igazodik, rezsi csökkentésre, bérbeadási lehetőségekre, egyebekre.

Programokat kizárólagosan a helyiek alkották, saját eszközeikkel.
Gyakorlati szinten semmilyen új, vagy előre mutató program, megvalósult szervezés, idehozott pályázati pénz, nem volt a Kulturális Központ részéről.

Csak meg kell nézni a KKP éves beszámolóit, mely tükrözi az általam mondottakat. Az ingatlan fejlesztése, újabb közösségi terek kialakítása, ígéretek ellenére sem valósult meg!

Mi lehet az oka annak, hogy a jelenlegi városvezetés nem szentel nagyobb figyelmet a civil szektor támogatásának?

Nyilván figyelemmel kísérem a városi történéseket, a közgyűlésben történteket, az egymás iránti viszonyulás hogyan alakul. Azt látjuk, hogy méhkas jelleggel működnek a dolgok. Ez a belső vita és háború, ami folyik a városvezetésen belül, véleményem szerint nagyon erősen befolyásolja a civil életet is. 

Sőt szerintem feltételezhető, hogy valamilyen szinten megosztja a civil társadalmat. Próbálja maga alá gyűrni, befolyásolni a politika, vagy éppen „kategorizálni”.
Mi civilek vagyunk, és azok is akarunk maradni, minden nemű politikai hovatartozás nélkül. Számomra ez egy „politikai erőszak” a civilek ellen. Úgy vélem a pofon jobbról vagy éppen balról jön az akkor is pofon marad.

Ha hagyják, a döntést hozók, hogy ezek a civil közösségek leépüljenek, az hatalmas és visszafordíthatatlan károkat fog okozni. Mert ezt a példamutató civil összefogást utána már nem lehet, vagy legalábbis nagyon nehéz újraépíteni. Mi ez ellen küzdünk. 

„Pécs kulturális központ, a tudomány, az innovatív megoldások, a kultúra otthona, de nekünk ennél is több: a mi OTTHONUNK.”- olvashatjuk polgármester honlapján,
mely szép gondolat mellyel teljes mértékben tudunk azonosulni, igen a mi otthonunk, melybe vélem mi Mecsekszabolcsiak is beletartozunk.

Mégis kirekesztettnek érezzük magunkat, hisz kérésünk még egy közös egyeztetés, erejéig sem jutott el, hisz részünkről megfogalmazódott egy kérés mely a Szent Mihály Ház üzemeltetését kéri újragondolni, hiszen az elmúl időszak egyértelműen bebizonyította, hogy a jelenlegi koncepció sem anyagilag, sem erkölcsileg nem „életképes”.

Értelmetlenül állunk azon döntés előtt is miszerint a közművelődési megállapodás hosszabbítását a polgármester úr nem írta alá sem velünk sem a Mecsekszabolcsi Környezet- és Érdekvédő Egyesülettel.
Számomra ez egy érdekes fordulat, ismét tőlünk vettek el, miért is?

Mi nem szeretnénk más, csak kapjuk vissza azt a függetlenséget, ami hagyományainkból ered. Nekünk nem kell szakember, mert megvannak a mi saját szakembereink, nem kell bizonyítanunk, hiszen a hátunk mögött lévő múltunk igazolja közösségünk önálló életképességét a kultúra és a közművelődés terén.

Bízom abban, hogy ez nem egy politikai csatározás következménye, melynek egyik célpontja Mecsekszabolcsra tevődik ki, hiszen „nem lehetnek első- és másodrendű állampolgárok” olvastam egy interjúban. 

Bízom abban, hogy létre jöhet egy érdemi konzultáció, melynek eredménye mind a városvezetés a KKP és a helyiek részére elfogadható hosszútávon megvalósítható és vélem eljött annak az ideje, hogy Mecsekszabolcs kérése is célba érjen. Fontos számomra a tenni akaró és tudó emberek bevonása a működésbe, nem pedig programlopás és szakmai féltékenység miatti távoltartás!
Ha nem adod, úgysem, csinálhatod!” elv helyett a „Ha tudod valósítsd meg, mi támogatunk, segítünk benne!” elv megvalósítása! Bízom abban, hogy ehhez a gondolathoz a városvezetésben partnerre találunk.

Végezetül engedje meg, hogy Weöres Sándortól idézzek miszerint: 
„A kultúra sztatikus, nyugodt, nem intézményesíthető”. 

Ez azért is fontos, véleményem szerint, mert a megvalósulása nem a kimutatások, statisztikák tükrében látszik, hanem a helyi emberek elégedett mosolyában.

Köszönöm az interjút, magam és az általam képviselt közösség nevében.