Két év telt a Hableány sétahajó borzalmas katasztrófája óta, amikor egy koreai turistacsoportot szállító hajó Budapesten felborult és azonnal elsüllyedt. Most a mentést vezető egyik búvárt szólaltatta meg a Bors, aki elmondta, milyen érzés volt a katasztrófa helyszínén végezni a mentést.
A 2019. május 29-én, este 9 órakor történt balesetben hivatalosan 27 ember hunyt el, többségük koreai állampolgár. Hét ember túlélte a balesetet, egy főt azóta sem találtak meg, így őt is elhunytnak nyilvánították. Szatmári Zsolt búvár, merülésvezető, a Havária katasztrófavédelmi közhasznú egyesület elnöke a Borsnak elmondta, hogy már aznap este folyamatosan csörgött a telefonja. Sajtósok keresték, hogy mennyi esélye lehet a hajóban rekedteknek, majd jött a hivatalos felkérés is, hogy csapatával vállalja el a mentés búvárok által végzett feladatait.
Szatmári azonnal elvállalta a feladatot, elmondása szerint elképesztő profizmus zajlott a mentés minden szakaszában. „Azonnal kaptunk rendőrségi felvezető autót Bajától Budapestig. Ahogy vonult a konvoj, mindenütt leállították a forgalmat. Emlékszem még a villamosokat is. A helyszínre érve egy hihetetlenül felkészült csapattal találkoztunk” – mondta a Borsnak.
Sajnos azonban szakemberként tisztában voltak vele, hogy a hajóban rekedt emberek számára a túlélési esély gyakorlatilag nulla volt. Ilyen lelkiállapotban kellett újra meg újra lemerülniük, ami nagyon komoly kihívást jelentett a búvároknak. Mindeközben ráadásul a médiaérdeklődés is a tetőfokára hágott, a hídnál megjelentek a bámészkodók, majd megérkezett a dél-korai nagykövet és a külügyminiszter is. Hibázásra nem volt lehetőség.
Szatmári külön felhívta a figyelmet a TEK újfajta látásmódjára, amely a parancsuralmi rendszer helyett az egymásra való odafigyelést helyezte a középpontba. „Az egyik kollégám lent állt a meder alján, amikor meghallott egy hídon közlekedő fagylaltos kocsit, azzal a jellegzetes dallammal. Elszólta magát, hogy úgy enne egy fagyit. Mire feljött, ott volt a jégkrém” – éreztette egy jellegzetes példával ezt a hozzáállást.
Szerinte ezzel a szemlélettel hozták ki a résztvevőkből azokat a rejtett tartalékot, amikről nem is tudták, hogy bennük van. Szükségük is volt rá, hiszen elképesztő lelki és fizikai nyomással járt a feladatuk. „Az nagyon kemény, amikor megtalálod a nagymamát, aki unokájával a kezében halt meg, és az utolsó pillanatig védte, ölelte a kislányt” – zárta gondolatait Szatmári.
Forrás: Bors
Kép: A Clark Ádám úszódaruval kiemelt Hableány roncsa az uszály fölött 2019. június 11-én, Wikipédia