A Mohácsot Pécsváraddal összekötő út mentén található a Szent Miklós Vízi- és Taposómalom. A mohácsi kirándulás tervezésekor érdemes a programok közé ékelni az egykori szépségében helyreállított épületegyüttes meglátogatását. A gondos felújításnak köszönhetően több órás programként is tervezhetjük a malomlátogatást, hiszen a család apraja-nagyja talál magának elfoglaltságot az egykori malom környezetében.

A Csele patak vizét hasznosító malom meglátogatása előtt jelentkezzünk be az elérhetőségeken, hogy az épületet belülről, és működés közben is megcsodálhassuk. A vízimalomba látogatók először is egy 40-50 perces idegenvezetés során megismerkedhetnek a malom működésével, egyebek mellett láthatják a vízikereket, annak áttételét, és a tradicionális, malomköves őrlőberendezést.

A házigazdák a malom környezetében található többi látnivalót, így a taposómalmot és a mészégető kemencét is bemutatják az ide érkezőnek. A malomba látogató vendégek számára nagy élményt jelent megismerni az ókort idéző taposómalom gépezetének történetét, működését, és természetesen a vállalkozó szelleműek ki is próbálhatják a grandiózus eszközt. A bátor önként jelentkező testének fáradtságos munkájával állíthatja így elő a friss, teljes kiőrlésű lisztet.

Míg a taposómalom hajtásának felejthetetlen élménye inkább a felnőttek számára ajánlott, addig az őrlés-, és a malomtörténeti kiállítás eszközeinek többségét az ide látogató gyermekek ki is próbálhatják. Megcsodálható az itteni gyűjteményben az őskort idéző őrlőkő, a középkori technikának megfelelő famozsár, két egyszerű és több “korszerűnek” számító kézimalom is.

Szintén a gyermekek számára nyújt elfoglaltságot és élményt a pincében berendezett papírmalom, amelyben előre egyeztetett módon, lehetőség van a papírmerítés kipróbálására. A papírmerítés keretében a gyerekekkel megismertetik az ősi papírkészítési technikákat, és mindenki ki is próbálhatja a papírmerítést. A foglalkozást követően a résztvevők egy-egy merített papírral távozhatnak.

A mohácsi Szent Miklós Vízi- és Taposómalomban látható többek között az ország egyik legterjedelmesebb liszteszsák-kiállítása. A gyűjtemény egy része a Mohács környéki sváb családok zsákjaiból áll, másik fele székely, felvidéki, kárpátaljai és baranyai magyar zsák. Bőven akad itt is csodálni való.

A sok érdekesség, látnivaló és taposás, őrlés után megéhezik kicsi és nagy egyaránt. Nem kell messze menni a finom falatokért, mert a malom impozáns szabadtéri kemencéjében süthető például lepény, pogácsa és kenyér. Egyedi igény és megbeszélés esetén a látogatók közreműködésével készül el a fokhagymás, tejfölös, vagy szalonnás, teljes kiőrlésű liszttel készült lepény, ami az ide látogatók körében eddig még mindig nagy népszerűségnek örvendett.

Nagyobb társasággal szeretne érkezni? Az sem gond, mert a malom belső tere tavasztól őszig ideális előadások, vetítések, családi ünnepségek lebonyolítására. A malombirtokon akár több száz fő részvételével is lehetőség van szabadtéri programok, vásárok, előadások tartására, mert asztalokat, padokat és a háttér infrastruktúrát biztosítani tudnak.

A malom padlásterében berendezett 50 fős előadóteremben a nyári időszakban kiváló helyszíni vetítések, előadások, családi, vagy céges rendezvények tarthatók. Asztalok, székek, illetve projektor, és hangosítás megoldott, a vendéglátási kellékek 50 főig állnak rendelkezésre.

A Csele-völgyi malmok létezésének első írásos említését, mint oly sok esetben, itt is egy 1331-ből való, a Csele és a Mohács községek népei közötti perpatvarnak köszönhetjük, amikor is a falvak egymással viaskodtak a malmok, halastavak és erdők használati joga miatt.

A törököknek a területre történő betörését követően a környék teljesen elnéptelenedett, a falvak elpusztultak. De úgy tűnik, hogy a török is őrölve szerette a gabonát, mert csodával határos módon a malmok fennmaradtak. Írásos emlékekből ismert, hogy 1591-ben Mohácson négy patakmalom őrölt. Ezek a malmok még századokkal később is álltak és dolgoztak.

Egy 1721-ből való irat fel is sorolja a négy cselei vízimalmot, a tulajdonosok megjelölésével. Az iratból kiderül, hogy a Szent Miklós Vízi- és Taposómalom elődjét, a többi malomhoz hasonlóan szerb gazda birtokolta.

A XVIII. század derekán a köznyelv a malmot tulajdonosa, Vaszilije Popvics után Vászó malomnak hívta.

1827. áprilisi keltezésű irat ismerteti Mohács város összes cselei malmának tulajdonosai mellett az üzemek főbb paramétereit is. A malmot a XIX. században „felsőmalomnak” nevezték, a napjaink köznyelvében pedig az utolsó tulajdonosok után egyszerűen “Heréb” malomként emlegetik a helyet.

Heréb János és neje 1930-ban vásárolták meg az akkor még működő malmot. A malom fennállása óta a jelentős kiterjedésű birtok középső részén állt. A XX. század elején a malom körül elterülő birtok még több hektár kiterjedésű volt és magában foglalta a széles völgyet. Az államosítással a földek kikerültek a család kezeléséből. A malomtól délre és északra eső földeket mezőgazdasági termelésbe vették. Az 1970-es évek végén a malommal szomszédos területen víztározót létesítettek.

A jelenlegi tulajdonos, Mohácsi Bugarszki Norbert és családja, aki Heréb János leszármazottaitól vásárolta meg 2007 nyarán a romokban álló épületet a mára egy hektárnyira zsugorodott területtel.