193 éve ezen a napon született meg Zsolnay Vilmos, a méltán népszerű pécsi porcelángyár vezetője. A gyárat apjától örökölte, majd ő futtatta fel a világhírnévig.
A porcelán készítésének módja már a középkortól felkeltette az európai kémikusok kíváncsiságát. A Távol-Keleten és az arab világban már évszázadok óta létező eljárást azonban sokáig titok övezte, alpinisták és okkult tudósok mind keresték a nyitját. Európában először aztán 1708-ban ismerték meg a porcelán alapanyagát, amikor Ehrenfried Walter von Tschirnhaus és Johann Friedrich Böttger kaolint, alabástromot és kvarcot tartalmazó agyagot felhevítve kinyerték az általuk keresett masszív, kemény anyagot. Két évvel később már állt is a meisseni porcelángyár, amit II. Ágost szász választófejedelem hozott létre.
Magyarországon az első porcelángyárat Brentzenheim Ferdinánd hozta létre Telkibányán. 1826-ban pedig Stingl Vince Herenden megalapította az ország máig legjelentősebb manufaktúráját. Zsolnay Miklós pedig 1852-ben, Pécsen hozta létre családi vállalkozását, amit egy évvel később már át is adott kisebbik fiának, Vilmosnak. A gyárat eredetileg Vilmos bátyja, Zsolnay Ignác vezette, de ő sajnos nem bizonyult tehetséges vezetőnek, ezért hamar az ifjabb testvér találta magát vezető pozícióban.
Az 1828. április 19-én született Zsolnay Vilmos ugyan eredetileg festő szeretett volna lenni, de tehetségét hamar a porcelánra fordította. Ő találta fel a fagyálló pirogránitot, egy új, az épületek díszítésére szolgáló cserépfajtát, illetve az ő nevéhez fűződik a Wartha Vince által feltalált eozin alkalmazása a kerámiaművészetben. Zsolnay gyára volt a világon az első, amely ezzel a titkos összetételű, zöld és kék színekben pompázó anyaggal dolgozott.
Merész újításai és találmányai révén Zsolnay Vilmos hamar nagy ismertségre tett szert. Az 1873-as bécsi világkiállításon Ferenc József-érdemrenddel tüntették ki, öt évvel később pedig Párizsban megkapta a kiállítás nagydíját és a francia Becsületrendet is. Ezek után nem véletlen, hogy a Zsolnay-gyár hamar világhírnévre tett szert, Európa mellett Amerikában is egyre népszerűbb lett, csak úgy özönlöttek a megrendelések.
Zsolnay Vilmos számos építkezésre szállított díszítőkerámiákat, a manufaktúra munkáit szerte az országban megtalálhatjuk: a Földtani Intézet, az Iparművészeti Múzeum, a Fővárosi Állatkert Elefántház, a pécsi Postapalota címere, vagy éppen a kecskeméti Cifrapalota mind magán hordozza a Zsolnay-kerámiákat.
A számos nemzetközi elismerésben részesülő mester 1900. március 23-án hunyt el, sírja Pécsen található. Zsolnay Vilmos után fia, Miklós vette át a porcelángyár irányítását, amelynek XX. századi fejlődését megtörte a két világháború, hogy aztán 1945-ben állami tulajdonná is váljon. A pécsi gyár 1974 óta viseli újra a Zsolnay nevet, hazánk egyik legnépszerűbb és legszínvonalasabb árucikkét reklámozva szerte a világban.
Forrás: Rubicon
Kép: Magyar címer a pécsi Postapalota homlokzatán, Wikipédia
