A kedvesség – mint szokták mondani- nem kerül semmibe, mégis ez az az emberi cselekedet, amit a legkevesebbszer láthatunk/ halhatunk az emberektől.

Hogy miért?

Mindenkinek más oka van a bánatra, a haragra, azonban néha felül kell kerekedni önmagunkon és meglátni a szépet azokban a dolgokban is, amikben eddig csak a rosszat láttuk. Mint például a kedvességet.

Ha épp a rossz napját éli az ember, és csak azon pörög az agya, hogy hadd érjen már haza a melóból, és közben arra sem figyel, kit lök fel a lépcsőn vagy, hogy nem enged át egy idős asszonyt a zebránál, aki fel van pakolva mindenféle finomsággal az unokái számára, akkor kell venni egy mély levegőt, elszámolni lassan 10-ig, és előröl kezdeni az egészet.

Bárhova is sietünk, semmi sem annyira fontos, hogy a figyelmetlenségünkkel elrontsuk egy másik ember napját. Nem kell fellökni senkit a lépcsőn, helyette kérdezzük meg tőle minden rendben van-e vagy miért megy ilyen lassan. A gondoskodásra mindenki felkapja a fejét, és értékelni a fogja a gesztust. A nagymamát meg illik átengedni a zebránál, biztos ő is nagyon hálás lenne ezért a cselekedetért, amit egy mosollyal meg is hálálhat.

Ez a valamit valamiért elv. Ha rosszat adunk, rosszat kapunk. Ha jót, akkor pedig várhatjuk a napi csodánkat, milyen jó fog velünk aznap történni, mikor sikerül legyőznünk saját bajainkat és félretenni őket.

Hogyha látunk az utcán sétálva egy kisírt szemű lányt, akkor egy mosoly az ő részére nem kerül semmibe. Lehet, hogy nem épp ugyanattól a személytől fogjuk visszakapni a jótettünket, de azt a bizonyos valakit biztos megérintette, hogy rámosolyogtunk. Amennyiben mégsem, akkor legalább nevethet egy jót rajtunk, hogy ki az az épelméjű, aki egy idegenre mosolyog.

Bevásárláskor, ha látjuk, hogy a mögöttünk lévő nagyon nézi az óráját, és magában szitkozódik, hogy sorra kerüljön végre, akkor nem kerül nekünk semmibe, ha magunk elé engedjük, főleg ha mi épp nem sietünk sehova.

Az igazi kedvesség, a 21. században pedig nem más, mint, hogy egy unalmas munkanapon, megosszuk egymással milyen finomságokat csomagoltunk aznap reggel a táskába. Egy kis keksz, sütemény vagy valami finom ital, igazi csodát jelent mindenki számára.

Ami pedig nemcsak kedvesség, hanem igazi segítség az nem más, mint egy bajbajutottat kisegíteni. A napokban megtörtént, hogy egy vak hölgy sétált át a zebrán, és miután átjutott az út túloldalára nem tudott kiigazodni, hol van, majd ezt realizálva egy kedves idős úr segített rajta. Igazán szívmelengető látvány volt.