Hiszen az, akit sarokba szorítanak, már csak támadni tud, nincs hova bújnia, nincs hova menekülnie. Valami ilyesmi történik a kommunista utódpárttal, az MSZP-vel is, a szemünk láttára, Pécsett. Véleménycikk következik.
Az MSZP 1994-ben, 2002-ben és 2006-ban is országgyűlési választást tudott nyerni, azonban a 2006 és 2009 közötti botrányos kormányzásnak hála szavazóik jelentős részét elveszítették, és a csökkenés azóta sem állt meg. Az a párt, ami egykoron az egész országot uralta, egy teljesen jelentéktelen, hitelét, vagyonát, szavazóit elveszítő pártocska lett. Fénykorában 2.3 millió embert tudtak elvinni urnákhoz, 2018-ban a bejutás is alig jött össze, Karácsony Gergely hátán felkapaszkodva, 680 ezer szavazóval. Ma ott tart az egykori állampárt, hogy az átlagember három szocialista politikust sem tudna mondani, önerőből pedig talán a parlamenti bejutás sem jönne nekik össze. Van azonban egy utolsó bástyája a szocialistáknak, egy utolsó mentsvára, amit foggal-körömmel védenek. Legnagyobb szerencsétlenségünkre ennek a bástyának az a neve, hogy Pécs.
Pécsett erős az MSZP. Erősebb, mint az országban nagyjából bárhol. Minden fontos pozíciót megszereztek maguknak, Puch László NER-hez (is) közelálló oligarcha bármikor segít nekik (a fizessenek a gazdagok szlogen rá is vonatkozik? – a szerk.), ráadásul itt még a sajtójuk is egész erősnek mondható (a PécsAktuál, a PécsMa és a BaHír után negyedik-ötödik legolvasottabb a városban).
Amikor 2019-ben a pécsi emberek Péterffy Attilának, és a Mindenki Pécsért Egyesületnek szavaztak bizalmat, aligha gondoltál, hogy a 2010 előtti, a várost eladósító, csődbe vezető szocialista politikusok térnek vissza. Erre talán még a DK vagy a Momentum képviselői sem gondoltak, hogy a valódi veszély nem is a Fidesz, hanem egy házon belüli ellenfél, egy igazi kisgömböc aki mindent, és mindenkit megpróbál felfalni. Ezt még talán ők sem gondolták, hogy a koalíció legnagyobb gátja az lesz, hogy a szocialisták uralmuk alá hajtják a várost. A szocialisták farvízén pedig a Jobbik is elevickél, hogy megvalósuljon az egészen elképzelhetetlennek tűnő, de ma már egyértelműen létező MSZP-Jobbik barátság. A barátság pedig fontos pozíciókat, jól fizető állásokat, komoly befolyást jelentett. Már-már idilli volt a helyzet, azonban a DK (legalábbis a gerincesebb képviselőik) és a Momentum mindezt nem nézte jó szemmel. A dolog belső harcig fajult, most pedig ott tartunk, hogy a Momentum ultimátumot adott Péterffynek, hogy átláthatóbban vezesse a várost, és kimondva, kimondatlanul arra szólították fel, hogy ne az MSZP irányítson mindent. Ez az ultimátum pedig egyértelműen sarokba szorította a szocialistákat. Ha Péterffy elfogadja, akkor nagyon sokat bukhatnak, fontos forrásokat, pozíciókat, ha viszont Péterffy továbbra is kitart a pár százalékos szövetségese mellett, akkor a városvezetői többséget veszítheti el. Az MSZP most mindent elkövet, hogy nyomás alá helyezze a Momentum fiatal képviselőit, ahogy korábban Bognár Szilviát, úgy most őket támadták be, egy meglehetősen elvtelen, névtelen cikkben. Tegyük hozzá, ezúttal legalább nem a Jobbik oldalán jelenítették meg először az irományt, részben már ez előrelépés.
Hol tartunk most?
Mellár Tamásék, a Momentum és részben a DK képviselőivel próbálják elérni, hogy ne újfent az MSZP irányítsa Pécset (annak legutóbb sem lett szép vége), az MSZP pedig foggal-körömmel ragaszkodik az utolsó erődítményéhez. Abszolút patthelyzetnek tűnik, ahol valakinek engednie kell(ene). Ha Péterffy enged az utlimátumnak, akkor ugyan újfent megnyeri a DK-Momentum frakciót, és talán a közvéleményt is, de elveszíti Puch László támogatását. Ha Péterffy nemet mond az ultimátumra, akkor a közgyűlésben lévő többséget veszítheti el. Péterffy szempontjából az ideális egyértelműen a megegyezés lenne, de mi lehet az alku tárgya? Csak minden második városi cég élére ültetnek MSZP-hez közeli személyt? Ha a Momentum ezt elfogadja, akkor oda a korrupció-ellenes kép. Ha nem fogadják el, simán lehet, hogy a szocialisták bekeményítenek. Egyik fél számára sem könnyű helyzet, és még számos tényező be is kavarhat a dologba. Mindenesetre tegnap az MSZP gyakorlatilag kilőtte az első golyóját a Momentumra, kérdés, hogy egyszeri figyelmeztetés volt, vagy egy újabb belháború kezdete. A pécsiek érdeke az lenne, hogy a felek találjanak közös nevezőt, minél előbb, ugyanis ebből a harcból egyetlen választópolgár sem fog profitálni…
