A Pató, vagy Pathó család nyomai Esztergom térségében 1623-ig vezethetőek vissza. Az első írásos említés szerint ekkor iktatták Esztergom vármegye nemesei közé egy bizonyos Pathó Györgyöt. Az idők folyamán aztán család több ágra szakadt, így a Muzslán élők lettek a muzslai Pathó ág tagjai. A Muzslán vezetett anyakönyvek 1711-től maradtak meg, amelyekben már az 1711-es évben is találunk Pató vezetéknevű gyermek születéséről hírt adó bejegyzést.
Ekkoriban már igen sokan voltak a Patók a faluban. Pató András, János, György és István is sorra nemzette a gyermekeket. Egy török adóösszeírás szerint már 1570-ben is lakott Pató vezetéknevű család Muzslán. Maga Pató Pál kisnemesi családban született 1795. június 7-én, egy kis faluban, a mai Szlovákiában lévő Muzslán, Nyergesújfaluval szemben, a Duna bal partján. Apja Pathó János, anyja Németh Borbála, ő pedig Péter Pál néven lett anyakönyveztetve. Kétszer házasodott, először Menyhárt Teréziát vette feleségül 1818-ban, majd az ő halálát követően Varga Erzsébetet 1843-ban. Magyarszőgyénben élt, ahova a Teréziával kötött házasságát megelőzően költözött, legalábbis az anyakönyvi feljegyzés szerint.
Petőfi Sándor híres versének első versszakának megfelelően nem siette el a gyermekek nemzését: első feleségétől házasságuk 16. évében született csak gyermeke, Pató Ferdinánd. Ezt követően valamelyest serényebbé vált Pató Pál urunk, végül a két feleségétől 1852-ig összesen még hat gyermeke született.
Pató Pál a versnek megfelelően valóban dolgozott a közigazgatásban, Esztergom vármegye alszolgabírója, valamint Szőgyén község jegyzője volt. 1848-ban a helyi nemzetőrség megszervezőjeként a szabadságharcban is részt vállalt. 1855. április 28-án hunyt el tüdőszélhűdésben Magyarszőgyénben.
És ha már Pató Pál, akkor olvassák el a születésnaposról szóló Petőfi-verset:
Mint elátkozott királyfi
Túl az Óperencián,
Él magában falujában
Pató Pál úr mogorván.
Be más lenne itt az élet.
Ha egy ifjú feleség…
Közbevágott Pató Pál úr:
„Ej, ráérünk arra még!”
Roskadófélben van a ház,
Hámlik le a vakolat,
S a szél egy darab födéllel
Már tudj’ isten hol szalad;
Javítsuk ki, mert maholnap
Pallásról néz be az ég…
Közbevágott Pató Pál úr:
„Ej, ráérünk arra még!”
Puszta a kert, e helyett a
Szántóföld szépen virít,
Termi bőven a pipacsnak
Mindenféle nemeit.
Mit henyél az a sok béres?
Mit henyélnek az ekék?
Közbevágott Pató Pál úr:
„Ej, ráérünk arra még!”
Hát a mente, hát a nadrág,
Úgy megritkult, olyan ó,
Hogy szunyoghálónak is már
Csak szükségből volna jó;
Híni kell csak a szabót, a
Posztó meg van véve rég…
Közbevágott Pató Pál úr:
„Ej, ráérünk arra még!”
Életét így tengi által;
Bár apái nékie
Mindent oly bőven hagyának,
Soha sincsen semmije.
De ez nem az ő hibája;
Ő magyarnak születék,
S hazájában ősi jelszó:
„Ej, ráérünk arra még!”
Forrás: Wikipédia
