Az előző cikkünkben már volt szó a szerb fővárosból, most azt próbáljuk meg összeszedni, hogy miért érdemes elutazni oda.
1: közel van.
Olyan úticélról beszélünk, ami akár Pécsről, akár Budapestről is könnyen elérhető pár óra alatt, ráadásul az út jelentős részét autópályán tehetjük meg. Apropó autópálya: számomra üde meglepetés volt, hogy Szerbiában senki, de tényleg senki nem száguldozott a pályán. Utálom amikor Magyarországon 130-140-el előzve villog le egy vadbarom, aki 180-200-al száguldozik a pályán. Aki versenyezni akar, annak irány a Hungaroring. Tegyük hozzá, Szerbiában sokszor és sok helyen mérnek sebességet a rendőrök, a büntetések szigorúak, már csak ezért sem éri meg 130-nál gyorsabban haladni. Meg amúgy is, mi értelme lenne?
2: nem túl drága
A hotelek persze nem olcsók, azonban ha például Airbnb-n foglalunk lakást, akkor éjszakánként 8-10 ezerért is már lazán találhatunk, akár a belvárosban is. Ezek egyébként tiszta, jól felszerelt ingatlanok, melyekben minden megtalálható, amire egy pár napos kiránduláson szükségünk lehet. Az éttermi, kocsmai árak sem vészesek, nagyjából hasonló az árszínvonal, mint Pécs belvárosában, egy jó húsos tál körettel átszámítva 3,000 forint. A múzeumi belépők pedig egészen jó áron vannak, 200-500 dinárért szinte bárhová bemehetünk.
3: bőven akad látnivaló
Séta az egykori nándorfehérvári diadal színhelyén, a Kalemagdan parkban nappal és éjjel is egyaránt nagyszerű élmény, fentről panorámában láthatjuk, ahogy a Száva és a Duna találkozik egymással, hogy aztán előbbi végleg részévé váljon utóbbinak. A Kalemagdan parkban található a katonai múzeum, ami gyakorlatilag egy történelmi utazás, az ókori fegyverektől a legmodernebbekig, hozzá persze érdekes leírások, információk, gyakorlatilag a Balkán valamennyi háborújáról. Érdemes megnézni a Tito-mauzóleumot, ami egyben a Juszoszlávia múzeumot is magában foglalja, a Szent-Száva templomot, ami a világ egyik legnagyobb temploma, a Nikola Tesla múzeum is érdekes lehet azoknak, akik érdeklődnek a reál tudományok irányába, de egy jó séta a helyi „váci utcán” a Knez Mihailovan, hogy aztán vacsorázzunk a város bohémnegyedében, a Skadarlijaban.
4: az ételek
Én személy szerint imádom a sülteket, és a balkáni ízeket, így külön gasztronómiai mennyország volt a híres Skadarlija negyedben enni, csevapot, sülteket, kolbászokat. 3000 forintnak megfelelő dinárból pedig az is jól lakik, akinek négy gyomra van. A Sesir Moj nevű helyet nagyon ajánlom mindenkinek, aki felkeresné az egykori Jugoszlávia fővárosát.
5: Skadarlija
Belgrád talán legjobb negyede, nem túl nagy, csak pár macskaköves utca, de elképesztően hangulatos hely. A helyi művészek, közéleti szereplők, bohém szerencsevadászok negyede, ami telis-tele van élettel na meg jobbnál jobb éttermekkel. Ott enni a Sesir Moj füstös, sötét helyiségében, ahol korábban talán Ivo Andric vagy Borislav Pekic alkotott, egészen jó érzés, egy hozzám hasonló történelem-mániásnak. Ott szerintem lehetetlen rosszat enni, a kiszolgálás is hihetetlenül profi, az élőzene pedig már csak grátisz az élményen.
6: Hihetetlenül kedvesek az emberek
De tényleg. Segítőkészek, szeretik a turistákat (nincs is belőlük sok), jól beszélnek angolul, nem tudom, hogy létezik olyan kifejezés, hogy „szerb vendégszeretet”, de ha nem sürgősen adaptálni kell a nyelvbe.
Persze akadnak bosszantó dolgok is.
Például a közlekedés balkániasan kaotikus, a belvárosban elég nagy a forgalom és a zaj is, kezdő sofőröknek semmiképpen sem ajánlom azt, hogy ott vezessenek. Illetve nyilván oka van annak, hogy Budapest, Prága vagy Krakkó felkapottabb hely, mint Belgrád. Itt jóval kevesebb a látnivaló, és az igazán szép hely, azonban egy hétvégét szerintünk feltétlenül megér a szerb főváros, már csak az ár-érték arány miatt is. Belgrád egy végtelenül őszinte város, ami nem akar többet mutatni magából, mint ami: az egykori Jugoszlávia fővárosa, ahol 22 éve még NATO-gépek bombáztak.
Sorozatunkat folytatjuk!
