1: A Paks II projekt nagyon komoly külpolitikai függést okozna Oroszországgal: a10 milliárd forintos beruházás 80 százalékát adják az oroszok, amit az országnak később kamatostul kell visszafizetnie. Ráadásul a feltételek drasztikusak. 2026 márciusától a törlesztőrészletet akkor is fizetni kell, ha addigra nem épül fel a két új reaktor, ez pedig már most szinte biztos, hogy nem fog elkészülni. A fizetési törlesztés jelentős része a 21 éves törlesztési ciklus második felében fog jelentkezni, az akkori kormányokra aránytalanul nagy terhet fog róni. Az első hét évben a pénz 25, a második 7 évben a 35, az utolsó 7 esztendőben a 40 százalékát kell visszafizetni. Eközben a kamat is emelkedni fog 3,95 százalékról 4,95 százalékra. Az oroszok döbbenetesen kemény feltételeket szabtak a fizetési csúszásokra is: ha 15 napot késik a törlesztés, a kamat 150 százalékát kitevő büntetést eredményez, fél évnél túli csúszás után azonnali inkaszót nyújthat be a teljes tőke és kamattartozásra (euróban) az orosz fél, ami államcsődöt eredményezhet.
2: komoly környezeti ártalmak várhatóak, már rövidtávon is. Szakértők szerint növekvő hűtővíz igény várható, amit 200 méter magas hűtővíztoronnyal kell majd kielégíteni, de könnyen előfordulhat, hogy a Duna duzzasztására is szükség lesz. Ennek ellenére a Paksi Atomerőműhöz továbbra sem terveznek hűtőtornyokat, pedig csak így lehetne zárt rendszerben visszaforgatni a hűtővizet – ahogy például egy autómotorban történik. Amúgy a világszerte elterjedt, hiperboloid formájú „Heller-Forgó” hűtőtornyokat magyar szellemi terméknek tekintik, de így sem kellenek a „magyar” atomerőműnek. Az ok: kb. 400-500 milliárd forint többletköltség, amit nem akarnak vállalni, hogy az „olcsó atomenergia” mítoszát fenntartsák. Ugyanakkor – amennyiben betartják a környezetvédelmi előírásokat, és a Duna vize nyáron, kisvíz esetén sem melegedhetne 28 fok fölé, akkor vissza kell venni az erőmű teljesítményét, ami viszont „kiüti” a rendkívül feszített, 95%-os rendelkezésre állásra vonatkozó gazdaságossági számításokat. Ráadásul az elmúlt években kiderült, hogy már a jelenlegi, körülbelül négyszer ötszáz megawattos teljesítménnyel is az erőmű már képes pont a határértékre felmelegíteni a Dunát, és az új egység üzembe helyezése után hosszú évekig ennek a duplája lesz az erőmű teljesítménye!
3: Egy folyamatosan változó piacról beszélünk, ahová 50 évre előre tervezni nem lehet, és nem is szabad. 1971-ben ki gondolta volna, hogy több európai ország energiaellátását is már zömében a megújuló energia fogja adni, mint amilyen a nap, vagy a szél? Akkor ez még sci-finek tűnt. Ki tudja, mi lesz 2071-ig. Addigra lehet, hogy már a fúziós erőművek világát fogjuk élni, és teljesen tiszta energiát fogunk használni. Egy ennyire gyorsan változó környezetben badarság évtizedekre előre tervezni. Ahelyett, hogy az ország évtizedes adósságba veri magát az Orosz Föderációval, talán több értelme lenne a megújuló energiák felé fordulnia.
4: A Belorusz példa is aggasztó, az ottani ugyanilyen konstrukció mentén épülő atomerőmű folyamatosan meghibásodik, ami – lévén egy atomerőműről van szó – finoman szólva is nyugtalanító. Ezév február 11.-én az Európai Parlament is határozatban fejezte ki aggodalmát az osztroveci atomerőmű első blokkjának üzembe helyezésénél tapasztalt hiányosságok miatt. Az erőmű első blokkja építésénél a VVER 1200-as reaktor 330 tonnás reaktortályát kb. 4 méter magasságból „leejtették”. A tartályt állítólag csak Lukasenko elnök személyes asztalverése után cserélték ki egy másikkal, a Roszatom szerint kifogástalan eredeti tartály – az atomreaktor legkritikusabb és legdrágább része – most arra vár, hogy újból beépítsék: Kalinyingrádban, Törökországban, esetleg Pakson?
5: Érdemes, sőt szükséges lenne felmérni Paks és környékének földrengésbiztonságát, újfent. A horvátországi földrengések jelzik, hogy bizony mozognak alattunk a lemezek, és geológiai értelemben nézve ez nem távolság. Azt pedig Fukusima óta tudjuk, hogy mit tud okozni egy földrengés egy atomerőmű közelében. Régóta ismert tény, hogy hogy Paks egy törésvonalrendszeren fekszik, amely nagyjából a Pécs – Eger vonalon szeli át az Alföldet, és éppen Paks-Dunaharaszti térségében halad át a Duna alatt. Dunaharasztiban pattantak is ki komolyabb földrengések a történelem során, például 1956-ban. Pakson az erőmű építésének idején nem végeztek geológiai mélyfúrásokat (más információk szerint elkezdték, de nem fejezték be őket), és már régen állt az erőmű, amikor egy akadémiai tanulmány hivatalosan „inaktívnak” nyilvánította a törésvonalrendszer paksi részét. Csakhogy újabb kutatások szerint biztosan nem volt az az elmúlt tízezer évben, továbbra is fennáll földrengés kockázata, ezért a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség jelenlegi biztonsági sztenderdjeinek ez a hely nem felel meg.
6: Atomhulladék. Paks I nagy aktivitású hulladékának a tárolása sem megoldott, a kormány – élén a helyi fideszes képviselőkkel – rátukmálná ezt a pécsi és baranyai emberekre, amiből viszont a helyiek érthető módon nem kérnek. Hol fogják tárolni Paks II kiégett fűtőelemeit, kazettáit?
Kiemelt kép: Osztroveci Atomerőmű, a képen látható hűtőtornyok hiányozni fognak Paksról, s ez a Duna melegedését fogja okozni.
