Hogy mi történt Pécsett vagy Mohácson 1848. március 15-én? Röviden: semmi. A korszaknak megfelelően a forradalom híre csak két nappal később ért Baranya megyébe, de természetesen ez nem jelenti azt, hogy ne is történt volna elég esemény ekkoriban. Nézzük végig mi történt a forradalom hónapjaiban a pirosbogyós párttól Jellasics támadásáig!
A reformkori Baranya megyében a török hódoltság következményeként rendkívül alacsony volt a nemesség száma, ahogy a birtokviszonyok is képezték le az országos mintákat. A megye politikai arculatát az 1840-es évek közepéig a konzervatív irányzat határozta meg. A politikai élet vezetője a főispán volt, ebben a korszakban Majláth György és Scitovszky János püspök nevét éredemes kiemelni.
Azért létezett ellenzéki politika Baranya megyében is, ennek jele, hogy Siskovics József rövid ideig főispánként haladó szellemiséget vezetett be. 1838-ban Pécsett megalakult a Nemzeti Casino is, amely szintén megágyazott a liberális irányzat és a kulturális fejlődés terjesztésének. A helyi liberális ellenzék szervezetté válásáról azonban csak 1847 őszétől beszélhetünk. Ekkor jelent meg ugyanis aktívan Batthyány Kázmér gróf, akinek Üszögpusztán volt kastélya.
Az 1847. októberi országgyűlési választásokat ugyan még elbukta, de ennek hatására pártot alapított, ők lettek a „pirosbogyósok”. A következő év januárjában Majláth főispán már csak a katonaság bevetésével tudta megakadályozni Batthyány győzelmét. Ezzel azonban csak elodázni tudta a változásokat.
Ilyen helyzetben érte el Pécset a 1848-as forradalom kitörésének híre. Pontosabban először még csak Mohácsot, hiszen március 17-én ide érkezett meg hajóval a 12 pont, egy komáromi kereskedőnek köszönhetően. Hatos Gusztáv, a város főjegyzője ennek hatására lelkesítő beszédes tartott a Duna-parton, majd a kincstár sóházáról leverték a császári címert és a magyarra cserélték.
Pécsett aztán másnap, március 18-án jelentek meg először a forradalmat éltető plakátok. 19-én a Széchenyi téren tartottak nagygyűlést, ahol a korszak másik meghatározó helyi ellenzéki politikusa, Perczel Miklós szónokolt. A városi közgyűlés még ezen a napon hivatalosan is elfogadta a 12 pontot, és több haladó ellenzékit is díszpolgárává választott.
A helyi politikát korábban meghatározó konzervatív vezetők háttérbe vonultak, Pécs pedig új, liberális országgyűlési követeket nevezett ki. Bevezették a sajtószabadságot is, aminek köszönhetően megszületett az első pécsi napilap, a német nyelvű Pressfreie Flugblätter.
Sajnos azonban nem csak dicsőséges események történtek ekkoriban. Az osztrák pénz leértékelődése miatt ugyanis súlyos gazdasági válság is sújtotta a környéket, aminek köszönhetően élelmiszerhiány alakult ki. Több helyen emiatt zsidóellenes megmozdulások voltak Pécsett. Ennek következtében 40 családnak kellett végül elhagynia a várost.
Április 22-én Batthyány Kázmér lett a főispán, így rá hárult az új kormány által kiépített politikai rendszer stabilizálása. Ezek közé tartozott az új választás kiírása is, amelyre végül Pécs esetében május 28. és június elseje között került sor. Valójában a megyében nem ez, hanem a mohácsi volt az első választás, az gond nélkül lezajlott. Ez nem mondható el azonban a pécsiről, amely heves vitákat váltott ki.
A liberális forradalmi erők győzelme ugyanis egyáltalán nem volt egyértelmű. Aidinger Pált választották meg polgármesternek, aki haladó szellemiséget képviselt, a közgyűlés többsége azonban konzervatív maradt. Június 21-én, az országgyűlési választásokon aztán már meggyőzőbben nyertek a forradalompárti liberálisok.
Az igazi problémák azonban nem a politikai megosztottságból, hanem a nemzetiségi kérdés rendezetlenségéből törtek a felszínre. A központi kormányzat nem rendezte időben a különféle nemzetiségek jogait, amit a bécsi udvar jól tudott meglovagolni. Az osztrákok hamar a maguk oldalára állították a szerbeket és a horvátokat, akiktől joggal tartottak a közeli Baranya megyében. Sokan csatlakoztak önkéntesként (főleg az iskolás fiatalok) a Nemzetőrséghez, de a kezdeti lelkesedést nem követte folytatás. Az új haderő toborzása, hadrendbe állítása nem történt meg időben, így Jellasics horvát bán szeptemberi támadása felkészületlenül érte a megyét. Gyakorlatilag ellenállás nélkül tudott az osztrákpárti katonaság áthaladni a területen.
A szabadságharc idején Baranya megye nagyobbrészt megszállt terület maradt. Voltak azért sikerek is, mint például Eszék megtartása, ami elsősorban Batthyány Kázmérnak volt köszönhető. A tavaszi hadjárat sikerei részben elérték Baranyát is, de nem állandósult a forradalmi erők berendezkedése. Végül 1849 nyarán itt is végleg felszámolták a felkelőket, akik közül többen, így Batthyány Kázmér és Perczel Miklós is az emigrációt választotta. Előbbi ott is halt meg, de Perczel még hazatérhetett a kiegyezést követően.
Forrás: Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 4. – Pécs–Baranya 1848-1849-ben, (Pécs, 1998)
