Orbán Viktor és a Fidesz 2010 óta teljhatalommal uralja az országot, 2010-ben, 2014-ben és 2018-ban is taroltak a választásokon, minden alkalommal kétharmados, azaz alkotmányozó többséggel győztek. Ugyan bizonyos ellenzéki körökben szeretnék annyival letudni Orbán sikerességét, hogy a.) csalnak, b.) a krumpli-osztás miatt nyernek, c.) az ukránok szavazatinak köszönhetően diadalmaskodnak, azonban – ha még van is némi igazság ezekben a felvetésekben – ez rendkívül téves út, semmiképpen sem előre vezető, ezeknél jóval komplexebb okai vannak annak, hogy 2021-ben is Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöke, és a pártjának kétharmados többsége van az országgyűlésben. Ezeket az okokat próbálom meg összeszedni.
1: borzalmas volt a 2010 előtti kormányzat, az MSZP elárulta a baloldalt
2010 előtti időszakban nem is igazán beszélhetünk kormányzásról, Gyurcsány túl későn mondott le, Bajnai pedig bár a csődtől megmentette az országot, azonban a neoliberális gazdaságpolitikája, a szigorú államháztartás és az ezzel összefüggő megszorító intézkedések bizony fájtak, pláne a kis és közepes keresetű embereknek. 2010 tavaszára az ország változást akart, az egyetlen életképes(nek tűnő) alternatíva akkor a Fidesz volt. Ne feledjük, a 2010-ben induló pártok között az akkor még a szélsőjobboldali, nagyon durván rasszista-antiszemita Jobbikot, a frissen alapított igazán komoly vidéki bázissal még nem rendelkező LMP-t, és a bukott baloldalt találtuk, mint alternatívát. Orbán első kétharmada (is?) az MSZP-nek és Gyurcsány Ferencnek volt köszönhető.
2: módosították a választási törvényt
Nem kérdés, az egyfordulós választás és a választási térkép átrajzolása a Fidesznek kedvezett. Az ellenzéki pártok egyébként sokszor és sok helyen szólaltak fel a kétfordulós választásokért, igaz a saját házi előválasztásukon a jelöltek esetében ők is az egyfordulós változatot fogják alkalmazni. A Fidesz esetében itt már azért felmerül a hatalommal való visszaélés, de a tettük ha elegáns nem is, de legitim volt, az emberek felhatalmazták őket arra, hogy akár az alkotmányt is módosítsák. Ők pedig ezt megtették, az egyfordulós választás az akkor még kibékíthetetlennek tűnő ellenzéki erők számára nem volt kedvező, a választó kerületek átrajzolása pedig alighanem most sem az ellenzéknek fog kedvezni.
3: a centrális erőtér
2018 végéig ez volt a Fidesz varázsszava, varázspálcája, varázsereje. Egészen addig a Fidesz-KDNP állt (vagy próbált állni) a politikai skála közepén, tőle jobbra a szélsőséges Jobbik, tőle balra a többi párt. Egészen egyszerűen túl nagy volt a szakadék az ellenzéki szereplők között, ám a Fidesz jobbra tolódása, a Jobbik néppártosodása, és a választási törvények módosítása végül elhozta azt, amit Orbánék sokáig el tudtak kerülni: az egységes ellenzéki összefogást.
4: az egykulcsos adó
Az egyik legfontosabb intézkedése volt ez a kormánynak. És itt térnék vissza arra, hogy néhány prominens ellenzéki szereplő úgy vélekedik, hogy a Fidesz szavazók azok ostoba vidéki emberek, akiket három kiló krumplival meg lehet venni. Ez az a tévút, ami miatt egyrészről vidéken tarol a kormánypárt (én se szavaznék arra, aki hülyének tart engem), másrészről elmarad a valódi vizsgálat, hogy mégis kik és miért szavaznak a Fideszre. Például azok, akik jól jártak az alacsony, egykulcsos adóval és a jobboldali már-már liberális gazdaságpolitikával. A magyar (felső)középosztály. Akiket 2010 előtt őrült módon sarcoltak, 2010 után viszont érezhetően több pénz maradt a zsebükben. Az ellenzéki összefogás részéről a lehető legnagyobb politikai öngyilkosság, ha ennek a rétegnek a megadóztatása révén kívánják felhizlalni az államkasszát és megvalósítani a redisztribúciót. Bevezetésekor 433 milliárd forinttal csökkentette az szja-adóbevételeket az egykulcsos adó, 2017-re azonban ez a negatív hatás már szinte teljesen eltűnt a foglalkoztatás és a fogyasztás növekedése miatt. Összesen közel hat százalékponttal járultak hozzá a gazdasági növekedéshez a 2010-től több lépcsőben bevezetett adóreform intézkedések, és a magyar adóék az európai átlag közelébe került – derül ki az MNB számításaiból. Azok a magyar emberek, akik bérből élnek jobban jártak, más kérdés, hogy a társadalmi különbségek elmélyültek, de a Fidesz számára a választásokat nem csak az ukránok és krumpli-osztásban részt vevők nyerték meg, hanem azok a tömegek, akik az adócsökkentés miatt valóban jobban élnek, mint éltek 2010 előtt. Vitathatatlan, hogy lett egy viszonylag jól kereső középosztály, akik egyébként eltartják az éttermeket, szolgáltatásokat (én még emlékszem a 2010 körüli pécsi teljesen üres belvárosra, és látom azt is, hogy mi a helyzet most, és ez nem kirívó példa), és akik a kormány egyéb intézkedéseivel is jól jártak. Nem fog választást nyerni az, aki ettől a rétegtől pénzt vonna el.
5: családtámogatások
Lehet velük egyet érteni, vagy nem egyet érteni, lehet őket igazságosnak, vagy igazságtalannak nevezni, de a fent említett felső-középosztály számára az egykulcsos adó mellett, a különböző családtámogatások is jól jöttek, gondolok itt például a CSOK-ra. A gazdag gazdagabb lett, a szegény még nehezebben jut lakáshoz? Egyértelmű. Ettől még a gazdagabbak, akik nem szeretnének sokkal többet adózni újra, jó eséllyel a kormánypártokra fognak szavazni, a szegényebb embereket pedig sajnos könnyebb manipulálni, gyakorlatilag alamizsnával, lásd Erzsébet utalvány és társai. Szomorú, de a politika már csak így működik.
6: menekültválság
Orbánék számára a lehető legjobbkor jött a 2015-ös menekültválság. A párt népszerűsége akkor zuhanóban volt, a Jobbik pedig feljövőben, ám megérkeztek a déli határra, és az országba a menekültek, és ezt a szituációt nem csak itthon, hanem talán egész Európában Orbán Viktorék reagálták le a legjobban. Akkor Orbán volt az első és sokáig egyetlen, aki konzekvensen nemet mondott arra, hogy ellenőrizhetetlen tömegeket engedjünk be Európába. Eközben a progresszívek még javában tartották a „refugees welcome” táblákat, és nagyjából egyáltalán nem törődtek azzal, hogy az EU polgárai mit is akarnak. Szögezzük le, hogy az európai emberek többsége empatikus és humánus, sőt: velem együtt sokan elismerik azt is, hogy a menekülteken segíteni kell, és azt sem tagadják, hogy bizonyos számú bevándorlóra szüksége van Európának.
Ugyanakkor az egy teljesen józan és reális gondolkodás, hogy akárkit ne engedjünk be, hogy mindez ne ellenőrizetlenül történjen, és Európában mindig az európai emberek érdekei legyenek az elsők. Jöjjenek, jöhessenek bizonyos számban bevándorlók, mert bizonyos számban egyelőre szükség van rájuk, de ellenőrizett keretek között, és csak akkor, ha itt európaiként akarnak élni. Ha képesek lesznek asszimilálódni, ha képesek lesznek azonosulni a közös európai értékrenddel. Ma ezt már nagyjából minden fontosnak tekinthető európai politikus belátta, erre talán Macron a legjobb példa, aki szép lassan Orbánnál is radikálisabb hangot üt meg a témában, teszem hozzá, nagyon helyesen. – írtam korábban, a Magyar Hang felületén.
Orbánék 2015-ben villám tempóban reagáltak, eközben az ellenzék…
7: határon túli magyarok
Orbánék megadták azt, amire az ottani magyarság leginkább vágyott: a kettős állampolgárságot. Ezzel pedig meg is nyerték a határon túli magyarság szavazatait. Tilos lett volna ugyanezt megtennie a baloldalnak? Nem, de ők inkább románozták az erdélyi magyarokat, és ellenük kampányoltak a szégyenteljes 2005-ös népszavazáson. Ezek után tessék nem csodálkozni, ha a levélszavazatok is a Fideszt támogatják. Az sajnos kevés, hogy az LMP és részben a Jobbik kiáll az ottani magyarokért, ha az óbaloldali pártok nem, vagy nem igazán.
8: a média uralma
Emellett sem mehetünk el szó nélkül: a médiát fokozatosan hajtották az uralmuk alá Orbánék, minden megyei lapot ők birtokolnak, a közmédia propaganda-szócsővé silányult, megszerezték a TV-2-őt, az origot, és számos más oldalt. A korábbi baloldali médiatúlsúly finoman szólva is megváltozott, és sajnos számos olyan ember van az országban, ahová csak a kormány-propagandája jut el. Ahogy fentebb írtam: a manipuláció bizony őrülten fontos.
9: erőforrások
Nem csak a média felett, hanem az erőforrások felett is ők diszponálnak, elképesztő mennyiségű pénzük és erőforrásuk van, kampányolni, embereket megvásárolni, és terjeszteni a saját álláspontjukat. Eközben az ellenzéknek egyre nehezebb a helyzete, mintha a PSG játszana a Szentlőrinccel egy meccset.
10: nem biztos, hogy lett alternatíva
Sajnos ellenzéki oldalon 2010 óta nem igazán nőtt ki olyan új erő, ami tömegek számára tudna valós alternatívát nyújtani. A hatpárti összefogás leginkább azoknak tetszik, akiket egy dolog mozgat: Orbán eltávolítása a hatalomból. Azonban ez az O1G-frakció eddig sem volt elég, a bizonytalanokat, távol maradókat valamiért nem tudta megszólítani. Nem kérnek Gyurcsányból, és a bukott baloldalból? Lehet. Esetleg a korábbi szélsőséges Jobbikban nem bíznak meg? Ez is előfordulhat. Nem szimpatikus a Momentum túlzottan liberális politikája? Ez sem kizárt. Nem akarnak zöldpolitikát? Könnyen lehet. Netán csak szimplán jobboldali, konzervatív érzelműek? Ha igen, akkor nekik aligha nyújthat valós alternatívát az összefogás. Az az összefogás, ahol még mindig hemzsegnek a 2010 előtti alakok, ahonnan még mindig esnek ki a szekrényből náci-csontvázak, ahol az egyik miniszterelnök-jelöltet egy szimpla youtube interjúban filéznek ki, néhány keresztkérdéssel, miközben a másik cirkuszt csinál a Parlamentből. Vajon az az ellenzék, amelyik így, vagy úgy de háromszor nézte végig, hogy Orbán kétharmaddal nyer, ahol olyan figurák ülnek, akik miatt az első – szerintem legfontosabb- kétharmad létrejött, képesek lesznek megállítani a Fideszt jövőre?
+1: 2010-től kezdődően a koronavírus válságig konjunktúra volt egész Európában. Jobban kormányozni nyilván könnyebb úgy, ha az embernek van pénze.
