Kiterjedt elmegyógyintézetek, állati lelkek által ‘megszállt’ betegek. Néhány extrém példa azok közül, amit a korabeli pszichiátria produkált.
Szerencsére sokat fejlődött a mentális betegségek kezelése az elmúlt évszázadokban, és már nem kínzásokkal és egyéb furcsa/durva módszerekkel próbálják kezelni a pszichiátrián a betegeket, mint régebben. A következőkben pedig 19. századi módszereket olvashattok, amiket manapság már nem használnak.
Morális kezelés: A felvilágosodás megváltoztatta a tudósok, filozófusok és a társadalom hozzáállását a világhoz, a pszichiátria terén is. A láncok és erőszak helyett megpróbáltak egészen másképp hozzáállni a mentális betegekhez. Dr. James W. Trent szerint a morális kezelés előtt a pszichiátriai problémákkal küzdő embereket kegyetlen módon kezelték, a változás pedig egy párizsi orvosnak, Philippe Pinelnek volt köszönhető. Ő mondta, hogy a fizikai bántalmazás helyett a kedvesség és a türelem vegye át a helyet. E végett sétákra és kellemes beszélgetésekre is sor került. Pinel rengeteget olvasott, és megfigyelte betegeit. Innen jött az ötlet, ami gyorsan elterjedt a világ többi országában is, többek között az Egyesült Államokban, ahol Benjamin Rush orvos arra jött rá, hogy a legtöbb mentális megbetegedést a modern kor rohanása okozza. Betegeit a morális kezeléssel kezdte gyógyítani, és próbálta távol tartani őket a stressztől. Azonban ő a modern módszer mellett még mindig alkalmazta a régi gyógymódokat is több orvossal egyetemben.
Állati lelkek: Napjainkban már természetes, hogy valaki az egyetemen szeretné tovább fejleszteni a tudását, azonban a 19. században még nem így volt. Az elmegyógyintézetek számának növekedésével persze egyre nagyobb szükség volt képzett emberekre, így a kutatások iránti igény megnövekedni kezdett. Arra is egyre többen keresték a választ, hogy mitől bolondul meg valaki. A legvalószínűbb magyarázatnak akkoriban az tartották, hogy állatok lelkei költöztek ezekbe a tanulásra vágyó emberekbe, és ez pedig hatással van az agyfunkcióikra. Így gondolta ezt a neurológia szó megalkotója, Thomas Willis és a holland Archibald Pitcairn, akik szerint a betegek téves gondolatoktól szenvedtek, amelyek mind ezeknek a lelkeknek köszönhetőek. Ma már elég okosak vagyunk ahhoz, hogy tudjuk az emberi agyban nincsenek állatok lelkei, amik mentális betegségeket okoznának, hanem ezek az agy kémiai egyenlőtlenségeinek köszönhetők.
Elburjánzó elmegyógyintézetek: Az elmegyógyintézetekről szörnyű kép él sokakban, és biztos mindenki hallott már rémtörténeteket ezekről a rettenetes épületekről. A 19. században nőtt meg drasztikusan azoknak a száma, akik ilyen házakba kerültek, ugyanis korábban otthon próbálták kezelni őket, vagy a börtönben tartották fogva őket. A századfordulón a városok lakosság egyre nőtt, a mentális betegségekre pedig már nem Isten büntetéseként tekintettek, hanem sokkal inkább egy társadalmi problémaként. Egyre több olyan intézmény épült, ami befogadta a betegeket, amire nagy szükség is volt. A történészek szerint három oka van annak, hogy megnövekedett a mentális betegek száma. Természetesen az elmegyógyintézetek elszaporodásával jöttek a rémtörténetek is, amelyek nem feltétlenül voltak alaptalanok bizonyos esetekben…
Idegi rendellenességek: Amennyiben valaki idegi rendellenességtől szenved napjainkban, akkor azt a magas vérnyomásnak, szív- vagy légzési nehézségeknek tulajdonítják. Azonban ez a 19. században egészen máshogy működött. Biztosak voltak benne, hogy idegösszeomlás, idegi kimerülés vagy gyenge idegzet miatt alakultak ki ezek a rendellenességek. Innen ered az is, hogy valaki erős vagy gyenge idegzetű. Sőt, ami még érdekesebb, hogy akkoriban azt tartották, hogy ez főleg a magasabb rangú emberek betegsége volt, amit tudományos tényekkel is alátámasztottak. A viktoriánus korban a férfiak hipochondriások voltak, a nők pedig állandóan hisztériás rohamot kaptak, betegségüket pedig privát idegklinikákon kezeltették, ahol a kellőképpen jómódúak fürdők során gyógyíthatták betegségüket. A módos rétegek persze teljesen hamis képet festettek erről a betegségről, amiben egyébként sok szegény valóban szenvedett, ők azonban nem kaptak megfelelő kezelést.
Monománia: Ugyanebben a században rengeteg tudós próbálta megfejteni, vajon mi okozta a mentális megbetegedéseket. Az orvosok szerint a legtöbb esetben valamilyen hiánynak volt köszönhető, és a beteg képtelen volt racionálisan felfogni a valóságot. Egy francia pszichiáter egyike volt azoknak, akik ilyen jellegű kutatást végeztek, és ő arra jött rá, hogy a monománia volt a válasz a kérdésre. A monománia részleges delírium, amikor a beteg téves képzetektől szenved. Ezek a kényszerképzetek lehettek illúziók, hallucinációk vagy akár téves rögeszmék is. A betegek tehát az általuk elképzelt világra reagáltak. A pszichiáter a monománia diagnózisának felállításával paranoiás rendellenességeket magyarázott meg, például a kleptomániát, a nimfomániát vagy a piromániát.
Vajon mi lehet a további 5 érdekesség?
