Sehol máshol nem pusztít úgy a járvány harmadk hulláma, mint nálunk, lakosságarányosan nézve sehol máshol nem halnak meg ennyien, mint itt. Eközben a gazdaság romokban, emberek százezrei kerültek nagyon nehéz egzisztenciális helyzetbe, a kórházakban pedig akkora a hiány a szakemberekből, hogy már civileket toboroznak. Talán ha Orbán Viktor az elmúlt évtizedben nem stadionokra, MotoGP pályákra, és úgy általában professzionális sportra költötte volna el a magyar emberek pénzét, most egy fokkal jobban állnánk?
Régebben a pre-covid időszakban jellemzően demagógiával vádolták meg azokat, akik azt mondták, hogy a professzionális sportba áramló milliárdoknak jobb helye lenne például az egészségügyben, vagy a primer prevencióban. Sokan régóta konzekvensen állítják, hogy a profi sportban nem szabadna lennie állami pénzeknek, a kormánynak a magyar adófizetők pénzéből egyetlen stadiont sem szabadna építenie, hogy a TAO mostani formáját minimum radikálisan kellene átalakítani – s a mértékeket csökkenteni -, hogy minden megépített stadion felesleges pénzkidobás, hogy a világversenyek megrendezése a Forma 1-et (ami ugye 1986 óta van, tehát nem „Fidesz-találmány) kivéve nullszaldósnak sem nevezhető történetek. 11 év alatt a legóvatosabb becslések alapján is 1,500 milliárd forintnyi közpénz áramlott a sportba, de azért írjuk, hogy ez óvatos becslés, mert ebben a 2020-as adatok még egészen biztosan nincsenek benne, de forrásoktól függően a 2019-esek sem. Ez egyébként hellyel-közzel annyi, amennyit felsőoktatásra költöttek. Mindenki döntse el maga, hogy a felcsúti stadion, a vizes VB, vagy Tokmac fizetése ér-e többet, vagy egy orvos-tanár-mérnök kinevelése, taníttatása.
Számoljunk csak 1,500 milliárd forinttal, ami a magyar sportba áramlott.
Eközben a koronavírus járvány közepén a kormány egyszeri, 500,000 forintos bérkiegészítést adott az egészségügyi dolgozóknak, ez 70,55 milliárd forintba került.
A 2015-ös évben az állam egészségügyre nagyjából 1,600 milliárd forintot költött, ebből kiszámolható, hogy soha meg nem térülő stadionokra, rendezvényekre, sporttámogatásokra a kormány 8-9 év alatt elköltött annyit, amennyiből a magyar egészségügy egy teljes éven át tudna üzemelni.
Ha elfogadjuk az adatokat, hogy ez az 1,500 milliárd, ami a sportba ömlött nyolc évet ölel át, akkor azt is hellyel-közzel kijelenthetjük, hogy abban a nyolc évben, ebből az összegből minden egyes esztendőben plusz 187,5 milliárd forint áramolhatott volna az egészségügybe. Az a 2015-ös 1,600 milliárd helyett, már majdnem 1,800 milliárd forint lett volna. Ez egyébként azt is jelentette volna, hogy akár minden évben kétszer kaphattak volna 500,000 forintos bérkiegészítést az egészségügyi dolgozók, tehát évente átlagosan 1 millió forinttal nőhetett volna a bérük, ha nem stadionokra költ a kormány.
Ezek már csak költői kérdések lesznek, melyekre soha nem kapunk választ, de vajon ha 2011 és 2019 között, minden egészségügyi dolgozó minden évben kapott volna a fizetéséhez képest hozzávetőlegesen plusz 1 millió forintot, akkor is hiány lenne például az ápolókból? Hiszen ez a plusz 1 millió forint azt jelentette volna, hogy átlagosan havonta 83 ezer forinttal emelkedett volna a bérük. Ez az összeg lehet, hogy sokukat itthon tartott volna, a pályájukon? De akkor tovább megyek. Ha a sportra elköltött legalább 1,500 milliárd forint az egészségügybe került volna, akkor talán világszinten nem a 5. helyen állnánk a halálozási arányban? Nem nálunk tombolna leginkább a vírus harmadik hulláma? Ha stadionok helyett, például a lakosság egészségügyi állapotát javító, azon segítő beruházások készültek volna el, talán nem halna meg nap, mint nap 200 ember? A stadionok, a profi sportolók extra – kedvezményes adózással megtámogatott – fizetése, a különböző világversenyek nem javítják a magyar emberek egészségügyi állapotát, sőt éppen az erre adható forrásokat vonják el. Ennek fényében például Pécsre valóban stadion kell, amit jó ha két-háromezer ember fog használni, és nem inkább futópálya, kondipark, bicikliút, aerobic pálya, szabadtéri kosár- focipályák, asztalitenisz központok, rekreációsprogramok?
És akkor jöjjön a végső kérdés: ha ezek hatására akár csak egyetlen egy emberi életet meglehetett volna menteni, akkor valóban demagóg dolog azt mondani, hogy mérhetetlen bűn stadionokat építeni, és extra sporttámogatásokat adni, miközben az egészségügy romokban van?