Görcsönydoboka település Mohácstól 18 km-re található, 372 lakosával a Baranyai – dombság területén, a Dunába torkolló Csele patak völgyében fekszik. A zsáktelepülés közúton a Mohácsot Pécsváraddal összekötő vonalon érhető el. Somberek északi határában található elágazástól bekötőút vezet a településre.
A település mindennapi életét napjainkban is nagymértékben meghatározza a német gyökerű kultúra. A falu arculata, nemzetiségi összetétele, kulturális eseményei, programjai szorosan épülnek a német nemzetiségi hagyományokra. Jelene a „sváb” múltra támaszkodik, miközben a hagyományok fennmaradását igyekszik megtartani.
A település fejlett infrastruktúrával rendelkezik, minden megtalálható ahhoz, hogy az itt élő vagy az ide látogató jól érezze magát a faluban. A rendezett portákra a villany mellett napjainkban a vezetékes ivóvíz és a szennyvízelvezetés, a vezetékes gáz is bevezetésre került. Mindehhez nyugodt, csendes környezet, tiszta levegő, és az itt lakók barátságos, dolgos mindennapjai adnak kellemes keretet.
Görcsönydoboka két külön település, Cselegörcsöny és Cseledoboka 1944-es egyesüléséből jött létre. Az egymás szomszédságában lévő Csele-patak parti két falu a Baranyai-dombság eldugott szegletében egymással összefogva próbálta átvészelni az európai lakosság számára hihetetlen megpróbáltatásokat hozó esztendőket.
Az egykori elődökről 1015-ből való az első írásos emléke a településnek, ekkor a pécsváradi apátság alapítólevelében a dobokai kőbánya nagy útját említik meg. A következő írásos emlék már egy Dobokai Miklós nevezetű személyt említ, aki az 1295-ből származó adat szerint Óvári Konrád szolgálatában állt. 1323-ból Pál két szerviensét ismerhetjük. 1329-ben a dobokai nemesek osztozkodásáról szólt a fáma, mikor a rokonok István fia Vizlo dobokai és nyavalyádi birtokát kettéosztották. 1331-ben a település továbbra is a dobokai nemesek birtoka volt, akik a megye közéletében 1281 és 1330 között tevékenykedtek. 1332-ben Görcsönynek és Dobokának is említik a plébániáját.
A mohácsi csatavesztést követő török időkben a két falu teljesen elnéptelenedett, a templomát lerombolták, az elhagyott települések helyén pusztaság maradt.
A XVIII. századi betelepítések idején szerbek, majd németek telepedtek le a Csele patak partjának ezen a részén, de ahogy ez már azokban az időkben megszokott volt, nem az egykori falut népesítették be a dombon található templommal, hanem a patak mellé, a völgybe építették fel új lakóépületeiket.
A 2011-es népszámlálás alkalmával a görcsönydobokai lakosság 92,3%-a magyarnak, 0,5% horvátnak, 56% németnek, 0,5% románnak, 0,5% szerbnek mondta magát. Az itt élő lakosság kettős identitása nagyon jól megfigyelhető a számokból, hiszen az összeadás után az adatok meghaladják a 100 %-ot. A görcsönydobokaiak a vallási megosztás tekintetében a katolikus egyházat erősítik, mert a településen élők 75,3%-a vallotta magát római katolikusnak. Református felekezetű mindössze 3,7%-ban található a faluban.
Napjainkra a festői települést is elérte a kisfalvak félelme, mert manapság a fiatal generáció tagjai – néhány kivétellel – már nem Görcsönydobokán találják meg a megélhetéshez szükséges mindennapi tevékenységeiket. Tanulmányaik, munkahelyük is nagyvároshoz köti őket, és így családos, felnőtt életüket, már más településen, esetleg más országban élik le.
