Mikor a hernyóból lepke lett,
kérkedve repkedett,
hogy fényben keringve mind tovább
csillogtassa hímporát.
A derék kutyának
képére mégis kiült az utálat.
– Villogj csak fent, te szép féreg;
nem lesz nagyobb az értéked!
Hernyó maradsz, bár fent keringsz.
Nem a szárny szab itt mértéket,
hanem a gerinc.
Kevesen vágnánk rá, hogy a keser-édes, örök igazságot magában foglaló vers Romhányi József Lepketánc című műve.
Viszont emlékeznek Mézga Aladár különleges kalandjaira, vagy a Doktor Bubóra? Persze hogy emlékeznek, hiszen örök klasszikusokká váltak főképpen azért, mert a 2000-es évek óta az újabb kiadásoknak hála újra olvashatjuk, illetve a televízióban is újra láthatjuk őket. Akkor mindannyian ismerjük Romhányi József stílusát.
Romhányi József magyar író, költő, műfordító, forgatókönyvíró, műfordító, érdemes művész 1921-ben született Nagytétényben. Sokszor beszélt zsidó gyökereiről, mert édesapja zsidó származású volt. Eredetileg muzsikusnak készült, és a fővárosban Felsőbb Zenei Iskolában brácsázni tanult. 1951-től már mint a Magyar Rádió dramaturgja dolgozott, innen került az Állami Hangverseny- és Műsorigazgatósághoz, ahol annak művészeti vezetőjeként dolgozott. 1960–1962 közötti időszakban a Magyar Televízió szórakoztató rovatának művészeti vezetőjeként tevékenykedett. 1983-ban bekövetkezett haláláig a Rádió Zenei Főosztályának dramaturgjaként dolgozott. Az előbbiekből is kitűnik, hogy soha nem lett hűtlen a zenéhez.
Kevesen tudják, hogy a fantáziadús mesék és versek szerzője számos magyar opera szövegkönyvének szerzője is volt. Többek között Sugár Rezső Hunyady című, 1953-as születésű oratóriumának, 1960-ban Horusitzky Zoltán Báthory Zsigmond-jának, valamint Ránki György 1963-as Muzsikus Péter című operájához írt szöveget.
Fordításai között is megtalálhatók a zeneirodalomhoz köthető művek, gondoljunk csak Carl Orff: Okos lány művére vagy Rossini: Orly grófjára. Operettlibrettók és musicalek fordításai is fűződnek nevéhez. Az általa fordított musicelek közül legismertebb Andrew Lloyd Webbernek a Macskák című műve, amelyet halálának évében, 1983-ban fordított le magyarra.
A magyar művekhez sem maradt hűtlen, hiszen forgatókönyvírója volt többek között a Ludas Matyinak, vagy a bájos Hófehér című rajzfilmnek.
Nagy népszerűséget mégis elsősorban játékos és találó, talán az eredetinél is jobb televíziós rajzfilmsorozatok szövegeinek fordításai hozták el a számára. Ilyen volt a Flintstone család, amit mi magyarul csak Frédi és Béni, avagy a két kőkorszaki szaki címmel ismerünk. Ez utóbbi, több mint negyven epizódjának bravúros szövege dicséri magas szintű hozzáértését és elkötelezettségét. Remekelt a Mézga családban, melynek három sorozatát dolgozta ki Nepp Józseffel közösen a Pannónia Filmstúdióban. A Kérem a következőt! című rajzfilmsorozat Dr. Bubóval mindenki kedvence lett. Örök népszerűséget hozott Mekk mester. Ezeknek a műveknek a sziporkázó verses rímeinek köszönhetően nyerte el a „Romhányi, a rímhányó” megtisztelő nevet.
Dolgozott a magyar filmiparnak is, többek közt ő írta a Párizsban szép a nyár című slágerszöveget, amely Keleti Márton 1953-as, Két vallomás című filmjében hangzott el. A dal zeneszerzője Ránki György volt, előadója pedig Horváth Tivadar.
Kiemelkedő műveltséggel bíró emberi mivoltáról beszél a sokoldalú tehetsége. Sikerre vitt mindent amibe csak belefogott, és megismételhetetlen tehetsége feledhetetlenné, és örökké élvezhetővé tette műveit.
„…nem volt kikövezve előtte minden út. Kemény Egon, az oly korán örökre eltávozott, kitűnő zeneszerző mesélte egyszer, hogy nem sokkal a felszabadulás után, de amikor már teljes erővel működött a Magyar Rádió — bevitte a még ismeretlen és rendkívül fiatal Romhányi Józsefet a stúdióba, s bemutatta valaki illetékesnek: itt van ez a fiú, bravúrosan versel, nagyszerűen ért a muzsikához és a magyar prozódiához. Romhányi Józsefet persze nem fogadták egyszeriben tárt karokkal, még Kemény Egon ajánlására sem. Miután viszont letette az asztalra első dolgait, muzsikáló és szinte hibátlan rímelőkészségről tanúskodó, játékos léptű dalszövegeit — megtört a jég. „ – írta Dalos László: Búcsú Romhányi Józseftől című visszaemlékező írásában, a Film Színház Muzsika, 1983.05.21-én megjelent számában.
